Egerek és macskák karneválja

A rajzfilmből musical született Szente Vajk rendezésében a József Attila Színházban, amelyet tavaly ősz óta játszanak. A kétfelvonásos előadás erőssége a színészek játékában, énekében, valamint a zenében van, a történeten és a dramaturgián azonban lett volna még mit csiszolni.

A Szente Vajk és Galambos Attila által írt szöveg nagyrészt megegyezik a rajzfilm szövegével, egyes elemei azonban félrecsúsztak – erőltetett, kínos poénokból és félresikerült szóviccekből már az előadás első fél órájában kapunk bőven. Ami viszont dicséretes, hogy az alkotók helyenként bátran hozzányúltak a több mint harminc évvel ezelőtti szöveghez: a mai világunkra igazították, sőt belecsempészték még a popkultúrát is, így a fiatalabbak is jobban élvezhetik az előadást. Például Safranek (Szerednyey Béla) és lánya, Cathy (Molnár Janka) a Catflixen keresnek filmeket, miközben catcornt nassolnak, míg Maxipotzacék a Despacito dallamával megegyező dalra buliznak.

Az akciójelenetek többségét – lövöldözés, robbantás, repülés, üldözés – egész jól sikerült kivitelezni a színpadon, de nem ezek a musical legerősebb jelenetei, hanem a táncok és a zenék, amelyek új színt visznek a gegparádéba. Juhász Levente sokszor fülbemászó zenét írt a darabhoz, Túri Lajos Péter koreográfus pedig többször karneváli hangulatot varázsol a színpadra.

A dramaturgia kissé összecsapott, a rajzfilm kulcsfontosságú jeleneteit sokkal jobban ki lehetett volna emelni. A darab legnagyobb csalódása pedig, hogy a főhős, Grabowski, akit Puskás Peti egyébként közepesen játszik, szürke egérként a háttérben marad. Teljesen érthetetlen, hogy a rendező miért nem őt helyezte a középpontba, hiszen a rajzfilmben ő a szuperegér. Helyette a Lusta Dicket megformáló Feke Pál parádés alakítása és éneklése kárpótol bennünket. De legalább ennyire kiemelkedő Szerednyey Béla alakítása is, aki sziporkázik Safranek szerepében. Makranczi Zalánnak jól áll a feltörekvő Teufel szerepe, ahogy Fila Balázs is kitűnően hozza a macskaszindikátus vezérének, Mr. Giovanni Gattonak a szerepét. És ott van még a négy patkány, akik igazán kitesznek magukért, sőt viccesebbek, mint a rajzfilmben látható karakterek. Szorcsik Viktória (Pissy), Koropnay Zsófia (Cookie), Blazsovszky Ákos (Billy) és Chajnóczky Balázs (Buddy) telitalálat a gengszterek szerepére, akik, ha kudarcot vallanak küldetésükben „mehetnek vissza a balettbe ugrálni”.

A táncok és énekek új színt visznek az előadásba, persze ezekben is főként Feke Pál remekel, akinek nagyon jól áll a komoly szerepek után Lusta Dick karaktere, s ezekben a jelenetekben igazán kieresztheti a hangját. Rákay Tamás futurisztikus, hatalmas díszletei, forgó elemei nagyon jól illenek a darabhoz, ahogy Kovács Yvette Alida macska- és egérjelmezei is csodálatosak, színesek, mesebeliek.

Az előadás egyrészt nem tudta megugrani azt a szintet, amelyet vártunk, s amelyben a rajzfilm zseniális, vagyis a történetépítkezést, az akciódús jeleneteket, másrészt, ha Safranek, Lusta Dick vagy a patkányok karakterét nézzük, sokkal mélyebb jellemábrázolást ad. Az azonban kétségtelen, hogy Szente Vajk kitűnő színészeket válogatott össze, s ami a táncot és zenét illeti, egy nagyon összeszedett, nagyszabású produkció született, amelyet érdemes minden generá­ciónak megnéznie.