Kultúra

A macskanyelv és a zserbó atyja

A bonbonok és teasütemények királya, a tavaly száz éve elhunyt Gerbeaud Emil emléke előtt kamaratárlattal tiszteleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Hol máshol is rendezhetnének kiállítást a tavaly száz esztendeje elhunyt Gerbeaud Emilnek, mint a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban? Az intézmény április 5-ig látható kamarakiállítással emlékezika macskanyelv és a konyakos meggy atyjára.

A macskanyelv és a zserbó atyja
A Gerbeaud főüzlete az akkor még Gizella térnek hívott Vörösmarty téren
Fotó: MKVM

Gerbeaud Emil 1854-ben született Svájcban, számos európai országban megfordult, míg végül a millenniumi Magyarországon csinált karriert – méghozzá nem is akármilyent. Amint azt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) április 5-ig látogatható kamaratárlatán is megtudhatjuk, 1906-ban négy budapesti telephellyel rendelkezett, és ezekben vagy százötven alkalmazott készítette, adta el a remekebbnél remekebb csokoládékat és süteményeket. Az MKVM kiállításán életútjával is megismerkedhetünk régi családi fotók kíséretében.

Az eredeti nevén Émile Gerbeaud cukrász famíliában született 1854-ben Genf mellett, mindig mindenben mellette álló felesége, Ramseyer Eszter pedig egy Saint-Imier-i csokoládégyáros lánya volt. Gerbeaud becsületesen teljesítette a vándor­éveket, hiszen Svájc mellett dolgozott Angliában, Franciaországban és Németországban is. Hogy aztán mégis Magyarországon kötött ki a család, az egyrészt a millen­niumi konjunktúrának, a boldog békeévek Magyar Királysága prosperáló gazdaságának volt köszönhető, másrészt pedig egy találkozásnak a soproni születésű, nála huszonnégy évvel idősebb Kugler Henrikkel.

Kugler szintén cukrászcsaládból indult, és végül a barátjára hagyta a kiépülő közös vállalkozást. Amikor hetvenöt évesen, 1905-ben meghalt, a négy fővárosi telephely (a még Kugler Henrik által vásárolt Vörösmarty, akkor Gizella téri központi üzlet és iroda, a Kossuth Lajos utca 20. alatt működő cukrászda, a Duna utcai csokoládégyár, illetve a városligeti Royal pavilon) mellett Gerbeaud elkezdett terjeszkedni az Adriai-tengernél is. Kugler Henrik utóda Gerbeaud Rt. néven vitte a vállalkozást 1908-tól. A rá következő évben a mester megvette a fiumei csokoládégyárat is, miközben már működött egy cukrászdája a kor felkapott üdülőhelyén, Abbáziában. Gerbeaud odafigyelt a részletekre: a korszak vezető iparművészei tervezték a papírból vagy pléhből készült csokoládés és süteményes dobozait, amelyek - ahogy azt a tárlókban kiállított darabok is mutatják - valóságos műremekek, holott más szemszögből csak eldobásra ítélt csomagolóanyagok. Az más kérdés, hogy varródobozként, vagy éppen fényképek tárolására kiválóan alkalmasak voltak.

 A tárlaton tanulmányozhatjuk az alkalmazottaival szemben mindig kedvesen, ugyanakkor következetesen viselkedő mestercukrász egyik dolgozója, a saját kérésére távozó Fetl Mária 1912-es elbocsájtó bizonyítványát is, amelyből kiderül, munkáját Gerbeaud szerint kifogástalan magaviselettel és szorgalommal látta el.

A mester szorgalma és hozzáállása társadalmi megbecsülést is hozott neki. Beválasztották többek közt az 1896-os Ezredéves Kiállítás zsűrijébe: tagsági jelvényét is megnézhetjük az egyik tárlóban. Az 1900-as párizsi világkiállításon való sikeres szereplés után a francia Becsületrendet is megkapta. Huszonöt éves munkásságának elismerésére a kor vezető szobrásza, Stróbl Alajos a tárlaton is kiállított mellszobrot mintázott róla, 1909-ben pedig Fémes Beck Vilmos készített, őt feleségével ábrázoló emlékplakettet.

Tudniillik Gerbeaud felesége, Ramseyer Eszter a ház vezetése és öt lányuk gondozása mellett vitte a cégvezetéssel járó irodai munkákat, és foglalkozott az alkalmazottak betanításával is. Érdekes, hogy míg az 1860-as években készült családi fotóról már magyaros ruhába öltözött férfiak és nők néznek velünk szembe, addig a mestercukrász vitrinben böngészhető gyászjelentése francia nyelven íródott. Gerbeaud Emil temetése 1919. november 10-én volt, egy rajz szerint hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára.

Kapcsolódó írásaink

Kaviárszökőár és virsligyertya

ĀÉtelek a főszerepben: Arcimboldo mai követői a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum FoodPlay/Gasztrojáték című időszaki fotótárlatán

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom