Kultúra

Vidnyánszky Attila vendégrendezése komédia a javából

A Buborékok méltó a megújult kaposvári Csiky Gergely Színház díszévadánakdíszelőadására – Száz nappal a bemutató után is alig lehet jegyet kapni a darabra

A város színháza, a színház városa – ez a mottója a 2019/20-as díszévadban a Csiky Gergely Színháznak.

Vidnyánszky Attila vendégrendezése komédia a javából
Az 1884-ben írt vígjáték itt-ott leporolt párbeszédeit kiváló színészi játék erősíti
Fotó: Csiky Gergely Színház

És ezzel fején találták a szöget. Kaposváron, a színház városában ugyanis nagyon régóta művelik a magas színjátszást. Egy híján kétszáz éve játszották már itt Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéját (Az özvegy Karnyóné s két szelebur­diak), 1830-ban pedig a Hamletet, és olyan elképesztő tehetségű színészek és színésznők léptek fel az alkalmi játszóhelyeken, mint Egressy Gábor, Blaha Lujza és Jászai Mari. A városban olyan erős igény volt a színházra, hogy amikor 1911. szeptember 2-án megnyílt a teátrum, azon nem volt mit csodálkozni. Megszületett, mert meg kellett születnie. S amilyennek (gyönyörű szecessziós) egykori tervezői, Magyar Endre és Stahl József megálmodták, olyan ma is. Nem pont ugyanolyan, hiszen 2016 őszétől átépült, megújult, technikai felszereltségében 21. századi lett, de a lelkét sikerült megőrizni.

Három év hosszú idő egy társulat számára, ennyi idő alatt – ideiglenes otthonban – szét is széledhettek volna a kaposváriak, de ők összébb húzták magukat, és tájolással, vidéki fellépésekkel őrizték a tüzet, várták, hogy visszakapják az otthonukat. A díszelőadásra pedig olyasmit tettek le az asztalra, ami hónapokkal a bemutató után is telt házzal megy, amire eljönnek a nézők. Hiába, no, Kaposváron már az átkosban is olyan színházi élet volt, ami miatt megérte idezarándokolni az ország messzi tájairól, és úgy néz ki, a hagyomány folytatódik.

Csiky Gergely Buborékok című színművének rendezésére a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attilát kérte fel Fülöp Péter színházigazgató, előbbinek amióta a Nemzeti Színházat vezeti, ez a második vendégrendezése. „Először meglepődtem, mert engem általában vaskos, nagy művek, klasszikus szerzők színpadra állítására kérnek fel. Régen rendeztem már vígjátékot, és izgalommal várom az örömteli lubickolást a poénokban, a vidám helyzetekben, egy jó történetben, amely tele van örök emberi igazságokkal és mának szóló mondanivalóval” – nyilatkozta Vidnyánszky előzetesen a színház díszévadfüzetében.

Persze a házon kívüli rendezést akár zárójelbe is tehetjük, hiszen a Nemzeti Színház igazgatója 2013 óta művészeti rektorhelyettese a Kaposvári Egyetemnek, ahol két éve végzett saját színészosztálya, és ahol nyaranta nemzetközi színházi kurzust is szervez. Kaposvár és a friss diplomásokkal megújuló társulat tehát nem idegen számára. Ez nyilván a rendezés első fázisában fontos volt. Az embernek amúgy is az az érzése, hogy mindenki pont azt a szerepet játssza, ami a leginkább testhezálló számára, még a pármondatos megszólalások is kidolgozottak.

Anélkül, hogy a teljes szüzsét elárulnánk, legyen elég annyi, hogy egy jámbor és kissé balek (vagy inkább csak a családszeretete miatt gúzsba kötött) földbirtokos családfő, Solmay Ignác (a visszatérő Szalma Tamás) egyre mélyebb anyagi válságba kerül felesége és öt felnőtt gyermeke önző és felelőtlen életvitele miatt. Lóverseny, partik, ékszerek – minden csak viszi a pénzt, és mindenki a jó partiban reménykedik. A férjénél mindent elérni képes nej, Szidónia (Varga Zsuzsa) azon mesterkedik, hogy a már kiházasított első lányuk, Szerafin (Krajcsi Nikolett) után fiai és lányai is a megfelelő társra leljenek, persze csak szép sorjában. Béla, aki országgyűlési képviselő (Fándly Csaba), egye fene, megkérheti a gazdagnak hitt özvegyasszony kezét, Aranka (Maizác Stefánia) viszont tegyen le a toponári falusi nyaraláson egy éve megszeretett fiatalemberről. Egy másik szálon pedig ott fut a mesterkedés a zsíros megbízatás elnyeré­séért. Az 1884-ben írt vígjáték itt-ott leporolt párbeszédeit (de jó, hogy a Csikyben minden szót jól hallani!) kiváló színészi játék erősíti, a poénok pedig egymásra épülnek. És ülnek. A második felvonásban aztán minden besűrűsödik. Olyan, mintha mindenkit megrészegítene a játék öröme, a sokrétű Vidnyánszky-féle ötletparádé, a bájgúnár udvarló, Chupor Aladár (Mészáros Tibor) pompás nagyjelenetet épít fel, amelynek szövedékét a magyar irodalom legnagyobbjainak töredékidézetei tartják feszesen. Talán az ő játéka tűnt ki a leginkább a sok jól megformált szerep közül, a segítőkész, tiszta szívű toponári Morosán Demeter (a művészeti igazgató Olt Tamás) játéka mellett. De az egész darab úgy jó, ahogy van.

Csiky Gergely: Buborékok
(Csiky Gergely Színház)
Rendező: Vidnyánszky Attila

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom