Magyar táj, magyar ecsettel

 A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria a Trianon-centenáriumra időzítve nyitotta meg tegnap a Magyar tájak nevet viselő legújabb, közös virtuális kiállítását. A hat teremben felvonultatott mintegy negyven tájkép segítségével a látogatók időben és térben keresztül-kasul bebarangolhatják a Kárpát-medencét és a történelmi magyar vidékeket.

A tárlat hozzánk időben legközelebbi képe Mácsai István Pesti utcája, amelyet az intézmények honlapjáról elérhető kiállítás Falu és város nevet viselő terébe belépve vizsgálhatunk meg közelebbről. Az 1967-es „Felszab teret” (ma Ferenciek tere) ábrázoló alkotást közrefogja Mednyánszky Lászlónak Munkács vidékét megörökítő, impresszionista hangulatú vászna 1891-ből, valamint Galimberti Sándor nagybányai látképe az 1910-es évekből. Ugyanebben a teremben kapott helyet a „barbár zseni”, Aba-Novák Vilmos lenyűgözően színes, csíki korszakából (1935) származó Székely vására, Babits Mihály Erdély című versének kíséretében. A képcédulák információi és szépirodalmi idézetek mellett a kiállítás a digitális oktatáshoz is segítséget nyújt további kutatást, gondolkodást ösztönző kérdésekkel, feladatokkal.

A tárlat következő, Hegyen-völgyön nevet viselő termébe bepillantva rögtön a nagybányai iskola mestere, Ferenczy Károly Majálisán (1907) akad meg a szemünk, amelyet érdemes összehasonlítani a mellette lévő Csontváry-vászonnal. Az alig öt évvel korábban festett Selmecbánya látképén jól megfigyelhető Csontváry egyedisége, ecset- és színkezelésének különlegessége. A következő kép viszont már az 1930-as évekbe repít: Márffy Ödön az 1926-tól hagyománnyá vált Szent István-napi tűzijátékot örökítette meg a Lánchíddal és a Dunával.

A következő térben már a folyóábrázolás lesz a meghatározó téma: a Duna és a Tisza különböző hangulatait nyolc vászon mutatja be, köztük Mednyánszky László lélegzetelállító Vaskapuja (1905 körül), amely magához vonzza a tekintetet, hasonlóan a Dunakanyar festője, Szőnyi István Zebegényi temetéséhez. Külön öröm, hogy a húszas évek végén született híres festmény mellé egy színesebb, kevésbé „bruegheles” dunai tájkép került, még teljesebben bemutatva Szőnyi művészetét.

A folyópartok lankáiról büszke várainkhoz vezet tovább a tárlat, Vajdahunyadtól Krasznahorkáig. A többségében 19. századi festmények közül jellegzetesen emelkedik ki Rippl-Rónai József 1912-es vászna, A geszti kastély, amely a magyar szecesszió páratlan alkotása. A szomszédos kis terem a magyar tengerekkel foglalkozik: Brodszky Sándor grandiózus képén a Balatont, Ligeti Antal pedig Fiume látképét örökítette meg.

Utoljára hagytuk az Alföldnek szentelt termet, ahol olyan festőóriá­sok vásznait láthatjuk, mint Munkácsy Mihály, vagy az idén száz éve elhunyt Szinyei Merse Pál. A Vihar a pusztán (1867) volt hosszú ideig az egyetlen Munkácsy-kép, amelyet itthon is láthattunk, lévén az első múzeumi gyűjteménybe került alkotása. Szinyei ikonikus, 1896-os festménye a Pipacsos mező, amelynek részletgazdagságát, ecsetvonásait már-már tapintható közelségbe hozzák a virtuális tér nyújtotta lehetőségek.