Kultúra
A vezérlő fejedelem mádi lakhelyéről
Erhardt Gábor: A Rákóczi–Aspremont-kúriát lépésről lépésre sikerült rekonstruálni
– Mit tudunk a gyönyörű arányú épület múltjáról, valóban volt valami köze a vezérlő fejedelemhez?
– A Tokaj-hegyaljai borvidék egyik legrangosabb településén, Mádon áll az épület a településközpont közvetlen szomszédságában. Külső megjelenését nézve is tekintélyes a ház, és e tekintélyt a neve is alátámasztja. Ahogy a környék településeinek többségén, itt is a legfontosabb birtokos a Rákóczi család volt a 17. században. És ahogy a környék településeinek java büszkélkedhet egy-egy Rákóczi-kúriával, kastéllyal, vagy „csak” szüretelőházzal, Mádnak is jutott egy belőle. Azt azonban tudni kell, hogy amíg a hasonló elnevezésű épületek többségének nem feltétlenül volt közvetlen köze a családhoz, addig a mádi Rákóczi–Aspremont-kúriáról tudjuk, hogy lakta a família, egyes források szerint maga II. Rákóczi Ferenc fejedelem is töltött itt egy rövidebb időt. Ugyanakkor nem véletlenül Rákóczi-Aspremont kúria az épület neve, mivel a fejedelem nővérét, Juliannát, látva öccse nyughatatlan természetét, előrelátóan a császárhű Aspremont herceghez adták feleségül, nem is titkoltan a vagyon egy részének biztonságba helyezésére gondolva… A Rákóczi-szabadságharcot követő időkben számtalan tulajdonosváltáson esett át az épület, és meglehetősen rossz állapotban, de magántulajdonként érte meg a rendszerváltozás idejét. Tokaj-hegyaljára jellemző módon meglehetősen kevés írásos forrást találtak a kutatók, Mentényi Klára és Juan Cabello az épületről. A történeti előzmények rekonstruálásában a régészeti feltárások sem sokat segítettek, részben azért, mert az épület viszonylagos épségének megőrzése miatt csak a legszükségesebb, úgynevezett roncsolásos vizsgálatot végeztük el az épületen. Az elmondható, hogy szinte minden helyisége boltozott, és bizonyára volt egy földszintes állapota, amikor két részből állt: egy hosszúkás lakóépületből és egy négyzetes gazdasági helyiségből. Ezek összeépítésével és egy teljes emeleti szint „ráhúzásával” állt elő a mai állapot, ami az épület tömegét illeti.
– Kitől, mikor, milyen feltételekkel kapott megbízást a feladatok elvégzésére?
– Az épületet és két szomszédját az 1990-es évek végén egy osztrák férfi vásárolta meg, aki finoman szólva nem volt túl lelkiismeretes gazdája a műemléki védettségű kúriának. A közvetlen szomszédban álló, kétszintes kőházat elbontotta és a kúriában is végzett néhány meglehetősen szakszerűtlen beavatkozást. A mostani tulajdonos, Barta Károly több éves, fordulatokban bővelkedő tárgyalássorozat révén tudta megvásárolni az épületet és a hozzá tartozó pincerendszert, hatalmas kertet. A bebírónak számító Barta család birtokában van a Mád határában fekvő Öreg Király dűlő, ami a neve alapján sejthetően kiváló szőlőterület. Az újonnan alakult pincészet nem titkoltan az újratelepített termőterület presztízséhez méltó feldolgozó épületet, birtokközpontot keresett és talált meg a Rákóczi–Aspremont-kúriában. A tervezési munka tudatosan indult, elsőként 2011-ben az épület állagának megóvását kellett megoldani, majd a borászat kialakításával kellett foglalkoznom, hogy a termőre forduló dűlő termését ideális körülmények között tudják feldolgozni, a vállalkozás nyereséget tudjon termelni a felújítás folytatásához.
– Milyen nehézségekkel, nem várt problémákkal kellett megbirkózni?
– A legnagyobb probléma az volt, hogy a 20. század elején történt egy komoly felújítás az épületen. Amely a korábbi, egy archív fényképfelvételen még megcsodálható barokk főhomlokzat helyett egy vakolatdíszes állapotot eredményezett. Ez nem példa nélküli a borvidéken, a néhány évvel később szintén általam tervezett tolcsvai Dessewffy-kúria felújításánál is hasonló problémába ütköztünk, de ott nem találtunk fotót a barokk, illetve részben még régebbi állapotról, csak közvetett jelekből tudtuk (volna) rekonstruálni az ősi állapotot. Természetesen ilyen mértékű időugrásra nem volt lehetőség, sem anyagilag, sem a hatóságok hozzáállása miatt, így a homlokzat felújításánál a romosan bár, de megmaradt klasszicista állapotot kellett megtartanunk.
