Kultúra

A játék lételem

Csak abban reménykedhetünk, hogy gyorsan átvonul felettünk a vihar – nyilatkozta lapunknak Gerner Csaba színművész

Kapott már felkérést élőben közvetített „karanténszínházi” előadásra Gerner Csaba színművész, a Másik Produkció alapító tagja. A nézőknek azt üzeni, aki teheti, ne váltsa vissza már megvásárolt jegyét, így támogatva a kisebb társulatokat.

A játék lételem
„A rendelet megjelenése napján már drasztikusan csökkent a nézők száma”
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– A veszélyhelyzet múlt szerdai bevezetésével először a kőszínházak, aztán a kisebb színpadok is bezártak. A Békéscsabai Jókai Színház mellett függetlenként is dolgozik. Próbál még valahol?

– Az első napokban a színházak elkezdték felújítani a kamaradarabjaikat, amelyeket a kisebb színpadaikon mutattak volna be. Ezeknek a termeknek többnyire 100 fő alatti férőhelye szokott lenni, de semmiképpen nem adtak volna el 99-nél több jegyet egy-egy előadásra. Sajnos ahogy egyre súlyosabbá vált a helyzet, a színházak lemondtak erről a lehetőségről is. Ugyanígy jártak el a független színpadok is. Arról is szó volt, hogy esetleg próbálni fogják a bemutatás előtt álló előadásaikat, de hogy ilyen járványügyi körülmények között érdemes-e kockáztatni, hogy egy próbán, ahol elkerülhetetlen a közvetlen érintkezés, esetleg megfertőződjünk, az már egy másik kérdés. A legtöbb színház ezért már a próbákat is beszüntette. Az is kérdés, hogy ebben a helyzetben hányan mennének el színházba. Magam is azt tapasztaltam, hogy a rendelet megjelenése napján már drasztikusan csökkent a nézők száma, ami érthető, de a szabadúszó színészek megélhetési szempontjait nézve nem valami rózsás a helyzet.

– Milyen előrejelzései vannak az elkövetkező időszakról?

– Nehéz erre válaszolni. Ha sokáig elhúzódik ez a helyzet, akkor nem sok jóra számíthatunk. Arra nem is merek gondolni, hogy mi van akkor, ha esetleg még drasztikusabb lépéseket kénytelen megtenni a kormány a járvány terjedésének lassítására. Az olaszországi példa nem kecsegtet semmi jóval, nemcsak a színházi dolgozók, de senki számára sem. Bízom benne, hogy nem lesz rosszabb a helyzet.

– Az Egyesült Államokban is folyamatosan futó darabokban játszik, rendez. Mi lesz a kinti előadásokkal, ha nem tud elutazni?

– A Békéscsabai Jókai Színházzal március 13-án utaztunk volna az Egyesült Államokba. A New York-i Magyar Házban a március 15-i ünnepi műsor mellett zenés mesejátékkal és monodrámával is készültünk a diaszpórában élő magyaroknak. Felléptünk volna New Yorkban több helyszínen, illetve Bostonban és Fairfieldben is. Ahogy a koronavírus megjelent Magyarországon és az USA-ban, egyre inkább aggódtunk, hogy ki tudunk-e menni, biztonságban haza tudunk-e jönni. Seregi Zoltánnal, a színház igazgatójával szinte óránként elemeztük a helyzetet, figyeltük az eseményeket. B. Nagy Péter konzullal és Nagy Ildikóval, a New York-i Magyar Ház vezetőjével naponta váltottam levelet, először csak az előadásokról, technikai feltételekről, időpontokról, majd egyre inkább a koronavírussal kapcsolatos kockázatokról. Végül úgy döntöttünk, hogy a leginkább felelős magatartás ebben az esetben az, ha az előadás-sorozatot nem tartjuk meg. Bár a csapat még éppen be tudott volna lépni az USA-ba, mert március 13-án éjfél előtt érkeztünk volna meg, de a tervezett időpontban való visszatérésünk már egyáltalán nem látszott biztosnak. Tervezzük, hogy egy későbbi időpontban pótoljuk az elmaradt előadásokat.

– Mi a helyzet a már korábban megvásárolt jegyekkel, ha a nézők most hirtelen mindet visszaváltják?

– A magam részéről azt üzenném azoknak, akik jegyet vásároltak egy előadásra, és az előadás nem lesz most megtartva, hogy ha tehetik, akkor ne váltsák vissza a jegyeiket. Ezzel is támogatni tudják a kisebb társulatokat. A bérletekkel kapcsolatban még nincsenek konkrét döntések, mivel azt nem lehet tudni, hogy meddig tart a járványügyi veszélyhelyzet, így azt sem, hogy a bérletben foglalt előadások mikor kerülnek, illetve egyáltalán bemutatásra kerülhetnek-e.

– Milyen a hangulat a színházban? Hogy érzi magát?

– Nem jó és nem jól. Milyen is lehetne? A színész számára lételem a játék. Enélkül elég nehezen boldogul. Mind lelki, mind materiális értelemben. A bejelentés napján több kollégámmal találkoztam, játszottam és beszéltem telefonon. Mindenki az első sokk hatása alatt volt még, féltve a családját, barátait, szerelmét, az egzisztenciális helyzetüket, a színházat. Csak abban reménykedhetünk, hogy gyorsan átvonul felettünk a vihar, helyreállnak a dolgok, és újra játszhatunk.

– Vannak tervei a következő, elvonulósabb időszakra?

– Az elmúlt hónapokban rengeteg munkám volt, az első napokat a családommal töltöm. Igyekszem minél inkább betelni velük. Sokszor vagyok távol tőlük. Aztán több színház online közvetítéseket ad az előadásairól mindkét színházi struktúrában. Több művész online segítséget kínál az iskolák bezárása miatt elmaradó órák megsegítésére: verseket, irodalmi műveket olvasnak fel a fiataloknak. Én magam is kaptam már felkérést „karanténszínházi” előadásra, amely élő közvetítésben, nézők nélkül valósulna meg. Új előadások bepróbálására a fent említett okokból kevés most a lehetőség. Ez a helyzet, ki kell hozni belőle a legtöbbet. Írni fogok, előadásokat tervezek, egy izgalmas interaktív krimi rendezésére készülök, vállalok társadalmi munkát is. Keresem a lehetőségeket. Ezeket fogom kidolgozni az elkövetkezendő időszakban.

Létrejött a Színházi Szolidaritási Alap

Schell Judit színművésznő, a Thália Színház művészeti vezetője és Kálomista Gábor tegnap megalapította a Színházi Szolidaritási Alapot, amelynek célja, hogy azoknak a művészeknek, akiknek nincs állandó szerződésük kőszínházi vagy egyéb intézménnyel, az elkövetkezendő nehéz időszakra az alap a lehetőségeihez képest támogatást nyújtson. A részletekről a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatják a művésztársadalmat. A Thália Színház vezetősége az alapot 15 millió forinttal támogatja. Az alap várja azon intézmények, magánszemélyek jelentkezését, amelyek, akik a célokkal egyetértve támogatni kívánják. Az alap elérhetősége: [email protected]
(SK)

Kapcsolódó írásaink