Százhúsz éve született Szabó Lőrinc

Az első világháború végén besorozták, hadiérettségit tett, majd Budapestre költözött. A Műegyetemről a bölcsészkar magyar–latin–német szakára iratkozott át, ekkor került kapcsolatba Babits Mihállyal. Az egyetemet végül nem fejezte be. Első verseskötete 1922-ben jelent meg Föld, erdő, Isten címmel. Babits és Tóth Árpád társaságában egyik fordítója volt Baudelaire A romlás virágai című kötetének. Huszonöt éven át tartott szerelmi kapcsolata Korzáti Erzsébettel. Az asszony 1950-es öngyilkossága után írta A huszonhatodik év című szonettciklust. A Nemzeti Színháznak Shakespeare-t fordított, a Baumgarten-díjat háromszor kapta meg. A Püski Kiadónál 1947-ben jelent meg a Tücsökzene című kötete. Később műfordításokból élt, 1954-ben József Attila-díjat kapott. Költeményeit elvont gondolatiság jellemzi, a keleti filozófiák és Schopenhauer hatása jelenik meg bennük változatos versformákban. A Kossuth-díjat 1957-ben kapta meg. A Gömöri-klinikán hunyt el 1957. október 3-án. A Kerepesi temetőben temették el.