Kultúra

Presszóból zarándokház

Salamin Ferenc építész: A patinás hangulat megtartásaérdekében a régi épület felújítására törekedtünk

Az olaszliszkai, borétteremnek indult Árpád-házi Szent Erzsébet Zarándokház Salamin Ferenc építész és munkatársa, Salamin Pál munkája. A projekt megmutatja, mit lehet alkotni egy leromlott állapotú, de szép épületből, amely az egykor szebb napokat is látott település éke lett. Az itt elvégzett munkáról az építészt, a térségben jelen lévő Kós Károly Egyesülés Vándor-iskolájának tanárát kérdeztük.

Presszóból zarándokház
Olaszliszkán igazi települési rendezvénytérré fejlődött néhány év alatt az épület
Fotó: MH/Dénes György

– Mi volt a zarándokház kiindulási alapja?

– Olaszliszka legalább nyolcszáz éves település, a történelem során többször városi rangot kapott, a második világháború előtti időkig az egyik legfontosabb Tokaj-hegyaljai település volt, nagy szereppel a borkészítésben és borkereskedelemben. Ha ma végigmegyünk a főutcán, még mindig érzékelhető a korábbi gazdagság, az átalakított vagy éppen nem lakott, nagyobb homlokzatok mögött egykori igényes kúriák rejtőznek. Közöttük fennmaradtak az úgynevezett Kárpát-medencei háromosztatú lakóház típus szép példái is. A település főterén áll a méltán ismert műemlék, a Nagyboldogasszony-templom az 1300-as évekből, amely gótikus jegyeivel, őrtorony jellegű tornyával az egyik legkülönlegesebb templom az országban. A körülötte lévő főtér melletti telken egykor egy kocsma és ez a bizonyos háromosztatú háztípus egy példája állt. A tervezés idejére, 2014-re már csak a hosszúkás alaprajzú lakóház maradt meg elhanyagolt állapotban, mellette egy betontetős egykori pincelejárattal.

– Kitől, mikor, milyen feltételekkel kapott megbízást a munkára?

– A munkával Kerekes Attila polgármester keresett meg, aki összehívta az aktív helyi borászokat, hogy közösen találják ki az egykori mezőváros egyik lehetséges húzóágazatának, a borkészítésnek, hogyan lehet bemutatkozási helyet teremteni. Ebből a közös gondolkodásból született meg egy borvacsorák, borbemutatók rendezésére alkalmas épület ötlete, ahol a magas minőségű liszkai borokat a hozzájuk alkotott egyedi ételekkel lehet kóstolni. Az uniós pályázati rendszerek furcsaságai miatt időközben zarándokháznak kellett átnevezni az épületet, megtartva azonban a többfunkciós rendezvénytérnek alkalmas belső elrendezést.

„Rendeztek már itt borvacsorákat, borkóstolókat, borversenyt is”
„Rendeztek már itt borvacsorákat, borkóstolókat, borversenyt is”
Fotó: MMA/Lugosi Lugo László

– Milyen nehézségekkel, nem várt problémákkal kellett megbirkózni a munka során, és mi volt az építészeti koncepció?

– Ez a helyszín ideális és összetett, egyrészt a település főterének kiemelt pozíciója, a történelmi múltat idéző templom közelsége, valamint a telekről a Bodrogra való kilátás jelenti a különlegességét. Ezért egy olyan épület tervezése volt a cél, amely az utcánál zárja a teret, de a templom felé is fordul, és egyben a gyönyörű kilátásra is szervezett. A folytonosság, a patinás hangulat megtartása érdekében a régi épület felújítására törekedtünk a szocializmusból itt maradt, „ami régi, azt le kell bontani” szemlélet helyett. Megtartottuk a régi parasztház sok szerkezetét, és visszaalakítottuk az eredeti állapotára. Ebben helyeztük el a fogyasztó-bemutató teret, és vele párhuzamosan, de íves alaprajzzal a szokásos nyárikonyha helyére terveztünk egy kisebb főzőkonyhát, mögötte a Bodrogra és a templomra is rálátást adó külső, lábakon álló csűrszerű teraszt. A két épületrész közötti udvart, amit régen „életnek” is neveztek, lefedtük. Ez lett az épület előtere és egyben kávézója is.

– Ha ránézünk a 2015-ben megvalósult épületre, szembetűnő az adottságok jó kihasználása…

– A történeti épületeknél mindig érdemes az eredeti állapotot helyreállítani, a korabeli hangulatot megtartani vagy visszaálmodni. Itt is ez történt, a régi épületrészben fagerendás mennyezet, néhány régi kazettás ajtó, az egykoriak mintájára készített osztott ablakok és a tetőn az eredeti cserép idézi a történelmet. Az új épületrészek sem akarnak túlzottan különbözni a meglévőktől, hasonló formákat, részleteket és anyagokat használva egy mai épület is harmóniában tud lenni egy történeti főutca házaival, és erősíteni tudja a múlt és a jelen ötvöződését egy házban. Különleges adottság még az előtérből nyíló, terméskővel kirakott és kőlapokkal fedett egykori boltozott borospince, amely a kert alatt húzódva a vendéglátás része tud lenni, és bortrezorként is működhet.

– Mi a ház funkciója jelenleg, és mennyire tud megfelelni annak?

– Igazi települési rendezvénytérré fejlődött néhány év alatt az épület, a külső és a belső fogyasztótér, a konyha, a templom és a folyó közelsége, a régi pince mind alkalmassá teszik erre a funkcióra. A zarándokcsoportok fogadása mellett rendeztek már itt borvacsorákat, borkóstolókat, borversenyt, esküvői és ballagási ebédet, baráti összejöveteleket és családi rendezvényeket is. Alkalmas a ház kisebb csoportok befogadására, de akár száz-százötven embernek rendezett eseményekre is étkezéssel együtt, kihasználva a külső fedett teraszt és a kertet is.

– A tokaji régió jövőjét milyennek látja?

– Az elmúlt harminc évben sokat fejlődött a tokaji régió, elsősorban pályázati pénzekből magánberuházásokkal és sok önkormányzati felújítással. Számomra azonban összességében kevés ez az építészeti fejlődés a három évtizednyi időhöz képest. A világörökség értékeit tönkreteszik a pusztuló kúriák, a lógó légkábelek, a kibetonozott patakok, a közterületek rendezetlensége, a szükségesnek kikiáltott homlokzati hőszigetelések, a túlzó mértékű napelemburjánzás a tájban és a történeti épületeken. Legalább húsz évre készülő fejlesztési koncepcióra volna szüksége Tokaj-Hegyaljának, állami források hozzárendelésével. A tokaji bor világmarketingje, az építészeti értékek számbavétele, az egyedi fejlesztési irányok meghatározása, a világörökségi védett értékek megőrzése és felújítása, a dűlőutak rendbetétele, az utcaképek és főutcák helyreállítása, a fasorok és fásítások megvalósítása többek között a legfontosabbak.

Kapcsolódó írásaink

Szerencs második vára

ĀA nívós turisztikai központban a szabadon formált terek lehetővé teszik az épület igény szerinti használatát – nyilatkozta Salamin Miklós építész