Kultúra

„Ezt a távot mindig le kell futni”

Trianon 100. Rátóti Zoltán: Lenyűgöző volt látni, micsoda lelki odaadással készítette Apponyi ezt a beszédet – Nagy adóssága volt a színházi és filmes szakmának a méltó emlékezés

Száz év távlatából is feldolgozhatatlan, elfogadhatatlan az a kegyetlen mészárlás, amit nemzetünkkel szemben véghezvittek – vallja Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész–rendező. A Nemzeti Színház érdemes és kiváló művészét gróf Apponyi Albert színházi és filmes megformálásáról kérdeztük, de lapunknak azt is elmondta, mennyire várja a szeptemberi folytatást.

„Ezt a távot mindig le kell futni”
„Az szintén fontos volt, hogy megértsem a lelki nehézségeket is”
Fotó: MTVA

– A békediktátum aláírásának centenáriumára emlékezve ma este vetíti a Duna Televízió A beszéd – Apponyi a magyar ügy védelmében című alkotást. Dokumentum- vagy játékfilmre számítsanak a nézők?

– Valahol a kettő közt helyezkedik el: dokumentumfilm, játékfilmes elemekkel. Ugyanis a néző nemcsak a beszédet hallja, illetve megszületésének körülményeit látja, hanem történész is megszólal benne. Kilépünk a történelmi környezetből, hogy Máthé Áron szakértő elmagyarázhassa az összefüggéseket, a hátteret.

– Apponyiként azonban nemcsak a képernyőn láthatjuk, hanem a Nemzeti Színházban is, ahol a Wass Albert regénye és korabeli írások alapján készült Tizenhárom almafa című előadásban is elhangzik a negyvenperces beszéd.

– A különbség, hogy a forgatáson, ami a színházi bemutató után volt, részletekben vettük fel a szöveget, nem egyben. Tudtam, hogy nagy összeszedettség, koncentráció kell hozzá, éreztem a kihívás súlyát. De jó két hónapom volt rá, hogy megtanuljam.

– Erre a negyvenperces monológra máshogy készült, mint általában?

– Hiába voltak korábban önálló estjeim, ahol szinte két órán át voltam a színpadon, egyedül a nézőkkel, ez egészen más műfaj. Olyankor a különálló, kis drámai jeleneteknek, novelláknak, szövegeknek van ívük, van köztük lélegzetvételnyi idő. Ezt a monológot „egy levegőre” kell elmondani. De nehezen tudom ezt megfogalmazni, hiszen valójában úgy készültem rá, mint minden szerepre. Vidnyánszky Attila rendezőnk nagyot kockáztatott, hogy egy ekkora nagyszínpadi gépezet leáll egy emberért negyven percre, főleg egy ilyen beszédnél, amikor nem lehetett arra hagyatkozni, hogy intimitása van. Viszont megtörtént, és sikeres volt az előadás, amitől nagyon boldog vagyok. Felfokozott állapotban mutattuk be, aztán ez a járvány miatt kettétört hirtelen, úgyhogy a kollégákkal együtt alig várom, hogy szeptembertől folytathassuk. Bár valószínűleg még akkor sem fog úgymond könnyedén menni, más szerepekkel ellentétben, ha harmincszor-negyvenszer játszom – ezt a távot mindig le kell futni, életben kell tartani.

– A próbafolyamat, a forgatás változtatott azon, ahogy Apponyiról és a trianoni békediktátumról gondolkozott korábban?

– Amikor az ember felkészül egy szerepre, különösen, ha történelmi személyről van szó, mindenképpen beleássa magát az előzményekbe. Nemcsak az évforduló, hanem a legendává vált beszéd miatt is fontosnak tartottam, hogy pontosan lássam a helyzetet, el tudjam képzelni, milyen állapotban mehetett ki Apponyi, történészekkel beszélgettem például. Az szintén fontos volt, hogy megértsem a lelki nehézségeket is, hiszen a színpadon a lelki jelenségek számítanak, a sok tényadat fogódzkodót ad, de azokat felolvasni, elmondani nem elégséges. Töltetet kell neki adni. Meg kell találni a lelki, indulati mozgatókat. Ami nem volt nehéz, mert a nemzetért való aggódás, a haza szeretete számomra is nagyon fontos érzelmek. Lenyűgöző volt látni, micsoda lelki odaadással készítette, komponálta meg Apponyi ezt a beszédet. Nem véletlenül vált legendássá, annak ellenére, hogy nagy hatása az ellenfelekre nem volt. Ebbe nem tisztem belemenni, hogy mi indokolta azt a kegyetlen mészárlást, amit véghezvittek nemzetünkkel szemben – ez száz év távlatából is feldolgozhatatlan, elfogadhatatlan. Amikor ezt testközelből élik meg az ország vezetői, lakosai, azt elképzelni nincs elég fantáziánk, éppen ezért örülök, hogy nagyon méltó módon igyekszünk megemlékezni róla. Nagy adóssága volt a színházi és filmes szakmának a méltó emlékezés, úgy látszik, kellett hozzá ez a száz év.

Évfordulós előadások online is

A Budapesti Operettszínház az egyperces elcsendesülést követően ma 16 :30-tól közvetíti a Szétszakítottak című musical első részét. A karantén idején forgatott, Trianont a hétköznapi emberek szemszögéből bemutató darab szövegírója és rendezője a Jászai Mari-díjas Dolhai Attila, zeneszerzője a székelyudvarhelyi Cári Tibor. A temesvári értelmiségi család történetének második része holnap, a harmadik szombaton, az utolsó pedig vasárnap délután lesz látható a teátrum Facebook-oldalán. Ugyancsak közösségi oldalán emlékezik meg a száz éve aláírt békediktátumról a székesfehérvári Vörösmarty Színház. A Sárosi István dokumentumregényét feldolgozó Trianon című előadásból – amely az évad utolsó nagyszínpadi bemutatója volt a teátrumban – készített összeállítást szintén ma délután tűzik műsorra, a harangozást követően. A közvetítést a Fehérvár TV este megismétli.

(SK)

Kapcsolódó írásaink

Az igazságtalan békék igazsága

ĀTrianon 100 (5.). Trianon. Egy szó, amelybe belesűríthető mindaz, ami a magyarság számára történelmének egyik legnagyobb tragédiáját jelenti

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom