A Sixtus-kápolna eladott faliszőnyegei

Évszázadok után egy hétre visszatérnek a Sixtus-kápolnába azok a falikárpitok, amelyeket Raffaello tervezett X. Leó pápa megbízásából a pápai magánkápolnába 1515-ben. A különleges időszaki kiállítás apropója a reneszánsz festőművész és építész halálának 500. évfordulója áprilisban: a tizenkét szőnyeget „erre a helyre tervezte, és ezért úgy gondoltuk, hogy ez lesz a legjobb módja az ünneplésnek” – mondta el Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeumok igazgatója a Reuters brit hírügynökségnek.

A falikárpitokon Raffaello Szent Péter és Szent Pál működésének egy-egy jelenetét, illetve az első vértanú, Szent István megkövezését örökítette meg, vázlatai alapján Brüsszelben, Pieter van Aelst híres műhelyében szőtték őket selyemből és gyapjúból, arany- és ezüstfonállal. Amint azt Alessandra Rodolfo, a tárlat kurátora a The Times angol napilap riporterének elmondta, „az apostolok cselekedeteinek ábrázolásával Raffaello szőnyegei a folytonosságot jelentik a kápolna ó- és újszövetségi táblaképei, illetve Michelangelo Teremtése és Utolsó ítélete között”.

A falikárpitok közül hetet 1519. december 26-án, Szent István napján függesztettek fel a kápolna falára. Raffaello valószínűleg ott volt, ám négy hónappal később, harminchét éves korában meghalt. „Tehát így egyben még ő sem láthatta őket” – tette hozzá Rodolfo, majd kiemelte: „A Sixtus-kápolna csak a szőnyegekkel együtt teljes, ahogy tervezték. Most végre újra egész, harmonikus.”

Azonban elkészültük után sem sokáig díszelegtek eredeti helyükön, ugyanis X. Leó halála után adósságai fejében eladták őket. Noha később visszavásárolta őket a Vatikán, Róma 1527-es feldúlásakor ellopták őket – és az egyiket négy darabba vágták, amelyből két rész teljesen elveszett –, majd hiába kerültek meg, 1800 körül Napóleon is elvitte a szőnyegeket. A harmadik visszavásárlás után végre biztonságban vannak a Vatikáni Múzeumokban.

Az intézmény restaurátorai gondozzák őket, a kiállításra a szétvágott darabot is helyreállították. Amint azt Chiara Pavan főrestaurátor a The Timesnak elmondta, a hiányzó fél újraszövésénél világos fonalat használnak, hogy látható legyen a különbség. Pavan azt is elárulta, egy-egy szőnyeg restaurálása, megtisztítása akár öt évig is eltarthat. „Éppen ezért nem maradhatnak állandóan a kápolnában, a látogatók által behozott nedvesség és por tönkreteszi őket” – magyarázta Rodolfo, miért csak egy hétig láthatóak a kárpitok.

A tíz, hatszor öt méteres és a két keskenyebb faliszőnyeget rövid időre bemutatták már 1983-ban és 2010-ben is – sőt, ekkor négyet kölcsön is adtak a londoni Victoria&Albert Múzeum időszaki tárlatára, itt őrzik ugyanis az összes vázlatot, amelyet Raffaello a kárpitokhoz csinált. Noha a Vatikáni Múzeumok állandó kiállításán, üveg mögött mindig látható belőlük egy válogatás, idén nemcsak megcsodálhatjuk az összeset eredeti helyén, hanem egyet-egyet a római köztársasági elnöki Quirinale-palota egykori lóistállójában működő múzeumban (Scuderie), illetve a londoni National Galleryben is bemutatnak a nagyközönségnek.