Kultúra
Futurizmus és természetközeliség Szöultól a Jeju-szigetig
Változatos építészeti munkákból rendeztek kiállítást az új Koreai Kulturális Központban – A sallangmentes belső terektől a négyszáz éves fát őrző pavilonig
Dél-Koreát a hirtelen és szinte hihetetlen felemelkedésnek köszönhetően gyakran a fejlődés modelljeként emlegetik, azonban az utóbbi időben a növekedés lelassult. Olyannyira, hogy például a gazdaságon belül az építőipar aránya több mint ötven százalékkal csökkent az elmúlt harminc évben.
Noha az ország kultúrája iránt továbbra is élénk a nemzetközi érdeklődés, olyan társadalmi problémákkal kell szembenézniük, mint a csökkenő és elöregedő népesség.
Ezt a változást is tükrözik azok az építészeti projektek, amelyeket az új Koreai Kulturális Központban láthatunk hazánk és Korea harmincéves diplomáciai kapcsolatának évfordulója alkalmából.
A kiállításon elsőként a falon futó piros időszalagra figyelünk fel, amely végigvezet az ország történelmének fontosabb állomásain.
A tárlat harminc munkája pedig igen változatos építészeti tereket mutat: családi és társasházakat, vállalati és közösségi központokat, iskolákat, múzeumokat és multifunkcionális városi komplexumokat vagy éppen templomokat, sírhelyeket, emlékhelyeket, parkokat, de gyárépületeket is.
A tárlat a dél-koreai építészek három nemzedékének találkozása is egyben, az úttörők szerepét betöltő első modernistáktól kezdve az ifjú generációig, sőt olyan építészek alkotásait is felvonultatják, akik nem Koreában élnek: például Zaha Hadidét, David Chipperfieldét vagy Florian Beigelét. Utóbbi nevéhez fűződik a kiállítás egyik legérdekesebb projektje. Az ő tervei alapján valósították meg Korea legnagyobb könyvterjesztő központját százharminc kiadóvállalattal, ötvenhét nyomdával és egy hotellel 1999-ben. Emellett bemutatják azt is, hogyan alakítottak át egy víztisztító erőművet ökológiai parkká a 2000-es évek elején, illetve ki van állítva a Szöul melletti Ilsanban Yoo Kerl által tervezett Millenium Community Center (vagy más néven Bethel-templom) makettje is. Az épület történetéhez tartozik, hogy Dél-Koreában a 13,5 millió keresztény hívő a vallásos lakosság több mint felét teszi ki, az ország városi sűrűségéből és a hatalmas szentélyek domináns jelenlétéből adódóan pedig új templomtípusra volt szükség. A projekt nem csak vallási szempontból érdekes, hanem nyilvános közterületként is. Óriási, átlátható és sallangmentes belső tereivel Yoo ebben az épületben is folytatja hitvallását, a „nyitott terek” építészeti definíciójának keresését.
Igazán szokatlan építészeti megoldást láthatunk a Víz, Szél és Szikla (Three Art Museums Water, Wind and Stone) Művészeti Múzeum épületeinél. A három kis teret a Jeju-sziget egyik golfkomplexumán belül hozták létre. Mivel a felszínen semmilyen ember alkotta tárgy nem volt, a három építészeti struktúrát, a víz, a szél és a szikla tényleges lenyomataként fogalmazták meg a tervezők. Láthatjuk egy másik kulturális tér makettjét és fotóját is: a Koreai Kulturális Minisztérium által épített Ázsiai Kulturális Központ (Asia Culture Center) hatalmas komplexum, amelyben többek közt gyermekmúzeum, kutatócentrum és archiváló tár, valamint többcélúan használható színház is helyet kapott. A Kyu Sung Woo által tervezett létesítmény tíz–tizennyolc méterrel a föld alatt kezdődik, míg tetején zöld parkot alakítottak ki.
Kiemelkedik a makettek közül az angol–iraki sztárépítész, Zaha Hadid 2014-re elkészült futurisztikus épülete, amely sokkal inkább hasonlít egy űrhajóra, mint egy többfunkciós kulturális központra. A sok kritika ellenére az épület igen népszerű, milliónyi látogatót vonz havonta.
De a kiállításon megtaláljuk a 2013-ban Szöul szívébe költözött Modern és Kortárs Művészetek Múzeumát, amelyet Mihn Hyun Jun terve nyert el az „óceánon lebegő sziget” koncepciójával. Az épületegyüttes lehetővé teszi a történelem több rétegének egymás mellett élését, miközben letisztult, modern benyomást kelt. Az irodaépületek és lakóházak, közösségi lakások tervei közt a kiállítás végén ismét egy futurisztikus épületre bukkanunk: a Jeju-szigeten található, 2017-ben elkészült pavilon makettjére, amely leginkább egy amőbára emlékezet. A minimalista, szabálytalan épület kiemeli a környező tájat, összekapcsolja a meglévő létesítményeket, és legfontosabb szempontként óvja a helyszínen található négyszáz éves fát.
A harminc projekt mindegyike különleges helyként mutatja be Dél-Koreát. Ám a tárlat legnagyobb érdeme, hogy kilép a sztereotipikus megközelítésből, így az ország valódi karakterét ismerhetjük meg.
Légiesen könnyű fehérporcelánok Cheongsong megyéből
A koreai építészet mellett a híres cheongsongi fehérporcelánnal is megismerkedhetünk a Koreai Kulturális Központ kamaratárlatán február 28-ig. A szebbnél szebb tányérokat, tálakat, csészéket és vázákat felvonultató kiállításon a porcelángyártás múltjába és jelenébe is betekintést nyerhetünk. Mint írják, a cheongsongi porcelán a Joseon-dinasztia egyik leghíresebb kerámia terméke volt ötszáz éven át. A 16. századtól kisebb megszakításokkal egészen a 20. századig gyártották. A gyártás hagyományát Ko Man-kyeong kerámiamester élesztette fel 1958-ban. A cheongsongi fehérporcelánok magukon hordozzák készítőik kitartó odaadását és precíz figyelmét. Olyan remekművek, amelyek hazájukban és világszerte páratlanok. Különlegességük abban rejlik, hogy nem porcelánföldből, hanem kizárólag a Dél-Koreában, Cheongsong megyében fellehető kőzetből készülnek. A gyártási folyamatot hagyományos módszerekkel végzik, míg az égetés a szokásosnál magasabb, 1250–1300 Celsius-fokos kemencében történik, így rendkívül vékony, légiesen könnyű és kivételesen szép fehér színben tündökölnek.
(PG)
