Kultúra

Mindhalálig dzsessz

Nagyon izgalmas befogadói élményt nyújt a Fosse/Verdon az idő- és történetrétegek egymásba ágyazottságával – Sam Rockwell és Michelle Williams remekel a sorozatban

A Liza Minelli főszereplésével készült Kabaré című musicalfilmet talán senkinek sem kell bemutatni, 1973-ban a Keresztapát legyőzve elvitte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, emellett forradalmasította a műfajt a filmvásznon és a színpadon is.

Mindhalálig dzsessz
Alkotótársak a próbateremben: Verdon élete végéig kitartott Fosse mellett
Fotó: HBO Europe

Rendezője és koreográfusa, Bob Fosse nevét viszont már kevesebben ismerik, noha olyan, világszerte ismert Broadway-klasszikusok fűződnek nevéhez még, mint a Sweet Charity vagy a Chicago. Nem túlzás azt állítani, hogy a sztepptáncosként induló, kora Fred Astaire-évé válni akaró, a gyertyát mindkét végén égető Fosse nélkül a musical mint műfaj, de a Broadway sem lenne az, ami. Ő pedig felesége, múzsája, alkotótársa, a Broadway-legenda Gwen Verdon nélkül nem.

Nagyjából e két alaptézisből indul ki az FX amerikai kábelcsatorna gyártásában még tavaly készült Fosse/Verdon című nyolcrészes minisorozat, amelyet óriási sikerrel sugároztak az Egyesült Államokban, több Emmy-díjat kapott, idén januárban pedig Golden Globe-ot is. Hazánkban márciusban kezdte vetíteni az HBO, illetve most már teljes terjedelmében elérhető a csatorna streaming platformján, az HBO Go-n is. Ha hiányoljuk a színházat, szeretnénk egy kicsit a karanténból kilépve elmerülni a színház varázsában – különösen egy olyan korban, a hetvenes-nyolcvanas években, amikor tényleg erről volt szó –, betekinteni a Broadway kulisszái mögé, illetve megismerni két különleges művész életét, akkor érdemes belenéznünk a sorozatba, nem fogunk csalódni.

A Fosse/Verdonban elmesélt események hitelességére garancia, hogy az alkotó folyamatból kivette részét a házaspár gyermeke, Nicole Fosse is – amellett, hogy Fosse még életében leforgatta önéletrajzi ihletésű filmjét, az All That Jazz-t
(Mindhalálig zene), amelyből sok minden szintén összecseng a sorozatban ábrázoltakkal, arról nem beszélve, hogy a Fosse/Verdon egy epizódja bemutatja az All That Jazz megszületését is.

Az idő- és történetrétegek ilyetén egymásba ágyazását kiválóan oldotta meg egyébként a sorozat mögött álló kreatív csapat (Thomas Kail főrendező-író és Steven Levenson forgatókönyvíró), és ez az egyik oka szerethetőségének is. Iszonyúan izgalmas befogadói élmény a Kabaré vagy éppen a Chicago részleteit nézni, hallgatni, miközben tudjuk, éppen egy alkotói folyamatnak is részesei vagyunk (hiszen forgatást/próbát mutatnak), és amit nézünk, azt igazából Fosse szemén keresztül látjuk. Az pedig csak hab a tortán, hogy megismerhetjük a korabeli filmezési és színpadtechnikai eszközöket is, láthatunk régi kamerákat, próbatermeket, művészbejárókat és premierpartikat.

A szakmai ív, a kulisszák mögé való bepillantások mellett a sorozatban megismerjük az embert is: a Fosse/Verdon nem egyszerű „biopic”, életrajzi film kisképernyőre, egyes epizódok már-már lélektani drámának megfelelő mélységekbe nyúlnak le, vissza-visszatérő flashbackekben felvillantva mind Fosse, mind Verdon gyermek- és felnőttkori sérüléseit, problémáit, személyes tragédiáit. Noha ettől kap a színházi csillogáson túl igazi mélységet a sorozat, a nem lineáris időkezelés némileg hátránnyá is válik.

Ugyanis a sorozat nyolc részének mindegyike a házasság alakulásának szempontjából meghatározó eseményekből indul ki, nem követi lépésről lépésre sem Fosse, sem Verdon életrajzát, majd adott epizódokban megmutatja az ezekhez kapcsolható, ezek által előhívott gyerekkori vagy későbbi élményeket, traumákat, történéseket. Bár a részek közötti váltás elég egyértelműen van érzékeltetve, az egyes epizódokon belüli ide-oda ugrálások viszont nem. Ezért néha elvesztjük a fonalat, és mivel a múltbeli események sokszor csak a sejtetés szintjén jelennek meg, az sem feltétlenül érthető, mi közük a jelenhez.

Az időnként így felbukkanó kuszaságért viszont maximálisan kárpótol a színészi játék. Bár mindkettejüket jelölték idén Golden Globe-díjra az alakításukért, végül csak a Gwen Verdont megformáló Michelle Williams vehette át a legjobb minisorozat színésznőjének járó Arany Glóbuszt – miközben Sam Rockwell legalább olyan jó, ha nem jobb teljesítményt nyújt. Az Oscar-díjas színész egyszerűen brillírozik a maximalista, közben elképesz­tően önbizalomhiányos rendező-koreo­gráfus szerepében, átvéve Fosse mozdulatait, hanglejtését, stílusát, a kopaszsága miatt folyamatosan hordott kalapoktól a szája sarkában állandóan – beszéd közben is – ott lógó cigarettáig.

Fosse/Verdon
Amerikai zenés minisorozat
Elérhető az HBO Go-n
10/8

Kapcsolódó írásaink