Sisi és Lucheni valódi arca

A drámaíró-rendező darabjai­ban nagy hangsúlyt fektet a női sors sokrétű, érzékeny, realisztikus ábrázolására. Így volt ez az alig több mint egy éve bemutatott Teljes lényeddel című monodrámában, amely Polcz Alaine tragikus életútját dolgozta fel Gubás Gabi nagyszerű főszereplésével a Thália Színház Arizona Stúdiójában, most pedig az uralkodói szerep mögött felsejlő, kevésbé közismert asszony sorsa áll a középpontban – szintén Gubás Gabi alakításában.

Mindehhez különös helyzetet választ B. Török Fruzsina: Sisi és gyilkosa, Luigi Lucheni találkozásának lehetünk tanúi. Az Erzsébet királyné meggyilkolása előtti éjszakán vagyunk, 1898. szeptember 9-én, Genf külvárosában.

A nyomorúságos körülmények között tengődő Luchenit meglátogatja a császárné, majd elmesélik egymásnak életük történetét. Az egész pedig azért izgalmas, mert a hol nyugodt, hol heves párbeszédeket valós események, tények ihlették. Sisi kimért, pontosan tudja, mit akar. Lucheni viszont ahogy egyre jobban megismeri a császárné sorsát, kénytelen belátni, korántsem azzal a boldog, gondtalan életet élő uralkodóval áll szemben, akinek Sisit hitte. Hiszen Erzsébet királyné élete tele volt megpróbáltatásokkal, lemondásokkal és fájdalmakkal. Gubás Gabi méltóságteljesen formálja meg a nagyasszonyt annak Rudolf koronaherceg halála után hordott jellegzetes fekete ruhájában. Legyezőjét időnként maga elé tárja és úgy mesél: cinikusan, őrjöngve, megrendülve, vagy könnyekkel küszködve, de mindvégig hatalmas átéléssel. Monológjának legmegrendítőbb pontja az, amikor kimondja, a bécsi udvarban elvettek tőle mindent: önbecsülést, szerelmet, szabadságot.

Ezt követően Luchenin a sor, hogy feltárja sorsát és indítékát is a császárnénak, miközben kopott munkásruhájában nyugodtan feni a reszelőt, amellyel a gyilkosságot elkövetni készül. Még egy anató­miai könyv is ott hever asztalán, csakhogy a szíven szúrást el ne hibázza. Dózsa Zoltán meggyőzően alakítja az anarchistát, aki Párizsban született, árvaházakban és különböző nevelőszülőknél nőtt fel, és az arisztokrácián kívánt bosszút állni mindazért, ami nem adatott meg neki az életben. Úgy dönt, hogy Erzsébet császárnét öli meg, akinek genfi tartózkodásáról egy helyi újságból értesült. Szörnyű szándékában senki és semmi nem tudja megakadályozni. A rendező egymásnak ereszti, egymással szembe helyezi a gyilkost és áldozatát, mégis egyenrangú félként ábrázolja őket. A feszült, dinamikus előadásból mindketten kiveszik részüket. A Papp Janó által tervezett puritán díszlet és a társadalmi különbséget szemléltető jelmezek pedig csak tovább erősítik a darab hangulatát. A hatalmas tükör, amelybe Erzsébet többször belenéz, szimbolikus jelentést hordoz. Aki megnézi az előadást, nem fog csalódni, hiszen egy feszes, szép ívű történetet kap, amely sajátos szemszögből láttatja Erzsébet királynét és gyilkosát. A darabot legközelebb ma este játsszák, ám februárban is több alkalommal műsorra tűzik.