Emlékezetpolitika dinamittal

Az ezeréves honfoglalás alkalmából a 19. század végén a budapesti építkezések, a Hősök tere, a vári Szent István-szobor és az ünnepségsorozat mellett hét nagy emlékművet is emeltek országszerte. Az emlékoszlopok helyének kijelölését és az építkezést az országgyűlési képviselő, író és nem mellesleg történész Thaly Kálmán felügyelte. A projektet törvénybe is foglalták, így az 1896. évi VIII. törvénycikk szerint „a honalapítás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való megörökítése céljából (…) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor-hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk-hegyen emlékművek emeltessenek”.

Tehát a Nyitra városával szemben lévő Zobor-hegyre is obeliszk került, ahol Anonymus krónikája szerint Huba, Szovárd és Kadocsa honfoglaló vezérek, miután csatában legyőzték és városát, Nyitrát megostromolták, felakasztatták Zobort, a morvák első emberét. Trianon századik évfordulóján ennek az emlékműnek a történetén keresztül (is) mutatjuk be a részben a történelmi Magyarország testéből létrejött új államok magyar múlttal szemben tanúsított hozzáállását.

Thaly Kálmán a projektre megszavazott háromszázezer aranykoronából tehát – az égtájak szerint – négy emlékművet szánt az ország határaira: egyet a dévényi várba, hogy az oszlop tetején álló leeresztett kardú, pajzsos vitéz az osztrákokat figyelmeztesse Magyarország függetlenségére és határára. Ezt 1921. január 14-én robbantották fel ismeretlenek, az ügyben látszatnyomozást is indítottak. A brassói Cenk-hegyen oszlopra állított vitéz ugyanezen célból a románoknak üzent, ez már 1913-ban merénylet áldozata lett.

A szerbek a Belgráddal szemben fekvő zimonyi várban láthattak egy építményt, amely most kilátóként funkcionál. Munkácsra, a vár fokára pedig egy azóta újraöntött, csőrében kardot tartó turult állítottak oszlopra, ami látható a vereckei útról is.

Mindezek mellett még Ópusztaszerre, az első országgyűlés helyszínére, a Dunántúlon pedig Pannonhalmára tervezett Thaly Kálmán emlékművet. A hetedik emlékművet a történész-képviselő az 587 méter magas Zobor-hegyére tette, hogy a szlovákokat arra emlékeztesse, hogy „itt századokat boldogultak és nyugodtan töltöttek”.

A harminchat méteresre tervezett, majd a költségek miatt csak huszonkét méteresre épített zobori oszlop helye a nyitrai püspökség birtokában volt, Bede Imre püspök pedig e nemes ügyet pártolva át is adta azt az államnak. Az emlékművet tervező Berczik Gyula műszaki tanácsos célja az is volt, hogy az obeliszk jól látszódjon még a majd negyven kilométerre lévő Érsekújvárról és a közelebbi Galántáról is. Szerencsés módon a hegy alatt lévő bányából került ki az emlékmű külső borítását adó gránit, aminek szállítására szekérutat építettek ki a hegy tetejéig.

Meg kell jegyeznünk, hogy a hét közül ez lett a legdísztelenebb darab, a négyszögletű obeliszket mindössze a hengeralakú talapzat fölött díszíti négy, a szárnyait bontogató turul. Ezek az ópusztaszeri millenniumi emlékművön és a budapesti
Vörösmarty téri szoborcsoporton is dolgozó Kallós Ede munkái. A magyar címert és a 896–1896 évszámokat tartalmazó talapzata tehát egy kőtömbökből összerakott henger vízszintes tagolásokkal. Ehhez kapcsolódik a turulos átmenettel maga
a klasszikus, szűkülő hasáb alakú, hegyes végződésű obeliszk.

A művet 1921 februárjában francia segítséggel felrobbantották a szlovákok, mert ilyen precíziós robbantásokban még nem voltak elég járatosak. A robbanótöltetek lerepítették a madarakat és az oszlopot a hegyoldalba, és az évszámokat és a címert is eltüntették. Helyükre idővel Jan Kollár pánszláv versének egy részletét, később pedig a Hlinka-gárda köszöntését vésték fel. A darabok évtizedekig a hegyoldalban hevertek, 2015 tavaszára az egyik, épebben megmaradt madár darabjait szedegették össze a színmagyar Alsóbodok diákjai. Az összeillesztett, kipótolt turult aztán helyben, a Magyar Tannyelvű Magánszakközépiskola területén állították fel újra. Tehát az 1921. február 9-én darabjaira szakadt madár 2015. március 15. óta ismét felszálláshoz készülődik egy oszlop tetején, a bodokiak és más magyarok akaratából.