Kultúra

Szerencs második vára

A nívós turisztikai központban a szabadon formált terek lehetővé teszik az épület igény szerinti használatát – nyilatkozta Salamin Miklós építész

A Makovecz Imre és társai alapította Kós Károly Egyesülés építészei évtizedek óta jelen vannak a mai Magyarország egyik történelmi vidékén, Tokaj-Hegyalján. Az ott végzett áldozatos munka eredménye például a Szerencsi Turisztikai Központ és Helytörténeti Múzeum, amelyet az egykori nagy múltú Szerencsi Cukorgyár raktárépületéből alakított ki Salamin Miklós építész és az AXIS Építésziroda. A ház történetéről és az építkezés részleteiről az építészt kérdeztük.

Szerencs második vára
Számos helyen feltárult a ház tégla-kő vegyes falazatának archaikus szépsége, erre a szomorú pusztulás adott lehetőséget a tervezőknek
Fotó: MH/Dénes György

– Miért épült a Szerencsi Turisztikai Központ épülete, és az idők folyamán hogyan alakult a sorsa?

– A 8600 lakosú Szerencs gazdaságának hosszú ideig meghatározó szereplője volt az 1889-ben alapított Szerencsi Cukorgyár, illetve az 1923-tól termelő Szerencsi Csokoládégyár. A cukorgyár tulajdonosa 2008-ban a bezárás mellett döntött. Az Európai Unió termelési kvótája megváltásának fejében azonban nemcsak a gyárat kellett bezárni, hanem a meglévő épületeket is el kellett bontani, illetve a területet a földdel egyenlővé tenni. Ez alól csak az ipari műemlékké nyilvánított építmények és a helyi védettségű cukorgyári raktár menekült meg. A cukorgyári raktár eredetileg háromszintes épületnek épült a 19. század végén, két közbenső fafödémmel. A hatvanas–hetvenes években azután az épület nagy részé­ben a fafödémeket elbontották, és egy vasbeton gerendás födémrendszert alakítottak ki. Ekkor került sor az eredetileg három, egymás felett futó homlokzati ablaksor kétsorossá alakítására. Az eredeti, háromszintes kialakítás a robusztus fafödémmel csak az épület délkeleti végében maradt meg mutatóba.

– Milyen állapotba került ezután az épület?

– Az épületet később az önkormányzat általános raktárnak használta, az állapota az évek során fokozatosan romlott, az udvari épületszárny héjazata az első, 2009-es felmérés idején már szinte teljesen beomlott, a tetőszerkezet és a vasbeton-gerendázat fa pallóburkolata rothadásnak indult. Az épület ezen részén a tetőszerkezet a tervezés kezdetére véglegesen megadta magát. Ez a szomorú pusztulás azonban lehetőséget is adott a tervezőknek, hiszen a tető hiányában lemálló vakolat mögött számos helyen feltárult a ház tégla-kő vegyes falazatának archaikus szépsége. Ezért a tervezés során viszonylag hamar megfogalmazódott bennünk, hogy a külső falakat újravakolás nélkül, látszó felületként szeretnénk megtartani.

– Kitől és milyen feltételekkel kaptak megbízást a munkára?

– Az építtető és a tervezési munka megrendelője Szerencs város, amelynek az irodánk, a kollé­gáim – többek között Salamin Ferenc, aki a város főépítésze és jómagam is – több évtizede dolgozunk. Az épület első felmérése 2009-ben történt, amikor a szomszédos tűzoltóságnak az épületben való bővítésére kellett tanulmánytervet készítenünk. Ennek az épület szellemétől idegen funkciónak a kialakítása szerencsére nem valósult meg. Az évek során több pályázati, illetve engedélyezési terv készült, különböző funkciókkal, mire a végleges variáció megszületett. Végül a kiviteli tervek elkészítésére a szakágakkal együtt alig egy hónap maradt, és ez egy 1200 négyzetméteres épület esetében igen kevés. Aztán a közbeszerzés átfutása miatt az építésre is igen rövid idő, hat hónap állt a kivitelező rendelkezésre. A beruházás a Kiemelt Turisztikai attrak­ciók és szolgáltatások fejlesztése Tokaj-Hegyalja Turisztikai fejlesztése program támogatásával valósult meg, 2015-ben.