– Találtak-e valami különlegeset, elfalazott, bevakolt értéket az épület felújítása alatt?
– Igen, elég sokat. Az egyik ilyen érték egy késő reneszánsz kemence töredéke volt a földszinti konyhában, amit egy 20. század eleji, téglából épített tűzhely takart el. Elvileg ez utóbbit is meg kellett volna őriznünk, de a kivitelezés során nem tudtuk megmenteni a nem túl értékes szerkezetet. Így leltünk egy majd’ négy évszázados kemence maradványt, amire egyébként utalt egy előtte megmaradt úgynevezett lépő lyuk, amibe lelépve tudtak elég mélyre hajolni a kemence tüzelésénél, tisztításánál.
– Mi lett végül a Rákóczi–Aspremont-kúriából?
– A kiindulási alap egyértelműen a már említett Öreg Király-dűlő termésének fogadása volt, azaz a hátsó melléképület borászati funkciója nem volt kérdéses. A szomszédban álló parasztháznál adta magát a szálláshely funkció, ami egyébként másodikként valósult meg a borászat után. A kúria hasznosításánál több forgatókönyv is felmerült, végül az épülethez méltó, a borvidéken egyébként hiányzó prémium szálláshely lett a felső szinten. Az alsó szint a vendéglátásé: vinotéka, kisebb kóstoló konyhával és két iroda kapott itt helyet. A beruházás utolsó elemeként az idei szezonra készül el a reprezentatív kóstolóterem végleges berendezése a földszint déli szárnyát elfoglaló egykori gazdasági helyiségben. Ebből is látszik, hogy a tulajdonos átgondoltan, mondhatni organikusan fejlesztette a rábízott birtokot. Egy tízéves tervezési, építési folyamat zárul le mostanában, ami az épület több, mint háromszáz éves történetét figyelembe véve nem is tűnik olyan hosszú időnek.
– Tudjuk, hogy évtizedek óta itthon van e történelmi tájon, hogy látja a tokaji régió jövőjét?
– Nagyon hiszem, hogy a borvidék történelmileg sikerre van ítélve. Olyan kulturális sűrűség jellemzi e tájat az épített környezettől, a borkultúrán át az ehhez köthető irodalmi és képzőművészeti alkotásokig, ami mindenen átsüt. Olyan személyiségváltozásokat tapasztalok az ide keveredő befektetőknél, megbízóimnál, ami bizonyos mértékig megnyugtat. És engem leginkább ez foglalkoztat: az itt élő, vagy sorsszerűen idevetődő emberekben rejlő értékek. Szakmámon az építészeten túl rendelkezem némi ismeretekkel a borok területén is, így több szálon tudok kapcsolódni a helyiekhez és minden lehetőséget kihasználok a személyes kapcsolatok építésére. Legyen az főépítészi megbízatás, településismereti séta vezetése, vagy egy, a borvidék építészetét bemutató könyv írása, nem ugrom el a feladatok elől. És ugyanezt látom az itteni emberekben is. Egy borász, vagy szőlész ma egyszerre építési vállalkozó és anyagbeszerző, könyvelő és marketinges, vendéglős és pályázatíró, kereskedő és családapa, családanya, de leginkább pszichológus. Ez egyfelől hatalmas teher, hiszen sok minden elviszi a borvidék jövőjében szerepet játszó emberek figyelmének fókuszát, de nagy kaland is, amiben csak a legelkötelezettebbek vesznek részt. Azok, akikre egyébként is szívesen bíznánk egy közösség, egy település, vagy egy egész régió jövőjét. Ugyanakkor természetesen azt sem akarom titkolni, hogy sok az ellenhatás is, de én igyekszem az előre mutató lehetőségeket keresni és segíteni.
– És egy hipotetikus kérdés: az ország melyik részén folytatná ezt a fajta értékmegőrző munkát?
– Mivel a tokaji borvidék elmúlt időben végbement fejlődése országos szinten felkeltette a borász szakma figyelmét, voltak, illetve még ma is megtalálnak kisebb tervezési feladatokkal, amelyekért természetesen nagyon hálás vagyok. Ugyanakkor a borvidékhez való elköteleződésemben stabil, nem fáradok, így nem tekintgetek más területek felé. Amúgy is valahogy sorsszerűen mindig visszavezet az utam Tokaj környékére, illetve a más felé vezető utak el-elcsendesednek idővel. De, hogy válaszoljak a kérdésre, alapvetően és külföldön is a Sárospatakhoz, Tokajhoz hasonló mezővárosias települések ragadnak meg, nem csak építészeti, hanem akár élhetőség szempontjából. Eger környékétől Wachauig, a Balaton-felvidéktől Elzászig sok szép hely van, ahol kipróbálnám magam, ha túljutunk legalább az alapok lefektetésén Tokaj-hegyalján.
