Pozsony legrégibb temetőjének sírjai

Az akkoriban német és magyar többségű Pozsonyba a 16. század derekán érkezett meg Luther tanítása, gondolhatjuk hát, hogy nem a Kecske-kapui volt az első evangélikus temető a városban. Azt a mostani Szentháromság vagy helyesebben inkább Trinitárius-templom helyén kell keresnünk, ahol korábban a Szent Mihály arkangyalról elnevezett istenháza állt. A jelenlegi Vármegyeház téren található tiszta barokk épületet 1717 és 1725 között emeltette a keresztény rabok török fogságból való kiváltásával (is) foglalkozó trinitárius rend. A terület későbbi rendezése a korábbi templom tövében meghúzódó, az evangélikusok által is használt temetőt is érintette. Ugyancsak temetőjük volt a pozsonyi evangélikusoknak a Konvent és a Líceum utcák által határolt telken. Ahová pontosan a Kecske-kapui temető nyitásának évében építhették fel első líceumukat. Ebben az Ótemetőnek nevezett sírkertben nyugodott Bél Mátyás, eme gimnázium jeles tanára is, aztán az 1800-as évek közepén szükségből, Gottfried Bendla építész tervei alapján új, nagyobb líceum épült a helyére. (A pozsonyi líceumoknak olyan jeles diákjai voltak, mint Kossuth Lajos, Jókai Mór vagy éppen Hamvas Béla.) Az egykori Ótemető területén jelenleg is evangélikus iskolákat, no és bérházakat találunk. A harmadik temető a város határában, a Virágvölgyben volt.

Ebben az időben, 1783-ban a vártól északra elterülő hegyoldalban még szőlők, gyümölcsösök és kaszálók, legelők voltak. A Szent Koronának is otthont adó, négyszögletes alaprajzú erődítést a török időkben vastag cölöpökből épült külső fallal, paliszáddal vették körbe. A cölöpkerítés hajdani ívén most a Védcölöp utca húzódik az egykoron a németek által Ferdinandstadtnak is nevezett Nádorvárosban. Nos, azon a bizonyos cölöpkerítésen kapuk is nyíltak, az egyiket, ahol a kecskéket reggel kihajtották a hegyoldalba legelni, Kecske-kapunak keresztelte el a jónép. Aztán a cölöpfalat elmosta az idő, fölöslegessé vált, de a terület elnevezése megmaradt.

Ez az év, 1783 amúgy fontos esztendő volt Pozsony, no és az ország életében. Áprilisban indult ugyanis az új, tervekkel teli uralkodó, II. József országjáró körútra. Ugyan nem volt koronás király, és Pozsonyt megfosztotta a Szent Korona jelenlététől, a helytartótanácsot pedig Budára helyeztette, de a város állami papneveldét kapott, s az új evangélikus temető ügye is megjárhatta a vallási kérdésekben toleráns uralkodó állandóan aktákkal teli íróasztalát.

A szőlők helyét pedig lassan elfoglalta a város. Amely leginkább erre tudott terjeszkedni. A Kecske-kapui temetőt idővel aztán fallal vették körül, méltó bejáratokat is építettek hozzá. És egyre több jeles polgár lelt végső otthonra itt. A város építésze, ifjabb Fiegler Ignác 1868-ban neogótikus kápolnát is emelt az egyik bejáratához, ez jelenleg a baptista egyház kezelésében van. S amikor a 19. század végén, a 20. század elején kiépült, diplomáciai épületeknek is otthont adó környéken járunk, nem is gondolnánk, milyen kincsre, történelmi nyughelyre bukkanunk a város eme pontján. Itt nyugszik,
a kápolna falára erősített sírköve alatt Gustav Heckenast, azaz Heckenast Gusztáv könyvkereskedő, a szintén pozsonyi származású Landerer Lajos társa a nyomda tulajdonlásában. A temető méreteiben és szépségében is meghatározó síremlékét a Jeszenák család emelte, központi terében nyugszik a Bécs által kivégeztetett János báró, volt nyitrai főispán. És itt, a mára már évszázadossá nőtt fák alatt van a szintén a Habsburg-önkénynek áldozatul esett Rázga Pál evangélikus lelkész sírja is. Róluk majd a sorozat következő cikkeiben olvashatnak.