Kultúra

Rendhagyó filmrétegek

Petrovics Eszter: Olyan időszakot tudtunk felfedezni Kodály életművében, amely a szakma előtt is ismeretlen

Petrovics Eszter számos komolyzenei témájú műsort készített már. A rendezővel, forgatókönyvíróval legújabb filmje kapcsán az ifjú Kodály Zoltánról és a forgatáshoz felhasznált dokumentumokról is beszélgettünk.

Rendhagyó filmrétegek
A trilógia következő részének fókuszában a második világháború előtti idő áll
Fotó: MH/Pannonia Entertainment

– Édesapja, Petrovics Emil kétszeres Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző volt, édesanyja a Kossuth-díjas Galambos Erzsi színésznő. Kézenfekvő volt, hogy a zenével fog foglalkozni?

– Egyáltalán nem, ugyanis a szüleimnek az volt a céljuk, hogy minél szélesebb spektrumban ismerjem meg a világot, a művészetet. Mindenben támogattak. Sokat jártam koncertekre, színházba, operába, és tanultam zongorázni is, de abbahagytam. Azután mégis a zene felé vettem az irányt, ének-zene-karvezetés szakra jelentkeztem az ELTE Tanárképző Főiskolai Karra, azonban rájöttem, hogy nem a tanítás lesz az utam. Ekkor jött a Színművészeti Egyetem színházelmélet szaka, majd édesapám, aki évtizedekig itt tanított, hívta fel a figyelmemet a televíziós rendezői, szerkesztői szakra, ahová felvettek Bíró Miklós, Horváth Ádám és Rangos Katalin osztályába. Végül a televíziós műfajban koncentrálódott mindaz, amit tanultam, ami érdekelt.

– Mindezt a Duna Televízióban tudta kamatoztatni…

– Amikor 2000-ben a Duna Televízióhoz kerültem, igazi műhelymunkában vehettem részt. Sokféle műfajban kipróbáltam magam a magazinműsortól kezdve a portréfilmeken át a dokumentumfilmekig. Abban az időben – Sára Sándor vezetésével – egy filmes szellemiségű televízió jött létre. Azóta sok minden megváltozott, szabadúszóként viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy változatlanul sok komolyzenei műsor készíthetek.

– Nemrég volt A mi Kodályunk című zenés ismeretterjesztő filmje  díszbemutatója. Milyen dokumentumokat használt fel a forgatáshoz?

– A Magyar Művészeti Akadémia felkérésére készített filmnek tavaly már volt egy díszbemutatója a Pesti Vigadóban, ám a moziközönség most ismerhette, ismerheti meg. Kodálynak többkötetnyi hátrahagyott írása van. Az ifjú korára vonatkozó részekben kellett elmélyednem egészen 1910-ig, ugyanis ekkor volt Kodály első szerzői estje. Ez a kiinduló- és a végpontja a filmnek, ez adja a keretet. Kodály írásait Kaszás Gergő színművésztől hallhatjuk, a kortársak visszaemlékezéseit pedig Bónis Ferenc zenetörténész Így láttuk Kodályt című, kiváló rádiós sorozatából használtuk fel. A filmben szereplő fiatal muzsikusoknak fél évük volt felkészülni. Mindannyian egy olyan időszakot tudtunk felfedezni Kodály életművében, ami azt gondolom, a szakma előtt is részben ismeretlen.

– Ránki Fülöp zongoraművész és Devich Gergely csellóművész párbeszédeiből ismerjük meg Kodály korai munkásságát, de az események nem kronologikusan követik egymást. Miért?

– Nem a klasszikus, kronológiát követő ismeretterjesztésben gondolkodtam, hanem egy rendhagyóbb formában. A főszereplők nem színészek, hanem muzsikusok, akiknek saját gondolataik vannak Kodályról, a zenéről és a világról. Ugyanannyi idősek most ők, mint az a Kodály, akiről a film szól. A forgatókönyv, a narrációs anyag  kötött volt, de azt a fiatal zenészekre bíztam, hogyan beszélnek egy-egy témáról.

– Mi volt a célja a filmmel?

– Kodály halála után ötven évvel szerettem volna megmutatni, mit jelent a munkássága ma a mai fiatalok számára, hogy a mindenki által ismert idős, olykor szigorú és távolságtartó mester is volt fiatal:tehetséges, művelt, elszánt, humoros és szerelmes. Továbbá fontos, hogy lássa a közönség: a zeneszerzés, a népzenekutatás, a tanári munka nem könnyű pálya – rengeteg energiát, odafigyelést, felelősséget követel, és bizony kudarcokban sem szűkölködik –, még olyanoknál sem, mint Bartók vagy Kodály. De  fáradhatatlanul haladni kell a kijelölt úton, és ez példaértékű mindannyiunk számára.

– A film egy trilógia első része. A következő rész mire fókuszál?

– Várhatóan néhány hónap múlva készíthetjük elő a második részt. Haladunk tovább, a középpontban az első világháború utáni, kényes magyarországi helyzet áll és a remekmű, a Psalmus Hungaricus.

– A koronavírus-járvány miatt minden forgatás leállt. Mire használja fel a következő időszakot?

– Otthon vagyok, és igyekszem hasznosan eltölteni az időt olyan tevékenységekkel, amelyekre a feszített munka mellett nincs annyira lehetőségem. És egy kis elmélyülés, hogy mire is tanít minket ez az áldatlan állapot. Bízom  abban, hogy túl leszünk rajta, és talán az olyan apró szépségeket is észre tudjuk venni és értékelni, amelyek mellett máskor elmentünk.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom