Kultúra

Jacoby Shaddix: Fantasztikus, hogy ennyi embernek tudunk segíteni a zenénkkel

Több mint huszonöt esztendeje töretlen lelkesedéssel működik az ezredforduló nu metal hullámának egyik legsikeresebb zenekara, a Papa Roach. Bár népszerűségük napjainkban már közel sem éri el az akkori szintet, a mai napig rengeteg rajongónak segítenek a dalaikkal. Jacoby Shaddix énekes szerint éppen ez az egyik ok, amiért ennyi év után is relevánsak tudtak maradni. A banda frontembere március 4-i budapesti koncertjük előtt őszintén mesélt a saját démonaival való küzdelmeiről, hitéről és Jézushoz fűződő viszonyáról, de elmondta, miként próbál egyensúlyt találni a rocksztárság és családapaszerep között.

Jacoby Shaddix: Fantasztikus, hogy ennyi embernek tudunk segíteni a zenénkkel
Jacoby Shaddix szerint élete legjobb döntése volt, hogy adott egy esélyt Jézusnak
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

- Idén húsz éve, hogy kiadtátok az Infest című albumot, amely annak idején elhozta számotokra az áttörést. Hogyan emlékszel vissza a lemez készítésének időszakára?

- Annyi minden változott azóta… Abban az időben független, feltörekvő banda voltunk, körülbelül öt-hat éve zenéltünk együtt, egyre erősebb dalokat írtunk, és elkezdtünk a helyi színtéren mozgolódni, 5-600 ember is eljött a koncertjeinkre. Olyan környékbeli zenekarokkal játszottunk, mint az Incubus, a Snot, vagy az Alien Ant Farm. Ők eljöttek előttünk fellépni Vacaville-be, máskor meg mi mentünk hozzájuk, így segítettük egymást.

Akkoriban volt egy közös házunk Vacaville-ben a feleségemmel, akivel 16 éves korom óta együtt vagyunk, ott próbált a mi bandánk és a többi együttest is ott szállásoltuk el. Visszagondolva minden egyszerű volt, csak zenéltük a srácokkal és nagyon jól éreztük magunkat.

Ugyanakkor tele voltam dühvel, sok problémám volt a világgal és saját magammal is. Ez volt az az időszak, a felnőttkorom kezdete – úgy 22 éves lehettem -, amikor elkezdtem szembenézni a lelki gondjaimmal és feldolgozni mindazt, amit gyerekként átéltem.

Objektum doboz

- Tervezitek, hogy valamilyen módon megünneplitek a lemez megjelenésének évfordulóját?

- Mindenképpen! Hamarosan jövünk néhány különleges bejelentéssel ezzel kapcsolatban. Meg kell ünnepelnünk, hiszen a 2000-es évek eleji nu metal/rockzene egyik ikonikus albumáról beszélünk, és nagyon hálásak vagyunk, hogy egy ilyen anyag is szerepel a diszkográfiánkban.

A mai napig minden koncertünkön legalább 4-5 számot szoktunk játszani az Infestről, tudjuk, hogy a rajongók hallani akarják ezeket a korai dalokat, és szeretjük is játszani őket, mindig földobják a bulik hangulatát. Ráadásul vannak olyanok, akik még csak most fedezik fel ezt a korszakunkat, ami elképesztő.

- A Papa Roach már a kilencvenes évek eleje óta aktívan működik. Mit gondolsz, mi a „titkotok”, ami által ennyi év után is relevánsak tudtatok maradni?

- Célunk van a zenével, közölni akarunk valamit általa, szenvedélyesen szeretjük a koncertezést, és azt, hogy ilyen erős kapcsolatunk van a rajongókkal. Fantasztikus megélni, hogy ennyi embernek segíteni tudunk a zenénkkel. Várjatok csak, mutatnom kell valamit! Az évek során sok hasonló történetet hallottunk, de most kaptunk egy sráctól egy emlékplakettet, amit ő készített nekünk, és az áll rajta: „A zenekarnak, amely megmentette az életemet”

Egy magyar rajongó különleges ajándékkal köszönte meg a Papa Roachnak, hogy megmentették az életét
Egy magyar rajongó különleges ajándékkal köszönte meg a Papa Roachnak, hogy megmentették az életét
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Amikor ezekkel a sztorikkal találkozunk újra és újra, úgy érzem, hogy Isten szól hozzám, és azt mondja, jó úton járok.

Ahogy mondtam, a zenénknek célja van, bár eredetileg csak ki akartam adni magamból az őrületet, idővel más irányt vett az egész. Egyre többen és többen jöttek oda, hogy kapcsolódni tudnak a dalainkhoz és átérzik, amiről beszélek. Akkor döbbentem rá, milyen erő rejlik a zenénkben.

- Számos alkalommal játszottatok már Magyarországon. Felléptetek több fesztiválon, és volt önálló koncertetek is. Fel tudsz idézni valamilyen érdekes vagy emlékezetes történetet a korábbi bulikról?

- Igaz, nem éppen egy tipikus „rock and roll-sztori”, de amikor először koncerteztünk a Szigeten (2010-ben – a szerk.), annyira jó volt kaja, hogy még ma is rendszeresen emlegetem. Nagyon jó időpontban játszhattunk, közvetlenül a 30 Seconds To Mars előtt, remek buli volt, kiváló közönséggel, de mégis leginkább az étel miatt emlékszem arra a napra.

Bementem a cateringes sátorba, és csak néztem: „b.szki, ez itt egy ötcsillagos étterem!” Teljesen lenyűgözött. A turnék során sajnos gyakran nem a legfinomabbak a kaják, amiket kapunk, erre viszont máig úgy emlékszem, mint életem egyik legjobb étkezése.

Az évek során nagyon megszerette Magyarországot és Budapestet, első itteni koncertjük előtt elfogyasztott vacsorájára pedig ma is örömmel gondol vissza a Papa Roach énekese
Az évek során nagyon megszerette Magyarországot és Budapestet, első itteni koncertjük előtt elfogyasztott vacsorájára pedig ma is örömmel gondol vissza a Papa Roach énekese
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Nagy élmény volt megtapasztalni a vendégszereteteteket, azóta pedig már barátokat is szereztem Magyarországon, többen közülük a mai bulin is ott lesznek. Néha már úgy érzem, mintha egyfajta második otthonom lenne, nagyon szeretem Budapestet, – bár sajnos ma nem tudtam körbenézni, mert késve ért ide a buszunk – és a koncertjeink is mindig baromi jók itt.

- Az elmúlt években több kiváló zenész is öngyilkos lett, elég csak Chester Benningtonra vagy Keith Flintre gondolnunk. Magad is küzdöttél öngyilkos gondolatokkal, depresszióval és alkoholfüggőséggel is. Mi segített abban, hogy felülkerekedj ezeken a „démonaidon”?

- Borzasztóan szomorú, hogy elvesztettük ezeket a tehetséges előadókat, de sajnos a híres embereken kívül is rengetegen vannak, akik úgy érzik, hogy az öngyilkosság a megoldás a problémáikra, minden alkalommal, amikor ilyen történeteket hallok, megszakad a szívem.

A múltkor például Instagramon kaptam egy üzenetet egy rajongónkról, aki Cameron Park környékén lakott, nem messze onnan, ahol én is élek. Az unokatestvére írt nekem, hogy a srác imádta a zenénket, de sajnos nemrég öngyilkos lett. Iszonyúan fáj, de valahol megértem, mert én is átéltem ezeket a dolgokat: amikor kétségbe vagy esve, egyedül érzed magad, a fájdalom pedig annyira erős és valóságos, hogy szinte leírhatatlan.

„Megtanultam, hogy meg kell védenem magam saját magamtól”
„Megtanultam, hogy meg kell védenem magam saját magamtól”
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Megtanultam viszont, hogy meg kell védenem magam saját magamtól, mert él bennem valami, ami el akar pusztítani belülről. Mindenképpen valamilyen önpusztító szokás formájában rombol: lehet kábítószer, alkohol, öncsonkítás, hűtlenség, vagy akár pornó, ami eltompítja az elmémet.

Amibe leginkább tudtam kapaszkodni a küzdelem során, az a Felsőbb Erőmmel való kapcsolatom. Erősen spirituális ember vagyok, Jézust követem, embereket viszont nem követek, mert olyankor hajlamos vagyok hozzájuk mérni, hasonlítani magamat, ami nem túl egészséges.

Arra is nagyon oda kell figyelnem, mit viszek be a testembe. Ez talán hülyeségnek hangozhat, de a cukor például teljesen szétcseszi az agyamat, úgyhogy két hónapja egyáltalán nem eszem semennyit belőle. Azóta sokkal jobban érzem magam, tisztább a fejem és vidámabb is vagyok. Rendszeresen járok edzeni, ami szintén sokat segít, és lecsökkentettem az időt, amit a telefon képernyője előtt töltök.

Emellett sokat olvasok spirituális témákban, meditálni is szoktam, és mindig őszinteségre törekszem az érzéseimet illetően. Amikor valami fáj, elmondom a körülöttem lévőknek, ezáltal sokszor rá kellett jönnöm, hogy legtöbbször ami miatt rosszul érzem magam, az valójában egy korábbi hibám, vagy valami, amit el akarok titkolni. Sokszor mást hibáztatnék a helyzetért, amikor igazából csak a saját baromságaimat kellene rendbe tenni. Nem szabad megfeledkezni a napfényről sem, próbálok minél több időt a szabadban tölteni.

Gondolj csak bele, ha egész nap csak üldögélsz a lakásban a képernyőt bámulva, ráadásul szemét kajákkal tömöd magad, nem csoda, ha idővel rosszul leszel. Szóval hoztam egy csomó óvintézkedést, hogy megvédjem magam önmagamtól, de persze nem vagyok tökéletes, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt az életemben.

A színpadon a remény üzenetét próbálja közvetíteni a rajongók felé
A színpadon a remény üzenetét próbálja közvetíteni a rajongók felé
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

- Említetted, hogy Jézust követed. Mesélnél arról, hogyan találtál rá a hitre, Istenre?

- A húszas éveim elején próbáltam kilábalni az alkoholizmusból. Akkoriban elkezdtem imádkozni egy számomra ismeretlen istenhez, de igazából nem akartam józan életet, Jézust meg egyenesen lesz.rtam, a hívő embereket pedig furának tartottam. Olvasgattam mindenféle spirituális témájú írásokat, közben meg különböző módokon próbáltam betölteni a bennem lévő űrt: drogokkal, nőkkel, pornóval, alkohollal, de semmi nem tudott teljessé tenni.

Jacoby Isten segítségével tudta legyőzni az alkoholizmust és az öngyilkos gondolatokat
Jacoby Isten segítségével tudta legyőzni az alkoholizmust és az öngyilkos gondolatokat
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Imádkoztam ehhez a számomra ismeretlen istenhez, aztán egyre több olyan emberrel találkoztam, akik Jézust követték. Kérdezgettem is másoktól, hogy mi van ezekkel az arcokkal, olyan szabadnak tűntek. Ahogy figyeltem őket, kiderült, hogy élik az életüket: nem ítélkeznek mások felett, viszont példát mutatnak a kedvességükkel, a szeretetükkel és az alázatosságukkal. Láttam azt is, hogy ez milyen hatással volt a családi kapcsolataikra, akkortájt épp elég rossz volt a viszonyunk a feleségemmel, szóval gondoltam, adok egy esélyt ennek a Jézus srácnak. Életem legjobb döntése volt.

A dogmatikus vallással nem feltétlen értek egyet, de Jézus igazi forradalmár volt, aki ma is él.

Otthon Sacramentóban például gyakran segítek a hajléktalanoknak és jótékonykodom is. Amikor ezeket látják az emberek, sokszor dicsérnek, de én mindig azt mondom nekik, hogy köszi, jólesik, de ez nem én vagyok, hanem Isten cselekszik rajtam keresztül. A valódi természetem alapján önző lennék, önpusztító és sokat veszekednék másokkal, ezért kell valami kívülről jövő erő, hogy betöltse a bennem lévő űrt.

„Csak azért, mert Jézust követem, nem állítom magamról, hogy tökéletes vagyok, megvannak a hibáim”
„Csak azért, mert Jézust követem, nem állítom magamról, hogy tökéletes vagyok, megvannak a hibáim”
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Ez egy rázós, küzdelmekkel teli utazás, néha olyan, mint egy birkózómeccs, és vannak pillanatok, amikor hátat fordítanék Istennek. Csak azért, mert Jézust követem, nem állítom magamról, hogy tökéletes vagyok, megvannak a hibáim, a harcaimat is ugyanúgy meg kell vívnom, de megtaláltam a gyógyírt a gondjaimra.

- Családos ember vagy, miként tudod megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy egyszerre kell helytállnod három fiú édesapjaként, férjként és turnézó rockzenészként?

- Halálosan imádom a srácaimat, ráadásul van egy feleségem, aki a legrosszabb pillanataimban is szeret, és olyan jó tulajdonságaimat is látja, amiket még én sem veszek észre magamban.

A frontember ezúttal is a tőle megszokott hatalmas energiákat mozgósítva énekelte végig a koncertet
A frontember ezúttal is a tőle megszokott hatalmas energiákat mozgósítva énekelte végig a koncertet
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Amikor turnén vagyok, Facetime-on szoktunk beszélgetni a gyerekekkel: ők reggeliznek suliba indulás előtt, én megiszom a kávémat és közben kérdezgetem őket mindenről. „Mi a helyzet az iskolában? Segítetek a ház körül? Szót fogadtok édesanyátoknak?”

Időnként úgy érzem, mintha egy háború dúlna bennem, mert egyszerre vagyok „rocksztár”, de közben férj és apa is, van, hogy jól megbirkózom a feladatokkal, de néha bizony előfordul, hogy elbukom.

- Melyik a kedvenc Papa Roach-dalod és miért?

- A Born For Greatness. A számainkban elég gyakran énekelek a nehézségeimkről, a fájdalmaimról, mindenféle sötét témákról, ennek a dalnak viszont borzasztó erős pozitív üzenete van.

Objektum doboz

Szerintem mindannyiunknak van valamilyen különleges képessége, tehetsége, csak néha hosszabb ideig tart megtalálni, miben lehetünk kiemelkedők. Arra bátorítom az embereket, hogy folytassák a kutatást és a harcot. Emellett az is foglalkoztatott apaként, hogy mit közvetítek a fiaim felé, nekik is példát akartam mutatni, ne hagyják, hogy a világ sötétsége elnyomja a ragyogásukat.

Azért játsszuk utolsóként ezt a számot, mert szeretném a remény üzenetét átadva elhagyni a színpadot.

Kapcsolódó írásaink

Háborús metal, flipper és pálinka

ĀBudapestet az egyik legszebb európai városnak tartja, de a rockszíntér jelenlegi helyzetéről és a történelemoktatás hibáiról is beszélt lapunknak adott interjújában Joakim Brodén, a Sabaton zenekar frontembere

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom