Meg kell ismerni a szomszédot

– Meglepte a Széchenyi-díj?

– Igen, örömteli meglepetés számomra ez a díj, ugyanis nem számítottam rá.
– Mit tart a legfontosabb eredményének?

– Májusban lesz huszonöt éve, hogy az ELTE-n tanítok, de közben végigjártam Közép-Európa egyetemeit. Vendégtanárként Zágrábban, Prágában, Nyitrán és Varsóban is tanítottam. Az utóbbi húsz-huszonöt évben azonban inkább tartom magam művelődéstörténésznek, mint irodalomtörténésznek. A közép-euró­pai – főként lengyel, magyar, horvát, szlovák – kapcsolatokkal foglalkoztam. Az egyik legsikeresebb előadássorozatomat a nemzeti jelképek és mítoszok Közép-Európában témában tartottam, amelyből később, 2011-ben a kelet-közép-európai himnuszokról szóló mono­gráfiám született.

– Mit üzen a fiataloknak, akik hasonló életpályára készülnek?

– A legfontosabb üzenetem, hogy nem szabad elfelejteni az olvasást, és itt főként a könyvek olvasására gondolok. Továbbá lényegesnek tartom az állandó kételkedést, hiszen tudomány nincs kételkedés nélkül.

– Hogyan látja, mi a közép-európai értelmiség feladata ma?

– Fontos lenne megtalálni Európában a saját szellemi örökségünknek megfelelő helyünket. Emellett pedig Magyarország számára létfontosságú lenne a szomszéd világ felfedezése, beleértve a nyelveket, kultúrákat is. Harminc éve, hogy szabad országban élünk, azonban döntő fordulat még nem történt
a szomszédos országok megismerésében.