Virtuális Raffaello

A hatóságok intézkedései ellenére az egy méter távolságot megtartva, hosszú sorokban várakoztak a látogatók, hogy beléphessenek a Raffaello-szentélybe. A szépség utáni vágy, úgy tűnt, győzedelmeskedik a koronavírus megbénító féleleme felett. Ám a tárlatnak megnyitása után pár nappal be is kellett zárnia. A technológia azonban a kultúra segítségére sietett, a kiállítás anyaga a világhálóra költözött, és pár hét elteltével virtuálisan ismét kitárta kapuit.
Videóinterjúk, beszélgetések, online tárlatvezetések mutatják be a tárlat megvalósításának folyamatát, a megnyitót, illetve Raffaello korszakait Urbinótól a pápai udvarig. Bárki otthonából is könnyedén ellátogathat a Scuderie del Quirinale weboldalára, és megcsodálhatja Raffaello lenyűgöző alkotásait, valamint a kurátorok vezetésével megismerheti a festőfejedelem hagyatékát (a különböző közösségi oldalakon a #RaffaelloOltreLaMostra hashtagre rákeresve pedig egy helyen megtaláljuk a kiállításhoz kapcsolódó anyagokat és híreket).

A firenzei Uffizivel együttműködésben készült, az egész életművet átfogó, rendkívül értékes nemzetközi tárlat elméletben június 2-ig lett volna látogatható, így az internetre felkerült anyagok is legalább addig elérhetőek lesznek.

Nekünk szerencsénk volt, még a bezárás előtt eljutottunk a kiállításra, amely elsőként több mint kétszáz Raffaello-műalkotást tár a nagyközönség elé. Festmények, fali kárpitok, építészeti tervek váltakoznak a termekben, több szinten. A tárlat a művész halálától indul, és fordított kronológiai sorrendben halad az érett korszakától vissza a pályakezdésig. Ezt jelzi a címe is: Raffaello 1520–1483. A látogatót Raffaello Panteon-beli sírjának életnagyságú másolata fogadja, majd a legkiemelkedőbb műalkotásokon keresztül kalauzolja a kezdetek felé. Két hatalmas vásznat látunk: az egyik a haldokló Raffaellót, a másik a zsúfolt temetési menetet ábrázolja, majd a vörösmárvány oszlopok, illetve fehér és fekete márványlapok alatt nyugvó sírt. A fiatal művész halálhírének megrendítő hangulatát idézik az első pillanatok. A korabeli értelmiség Raffaello isteni eredetű lényének bizonyítékaként tekintett idő előtt és váratlanul bekövetkezett halálára, különösen, hogy nagypénteken következett be.

A tárlatban a megrendítő halotti képeket a gyermeket karjában tartó Madonna életnagyságú szobra követi, amely a reneszánsz zseni mély Szűzanya-tiszteletét jelképezi.

Ez vezeti be a könnyed, áttetsző fátylak mögé bújtatott fiatal Madonnát és a gyermek Jézust ábrázoló olajfestményeket. Az érett művész utolsó alkotásai: a X. Leo, a Pékné, a Fátylas című, mély asszonyi tekinteket megörökítő képek kirobbanó erővel hatnak, ahogyan egymás mellett sorakoznak a kiállítás záróakkordjaként.

A tárlat legimpozánsabb festménye a Kasztíliai Baltazárt ábrázoló alkotás, amely a párizsi Louvre-ból érkezett, illetve a madridi Pradótól kölcsönzött Rózsás Madonna. Más nagy múzeumoktól is kölcsönzött a Scuderie del Quirinale: a londoni National Gallery jóvoltából látható az Örök Városban A lovag álma, a Madonna d’Alba a washingtoni Nemzeti Galériának, a Tempi Madonna pedig a müncheni képtárnak köszönhetően kapott helyet. Az Uffiziból érkezett Rómába többek közt a Madonna Granduca, a Szent Cecília extázisát ábrázoló híres olajfestményt viszont Bolognából hozták el.

„Raffaello a bonyolultat egyszerűvé varázsoló, a láthatatlant láthatóvá tevő művész, aki szavak nélkül szólít meg. Nem véletlenül nevezték szavak nélküli poétának” – foglalta össze a tárlat kurátora, Marzia Faetti a reneszánsz géniusz legjellegzetesebb vonásait.

A megnyerő külsejű, a nők által igen kedvelt, népszerű festő-építészt harminchét éves korában szólította el a halál. Pályafutása azonban így is töretlen és teljes volt. Urbinói festőműhelyétől Rómáig, a pápák udvaráig ívelő, kiemelkedő művészi hagyatéka máig halhatatlan.