Kultúra

A milói Vénusz felfedezésétől a világhírig

Kalandos útja volt a kétszáz éve megtalált istennőnek

Az égei-tengeri Mílosz szigetén kétszáz éve, 1820. április 8-án fedezte fel egy földműves az Aphrodité istennőt ábrázoló szobrot, az antik görög művészet remekét.

A milói Vénusz felfedezésétől a világhírig
A milói Vénusz
Fotó: AFP

A francia államnak a korrupt helyi hivatalnokokat megvesztegetve sikerült a szobrot megszereznie, így lett a Louvre kincse. A pároszi márványból, ruhátlan felsőtesttel, alsótestén köpennyel ábrázolt nőalak kilétének tisztázását megkönnyítette az akkor még meglévő, letört bal kezében tartott alma. Az attribútum minden kétséget eloszlatott: a szobor Aphroditét, a szerelem istennőjét ábrázolja. A milói Vénusz megszerzése szimbolikus jelentőséggel bírt a British Museum és a Louvre közi versengésben. A francia kultúrpolitika azonnal népszerűsíteni kezdte a szobrot, amelyet a lehető legértékesebbnek, a híres Praxitelész, esetleg Pheidiász munkájának igyekeztek beállítani. Ennek az is oka volt, hogy a Napóleon által Itáliából zsákmányolt, a korban igen nagy becsben tartott Medici Vénusz-szobrot 1815-ben vissza kellett szolgáltatni, ezért a Louvre és a francia nemzeti büszkeség számára új tárgyat kerestek – emlékeztet az MTI. A valóság az, hogy a Míloszon még meglévő, időközben rejtélyes módon eltűnt talapzaton lévő felirat szerint a szobor alkotója Antiochiai Alexandrosz. A remekművet, amely a szamothrakéi Niké és a Mona Lisa mellett a Louvre három leghíresebb alkotásának egyike, 1871-ben, a Párizsi Kommün idején kicsempészték, és egy ládában a párizsi prefektúra pincéjében, majd a második világháború alatt  vidéken rejtették el, s mindkét alkalommal sértetlenül túlélte a harcokat.

Kapcsolódó írásaink