Kultúra

Szellemdús gyerekszoba

Szendrey Júlia eddig nagyrészt publikálatlan lánykori leveleitől a Tarka Művekig – A levelezésnek és a versírásnak is kulcsszerepe volt a családi identitás megerősítésében

Kivételes nézőpontból, Szendrey Júlia gyermekeinek levelein, versein keresztül nyerhetünk betekintést a Szendrey–Horvát család életébe.

Szellemdús gyerekszoba
Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában
Fotó: MH

Gyimesi Emese Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című könyve, amely tavaly év végén jelent meg a Magyar Családtörténetek – Források második részeként, arra világít rá, milyen szellemi hatások, családi közeg vette körül Petőfi özvegyének négy gyermekét: Petőfi Zoltánt, Horvát Attilát, Horvát Árpádot és Horvát Ilonát.

A kortársak szerint Szendrey Júlia lenyűgözően művelt és szabatos társalgó volt, akinek említésekor a korabeli sajtóban állandó jelzőként szerepelt a „szellemdús” kifejezés, így nem meglepő, hogy gyermekeit is ebben a szellemiségben nevelte. Szendrey Júlia eddig nagyrészt publikálatlan, kislánykori levelei mellett gyermekeinek levelezését, naplóit, verseit és családi használatra készített folyóiratát is megtaláljuk a kötet képmellékletében (a dokumentumokat az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzik). Ám mindezek mellett fényképek, rajzok, a Hársfa utcai házuk Horvát Attila által készített alaprajzai is bekerültek a könyvbe.

A több mint háromszáz oldalas kötet több szempontból különleges. Egyrészt – ahogy arra Erdélyi Gabriella sorozatszerkesztő is rámutat az előszóban – Szendrey Júlia Petőfi Sándor, a nemzet költője árnyékából kilépve elevenedik meg előttünk: először mint kislány, majd mint feleség, író, anya, végül mint férjétől külön költöző asszony.

Gyimesi Emese kötete rövid esszékben elemzi az írásokat. Elsőként Szendrey Júliának Tänzer Lilla pesti nevelőintézetéből családjának küldött leveleit, amelyeket szüleinek, testvéreinek írt. A fiatal lány a legkiválóbb tanulók közé tartozott, és érdekes, hogy a levelekben megjelenik a nevelőnő alakja is.

Tänzer Lilla német nyelven számolt be a szülőknek lányuk jó teljesítményéről, fejlődéséről, egészségéről és neveltetéséről. Üzeneteit azonban többnyire nem külön levélpapírra írta, hanem Szendrey Júlia sorai alá.

Másrészt azért is különleges a könyv, mert Júlia gyermekeinek eddig publikálatlan levelezéséből az is kiderül, a féltestvérek a szeretetteljes ragaszkodás hangján szóltak egymáshoz, a humoros üzenetváltásokkal pedig szórakoztatni is akarták egymást. A gyermekek forrásai által, amelyek csupán néhány évtizede kerültek a figyelem középpontjába, közelebb juthatunk látásmódjukhoz, tapasztalataikhoz. A gyermeki nézőpont pedig a család történetét is új megvilágításba helyezi. Gyimesi Emese úgy fogalmaz: a levelezésnek és a versírásnak is kulcsszerepe volt a családi identitás megerősítésében. Beleolvashatunk a gyerekek által készített, családi használatra szánt folyóiratba, a Tarka Művekbe: a kéziratos lap első száma karácsonyi, a második születésnapi ajándék volt az édesanya számára. A családi ünnepekre, születésnapokra, névnapokra is írtak a gyermekek köszöntőverseket, de a magyar történelem híres alakjairól (köztük IV. Béláról, Apafi Mihályról) is több költemény született.

A városi kultúra, ünnepnapok mellett külön fejezet szól az ajándékozás fontosságáról. A gyermekek karácsonyi ajándékai közt 1863-ban nyalánkságok („génuai cukros gyümölcsök”) és szórakoztató játékok („két arasz kerületű gumilabda”, „porcellán alakok” és táblás játékok) is szerepeltek. A nyolcéves Árpád a következő év februárjában tételesen leírta testvérének, Zoltánnak, milyen ajándékokat kapott. A listán nagyrészt könyvek szerepelnek: Andersen meséi, a Dalkönyv és a Csizmás kandúr. Míg Horvát Attila arról számol be Zoltánnak, hogy tizenkettedik születésnapjára egy nagy nemzeti zászlót kapott édesapjától. Az egyes ajándékok a műveltség fejlesztése mellett a magyar identitás erősítéséhez is hozzájárultak.

Gyimesi Emese kötete olyan irodalom- és kultúrtörténeti csemege, amely nem felnőttek elbeszéléséből, hanem a gyerekek szemén keresztül enged bepillantást az 1860-as évek Pest-Budájába, a Szendrey–Horvát család hétköznapjaiba. A kísérő tanulmányokat jegyző szerzőt pedig csak dicsérni lehet munkájáért és olvasmányos, szórakoztató stílusáért.

A PIM állandó kiállításán fókuszban az özvegy „második” élete

Júlia-terem a Petőfi-tárlaton
 

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) a fenti Szendrey-kötet megjelenésével egy időben megújította, illetve kiegészítette Petőfi Sándorról szóló állandó kiállítását, amely a veszélyhelyzet ellenére látogatható. A tárlat új különlegessége az özvegy Szendrey Júliának és „második életének” szentelt szoba, amely Gyimesi Emese irodalomtörténész-kurátor elmondása szerint azt mutatja be (a könyv kutatásain alapulva), milyen anya volt Júlia, illetve önálló irodalmi karrierjére is felhívja a figyelmet. Hiszen ő volt, aki elsőként magyarra fordította Andersen meséit, az pedig közismert, hogy már Petőfivel való házassága idején is írt cikkeket, verseket. „A tárlat bemutatja azokat a 20. századi fogalmakat, amelyek intenzíven foglalkoztatták Szendrey Júliát, például a hagyományos női szerepek és az írói karrier összeegyeztetése” – emelte ki Gyimesi.

Az enteriőrben is a női szerepek összefonódásán van a hangsúly
Az enteriőrben is a női szerepek összefonódásán van a hangsúly
Fotó: PIM/Gál Csaba

Az irodalomtörténész azt is elmondta, a tizennyolc éves Horvát Attilának a könyvben is bemutatott, a Hársfa–Király utca sarkán álló házról készített alaprajzából leolvasható, hogy Júliának önálló dolgozószobája volt, ami a korban ritkaságnak számított, és azt tükrözte, hogy a szellemi munkát mennyire fontosnak tartotta. De a gyermekeknek is volt külön szobájuk, ami szintén nem volt egyértelmű abban a korban. Az állandó tárlat új terme ezt a két szobát egybevonva mutatja be: a különböző aspektusok összefűzésére törekedve, feltárva gyermekeihez fűződő szoros, szeretetteljes viszonyát és írónői karrierjét is. Erre utal finoman, hogy Szendrey Júlia életrajzát egy feltekerhető konyharuhán tanulmányozhatjuk, illetve láthatjuk a Horvát gyerekek és Petőfi Zoltán fentebb is említett játékait, karácsonyi ajándékait: ólomkatonákat, papírfigurákat, babákat, de a Tarka Művek egy-egy példányát is olvashatjuk. Ha megfigyeljük Szendrey Júlia kiállított kéziratait, láthatjuk, a nagyon letisztult íráskép mellett ezek is tükrözik a női szerepek összefonódását, ahogy rajtuk a versek keverednek háztartási receptekkel – ez Gyimesi Emese magyarázata szerint egyébként szintén azt mutatja, mennyire hétköznapi tevékenység volt Júlia számára az írás.

Kapcsolódó írásaink

Megújult a PIM állandó Petőfi-kiállítása

ĀA tárlat 2023-ra, a költő születésének kétszázadik évfordulójára tovább bővül a fehéregyházi csata kutatásának eddigi részeredményeivel - Külön szobában mutatják be Szendrey Júlia írói életművét és családját

Szendrey Júlia ezer arca

ĀAz Országos Széchényi Könyvtárban látható időszaki kamaratárlat arra hívja fel a figyelmet, hogy Petőfi özvegye rendkívül sokoldalú, önálló alkotószemélyiség volt

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom