Elhunyt Török László Balázs Béla-díjas fotóművész

A nagy neoavantgárd generációval indult, és szinte azonnal ki is vált kortársai közül. Az 1948. április 20-án született fényképész 1972-ben készítette el máig legismertebb felvételét, a Család című képet, amely az MTI-kollekcióban szerepelt az 1973-as World Press Photo pályázaton, és elnyerte az általános kategória első díját. A díjból itthon csak baja lett, a hatalom „a szocialista család felbomlását” vélte a kép üzenetének, így elvesztette munkahelyét, pontosabban élethosszig tartó világosítói pályát kínáltak neki. Inkább felmondott. A következő évben harmadik díjat nyert a World Press Photón a Nincs időnk várni című képpel, majd szabadfoglalkozású fotográfus lett, a hetvenes évekbeli ellenzéki művészek társaságának tagja. Készített képeket Bella István verséhez, 1983-ban megjelent Módosulások című könyve, és kiállítás is nyílt az anyagból: ez már a híres kék képek korszaka volt. Megkerülhetetlen sorozata a Cigányok, amelyet Bari Károly költő segítségével alkotott meg. Az Idézetekben a kortárs írókat szólaltatta meg a fotó nyelvén. Salföldi parasztháza a magyar fotósélet egyik központja lett, a Pajta Galéria nemcsak kiállításoknak, de szimpóziumoknak, alkotótáboroknak is otthont adott. Halálával óriási veszteség érte a magyar fotográfiát. A Balázs Béla-díjas művész személyében nemcsak egy nagy fényképészt vesztettünk el, de a fotósélet egyik katalizátorát is.