Kultúra

Misztikus dráma mutatja be a gyász enyhíthetetlenségét

A Stephen King regényéből készült A kívülálló formailag és tartalmilag is szokatlan sorozat – Készítői háttérbe szorítják a horrort – A különleges ívű történet nem okoz katarzist

Vasárnap vetítik A kívülálló, az HBO új Stephen King-sorozatának záróepizódját. Az azonos című regényéből adaptált, bágyadtan keserű, lassan vánszorgó történet érezhetően magán hordozza a misztikus művek nagymesterének kézje­gyeit, ugyanakkor nézőként egészen más élményt kapunk, mint amire az ajánló vagy a kategóriabesorolás alapján számítanánk.

Misztikus dráma mutatja be a gyász enyhíthetetlenségét
Ben Mendelsohnnak esélye sincs, hogy Ralph szerepében maradandót alakítson
Fotó: HBO

A kívülálló ugyanis meglehetősen vegyes és szokatlan – formai és tartalmi szempontból is. Ennek legfőbb oka, hogy használja ugyan a horror zsánereit, de csak óvatosan válogatva belőle, úgy, hogy horrorisztikus hatást valójában soha sem próbál kelteni. A történet alapja egy brutális gyermekgyilkosság, amelynek nyomvonalán elindulva a helyi nyomozó nem csupán arra jön rá, hogy egy végzetes döntést hozott a vizsgálat során, hanem arra is, hogy egy rettenetes, földöntúli erővel állnak szemben. Már ez az egy rövid mondat is jól szemlélteti, hogy a cselekmény váza tipikusan megfeleltethető a horror vagy legalábbis a thriller zsánerének. A történet előrehaladtával King óvatosan csúsztatja be a képbe a misztikumot, úgy, hogy először még a néző számára sem világos, mi történik. Ilyen sallangmentesen természetfeletti elemeket csak nagyon kevesen tudnak úgy beemelni egy sztoriba, hogy az ne hiteltelenítse el, és tegye komolytalanná a történetet teljesen. Márpedig King ezt teszi, és után a néző joggal számíthatna az események drasztikus eldurvulására.

De ez nem történik meg. A készítők nem riogatnak, nem használnak hatásvadász hangeffekteket, nem vaksötétben, villámlás idején zajlik a cselekmény, a háttérzene nem idegfeszítő, és még csak a fürdőszobai tükörben sem pillant vissza ránk egy rettenetes arcú kísértet. Ehelyett csak tömör szomorúságot kapunk. Véget nem érő, csontig hatoló szomorúságot. A kívülálló tíz epizódjának első felét ugyanis szinte teljes mértékben egyetlen érzés uralja: a gyász, amely több szereplőn és családon keresztül kap hangsúlyt a sorozatban. A sorozat készítői háttérbe szorítják, de láthatóvá teszik a horrort, hogy rámutassanak, a szeretteink elvesztése miatt érzett enyhíthetetlen fájdalom, az elmúlás felfoghatatlansága nem e világi érzés – olyan, mint egy rossz ­démon. Csak nagyon lassan bontakozik ki mindennek az értelme, és nagyon sokat kell néznünk a veszteségek miatt egymást és önmagukat egyaránt vádoló karaktereket. Eközben a sorozat vizuális világa, a folyton homályos kamera olyan benyomást kelt, mintha könnyes szemmel figyelnénk mindezt.

King még a tipikus kliséket is lebontja idővel. Az első epizódokban magabiztosan fellépő, határozott Ralph Andersonról hamar kiderül, hogy gyakorlatilag képtelen ellátni a feladatát, rosszabbnál rosszabb döntéseket hoz – az évad vége felé már nem is igazán funkcionál úgy, mint egy rendőr. Az őt megformáló Ben Mendelsohnnak tulajdonképpen esélye sem marad, hogy emlékezeteset alakítson: a sorozat elején főszereplőként fellépő Ralph ugyanis idővel érdektelenné válik a fentebb említett gyász koncepciója miatt. Egyetlen tulajdonsága ugyanis az marad, hogy gyászol és kétkedik a természetfelettiben. Ezáltal léphet a helyébe King legizgalmasabb karaktere, Holly Gibbney (az Oscar-jelölt Cynthia Erivo), aki afféle médium, jobban mondva médiumpótlék. A horrorfilmkészítők kedvelt karaktere, a cselekmény egy pontján megjelenő különc, aki egyfajta rezonőrként feloldja a rejtélyeket a karakterek és egyszersmind a nézők számára is. Csakhogy Holly, ellentétben a bevett klisékkel, nem egy fekete mágiával operáló boszorkány, esetleg vak „látó”, hanem egy roppant intelligenciával megáldott csodabogár, autisztikus vonásokkal. És King, hogy egy újabb klisét bontson le, nem csupán őt emeli a középpontba a mű egy pontján, de még egy szerelmi szálat is rajta keresztül vezet fel.

A kívülálló igazán szokatlan alkotás, a szó jó és rossz értelmében is. A drámaisága erős, bizonyos pontokon átütő, azonban nem okoz katarzist, éppúgy, ahogy a misztikus-horror vonulat sem, éppen azért, mert a sorozat ezeket az elemeket arra használja, hogy valamiképp mégiscsak fenntartsa az érdeklődésünket az óvatosan csordogáló cselekmény ellenére. A szereplőktől igazán nagy alakításokat nem láthatunk, egyedül talán Cynthia Erivo játéka ragadhat meg bennük Holly különleges szerepe okán. A sorozat célja, hogy a mű fő motívumát, a gyászt minél érzékletesebben bemutassa egy egyébként különleges ív mentén felépített történettel. Ezt kisebb-nagyobb sikerrel, de el is éri.

A kívülálló (The Outsider)
Amerikai misztikus dráma
HBO, vasárnap 21. 40
(Elérhető az HBO Gón is)
7/10

Futballtörténet és korleírás
 

The English Game címmel a labdarúgás kezdeteiről készített sorozatot Julian Fellowes, az itthon is népszerű Downton Abbey írója és producere a Netflix számára. A hat epizódból álló dráma péntektől elérhető a streaming-szolgáltatónál. Fellowes a sorozatban körbejárja az egykoron a brit urak játékának számító, később a világ legnépszerűbb sportágává váló foci eredetét. A sorozat 1879-ben kezdődik és az első profi futballistákra összpontosít, valamint arra, hogyan gazdagították új taktikákkal. stratégiákkal a sportágat. Ahogy azt a brit kosztümös drámák királyától megszokhattuk, a fő történetszál mellett társadalmi hátteret, korleírást, pályán kívüli drámát is kapunk. A sorozat többek között a munkásosztály felemelkedésével és a nők jogaiért való küzdelemmel is foglalkozik. A The English Game forgatókönyve a skót Fergus Suter történetére összpontosít, akit a világ első profi futballistájának tartanak. Suter az angliai Darwinba utazott, hogy a helyi csapat játékosa legyen, és ő volt az első játékos, aki fizetést kapott futballtudásáért.
(SK)

Kapcsolódó írásaink