Száz éve született Béres József

A később Széchenyi-díjjal elismert kutató előbb Kecskeméten tanult kertészetet, majd miután sebesülten visszatért a frontról, 1948-ban fejezte be gimnáziumi tanulmányait, amelyeket a második világháború miatt volt kénytelen félbehagyni. Később agrármérnöki diplomát szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, majd általános élettanból és agro–biokémiából dokorált.

Az MTI portréja szerint 1964-től a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársa­ként dolgozott. Kutatásait később az emberi szervezetre is alkalmazta, ennek eredményeként állította össze a nyomelemeket és ásványi anyagokat komplex formában tartalmazó cseppjeit, amelyek az immunrendszer erősítését, a betegségek megelőzését, illetve a betegség utáni felépülést szolgálják.

A kísérleti fázisban lévő szert először önmagán, majd agydaganatban szenvedő testvérén próbálta ki, aki csodával határos módon meggyógyult. A hírre egyre több rákbeteg kereste fel, Béres József pedig engedély nélkül is ellátta a hozzá forduló betegeket. Ekkor kezdődött a kutató kálváriája, aki ellen a hivatalos hatóságok 1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárást indítottak, a készítmény tudományos vizsgálatait pedig nem voltak hajlandók elvégezni. Kósa Ferenc filmrendező ekkor forgatta róla Az utolsó szó jogán című dokumentumfilmjét, amelyet közvetlenül a bemutató után betiltottak tíz évre. A kutató mellett számos politikai és közéleti szereplő kiállt, így a Béres-csepp 1978-ban végül forgalomba kerülhetett, ám a tudományos vizsgálatokat csak a rendszerváltás után végezték el.

A készítményt az ezredfordulón nyilvánították felerősítő szerként gyógyszerré, később a Hungarikumok Gyűjteményébe is bekerült. Béres József 1947-ben nősült meg, házasságból egy lánya és egy fia született. Tudományos munkásságát számos kitüntetés mellett 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el, 2002-ben Széchenyi-díjat kapott és átvehette a Köztársaság Elnökének Érdemérmét is. Utolsó éveiben a Béres-vállalatcsoport elnökeként, visszavonultan élt Kisvárdán. Rövid betegség után, 2006. március 26-án hunyt el, nyolcvanhat éves korában. Emlékét egyebek mellett mellszobor őrzi az Orvostörténeti Múzeumban. Az életéről mozifilm készült A feltaláló címmel, amelyet tegnaptól vetítenek. A filmről hamarosan lapunkban is olvashatnak kritikát.