Kultúra

Az erdőben szedték össze az aradi tábornok szétszórt csontjait

A Dessewffy Arisztid-kripta Margonya felett – Örök nyugalom?

Ha majd újra lehetőségünk lesz rá, hogy a Felvidék keleti részén utazgassunk, feltétlenül menjünk el a kicsiny Margonyára is, ahol többségében mindig is tótok laktak. Margonyán pedig gyalogoljunk ki a falu feletti erdőbe, ahol a domboldalba épített családi sírboltban az Aradon kivégzett tábornok, Dessewffy Arisztid csontjai is nyugszanak. De nem mindig volt ez így.

Az erdőben szedték össze az aradi tábornok szétszórt csontjait
Minden év október 6-án itt emlékeznek meg a hősről
Fotó: MH/Görföl Jenő

A Bártfától tizenkét kilométerre, keletre fekvő Margonyát 1299-ben az „utolsó aranyágacska”, III. András uralkodásának idején említi először oklevél. Jó helyen, a Tapoly patak partján alapították ezt a falucskát, amelyet így nem járt meg a török, kuruc és labanc sem pusztított, legalábbis nincs erről írás. Birtokosok voltak itt a Széchyek, a Báthoryak, a Semseyek, a Bornemisszák, aztán a sornak majdnem a legvégén a Dessewffyek is. 1899-et írtak, amikor is Dessewffy Pál az itteni területet eladta a Hohenlohe hercegeknek, akik aztán a faluban található kisebb kastélyt 1910-ben felépítették.

A bevezetőben említett kripta jóval ezelőtt állt már, valamikor a 19. század első felében építhették. Különleges stílusjegyeket az egy, csúcsívesre épített bejárat kivételével nem tartalmaz e tágasnak mondható sírbolt, amely az Aradon 1849. október 6-án kivégzett tábornokok közül Dessewffy Arisztid végső nyughelye is.

Az Ósvacsákányban, Margonyától délebbre 1802. július 2-án született és az ottani evangélikus templomban meg is keresztelt Arisztid a középiskola után tizennyolc évesen huszárnak állt, és az 5-ös számú Radetzky-huszárezredben ért el kapitányi rangot. Amikor is harminchét évesen nyugdíjaztatta magát, megnősült, majd Eperjes környékén gazdálkodni kezdett. S mivel felesége és kis gyermekei is meghaltak, így nem habozott egy percet sem, amikor szólította a haza. Ahogy az akkoriban szokásban volt, egy rendfokozattal magasabban, nemzetőr őrnagyként lépett 1848 szeptemberében szolgálatba, feladata pedig a Sáros megyei nemzetőrség megszervezése volt. A december 11-i budaméri és a január 4-i kassai vesztes ütközetekben már alezredes volt, utóbbi csatában a jobb szárnyat vezetve mentette meg a Mészáros Lázár hadügyminiszter által vezetett sereget a teljes pusztulástól. Ott vitézkedett aztán Kápolnánál, a tavaszi hadjárat nagy csatáiban, és Buda ostrománál is. Június 1-jén kapta meg a IX. hadtest parancsnokságát, és mellé a vezérőrnagyi rangot is. Ezek miatt állították később Aradon a kivégzőosztag elé.

A kinevezése után három nappal újra megnősült, Szinnyei Merse Emmát vette feleségül, aki majd elküldet holttestéért is. Az orosz támadást kellett volna lassítania lovassági parancsnokként, majd végigverekedte a turai, a szőregi és a temesvári ütközeteket is. Baráti tanácsra adta meg magát aztán az osztrákoknak Karánsebesnél, ezért is a „kegyelem”, agyonlőtték, és nem akasztották. A négy por és ólom által való halálra ítélt tiszt közül másodiknak állt a kivégzőosztag elé, társaival együtt még ott, az aradi vár árkában temették el őket.

Ide küldte titokban el egy év után a tábornok öccsét és unokaöccsét, Bydeskuthy Ernőt a gyászoló feleség a holttestért. Biztosra mentek, tudták, hol kell ásni, de az eső és egy éber őr meghiúsította a vállalkozást. S ahogy Bydeskuthy visszaemlékezéséből tudjuk, ezután egy őrnagy kereste meg őket, aki többeket is megvesztegetett az átadott pénzen. Arra is figyeltek a fogadott emberek, hogy a koporsót a helyén hagyják, így egy kisebb ládába igyekeztek áttenni a maradványokat. Ez pedig csak a tábornok maradványai­nak a félbe vágásával ment, amivel a gyászolók csak Margonyán szembesültek. Aztán a családi kriptában sem lett örök az a nyugalom, hiszen 1988-ban azt erősen leromlott állagában feltörték és kifosztották, a csontokat pedig szétszórták az erdőben. Ezeket a helyszínt rendszeresen látogató két Csemadok-munkatárs szedegette össze, és rakta vissza a ledobott födelű koporsóba. A kripta bejáratától balra található emléktábla Kóthai Nándor munkája, a kivégzések 130. évfordulójára készült el. Az építményt ekkor rendbe hozták. A tábla felirata a következő:

Dessewffy Arisztid
honvédtábornok a nemzeti szabadságért folyó harc mártírja

1802–1849
„A halál számomra semmit sem jelent. A harc közben körülöttem ezerféleképp lebegett.”

Az MNK Kulturális Minisztérium

Az MNK ebben a feliratban a Magyar Népköztársaságot jelenti, a minisztérium illetékesei pedig mindent egyeztettek a „testvéri” Szlovákia illetékeseivel. A legutóbbi, a 2001-es nagy renoválást már a Csemadok valósította meg, és minden év október 6-án itt emlékeznek meg a hősről, akinek sírfelirata a kivégzése előtti éjszakán mondatott el.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom