A költészettől a közönségig

– Milyen érzés másodszor átvenni a Kossuth-díjat? Számított rá?

– Bevallom, nem számítottam rá, 2000-ben, amikor harmincéves volt a zenekar, megkaptuk ezt az elismerést. De ahogy megalakulásunkkor sem gondoltuk, hogy a harmincéves fennállásunkkor, 2000-ben elismernek, úgy azt sem gondoltuk, hogy az ötvenéves fennállásunk alkalmából ismét Kossuth-díjat kapunk. A Kalákával az utóbbi időben rengeteg esemény történt, például a Hangzó Helikon-sorozatban megjelentek a könyves lemezek Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső, Arany János, József Attila és Kiss Anna verseiből. Sokat turnéztunk az elmúlt időszakban Dél-Amerikában, a Távol-Keleten. Az Arany János-emlékévben Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában és természetesen Európa több országában is koncerteztünk. Az ötvenéves évforduló kapcsán három lemez is megjelent: új Kaláka-felvételekből a Békabúcsúztató című album, ötven év gyerekdalainak válogatásaként a Móra Kiadó könyvével a Volt egy fakatona, valamint egy olyan lemez, amelyen underground zenekarok Kaláka-dalokat dolgoztak fel. Ez pedig azt jelenti, hogy bár kezdetben a saját generációnkat akartuk megszólítani, de a későbbieket is sikerült.

– Ön szerint mitől tud ötven éven keresztül sikeres lenni egy zenekar?

– Azt hiszem, egyszerűen jó ügyért dolgozunk. A vállalkozásunk alapja a költészet és a zene, teljessé a közönség szeretete teszi. A költészettől a közönségig tart az utunk.