„Tokaj-Hegyalja fejlődésének kulcsaa települések főépítésze lehet”
„Tokaj-Hegyalja fejlődésének kulcsaa települések főépítésze lehet”
Fotó: MH/Salamin Ágnes

– Milyen nehézségekkel, nem várt problémákkal kellett megbirkózni a „rohammunka” során?

– A tervezés során az épületet minimális mértékben alakítottuk csak át, a belső lépcsőház és a lifttorony építésén kívül csak az udvari oldalon hosszában végfutó acélszerkezetű tornác fűződik a nevünkhöz. A látszó kő-tégla felület megtartására tett javaslatunk mind a megrendelő, mind a területi tervtanács részéről meglepően pozitív fogadtatásra talált. Az épület helyi védettségű, egy országos műemléki védettség esetén nem biztos, hogy elhagyhattuk volna az épület eredeti állapotának megfelelő újravakolást és festést. A homlokzati ablakokat alumí­niumból szerettük volna kialakítani, ez azonban részben a megrendelő döntése, részben anyagi okok miatt meghiúsult. Így a kivitelezés során hőszigetelt faablakok készültek, egyébként igen jó minőségben.

– Mit tudtak megtartani az eredeti megoldásokból az épület felújítása során?

– A maradék vakolat leverése folyamán az épület folyamatosan kezdte megmutatni szerkezeti homlokzatát, és apránként derült ki, hogy valóban jó döntést hoztunk azzal, hogy újravakolás helyett láttatni hagytuk a kő-tégla vegyes falazatot. Bár az épületbe végül faszerkezetű ablakok kerültek, az eredeti kovácsoltvas ablakok szerkezete (a keret és az osztások) tisztítás és felújítás után ablakrácsokként vissza lett építve. Belül az épület nagy részében megmaradt az eredeti ácsszerkezet, nagyobb pótlásokra és átalakításokra csak az udvari szárnyban, az úgynevezett „kápolnában” került sor. A belső tér megjelenését a felhasznált szerkezetek, a csiszolt betonpadló és az acélszerkezetű korlátok, illetve a lifttorony határozza meg. A jó állapotban maradt keményfa pallóburkolat a felcsiszolás után a földszint feletti vasbeton födém zsaluzataként lett visszaépítve.

– Mi a felújított épület funkciója?

– Az épület tervezett funkciója turisztikai központ és helytörténeti múzeum, ahol kerékpárbérlésre is van lehetőség. A szabadon formált terek lehetővé teszik az épület igény szerinti használatát, az állandó helytörténeti kiállítás mellett időszaki kiállítások is vannak, de a központ különböző városi rendezvények, konferenciák helyszíne is. Úgy tűnik, máris elfogadtatta magát, hiszen a helybeliek az archai­kus külső homlokzat miatt a szerencsi Rákóczi-vár után „második várnak” is nevezik az épületet.

– Hogy látja a tokaji régió jövőjét? Az ország melyik részén folytatná ezt a fajta értékmegőrző munkát?

– Az elmúlt két évtized alatt, amióta a munkáim Tokaj-Hegyaljához kötnek, a régió nagyon sokat fejlődött. Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű területe a helyi értékeket egyre inkább megmutató világörökségi terület lett. Sok pénz áramlott a régióba, pályázati, állami pénzek és az itt beruházó magántőke révén. Hegyalja szerencsés helyzetben van, hiszen a tokaji bor egyre több befektetőt vonz a területre. Az épített környezet fejlődéséhez azonban nemcsak anyagi eszközökre, hanem szellemi munícióra is szükség van. Értő szemre, amely felismeri a helyi értékeket, és a régit megértve biztos kézzel, de kellő szerénységgel közelít a meglévő épületekhez, vagy tervez és épít újakat. Hiszen nagyon nagy kárt és pusztítást lehet tenni. Azok a települések, amelyek eddig a viszonylagos szegénység miatt megúszták, hogy visszafordíthatatlan sebek essenek rajtuk, a pénz megjelenésekor javíthatatlan sérüléseket szenvedhetnek, ha nem értő kéz nyúl hozzájuk. Tokaj-Hegyalja fejlődésének kulcsa a települések főépítésze vagy a faluba visszajáró, értő kezű tervező lehet, aki egyrészt vigyáz a hely fejlődésére, másrészt a saját munkáival jó példát mutat. Ehhez a munkához pedig jó építészek kellenek. Azt gondolom, az ilyen gazdaszemléletű, értékmegőrző és értékteremtő saját építészre az ország minden településének és régiójának szüksége van.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom