Gyurkovics Tibor fotóalbuma és levelesládája

A Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködésben kiadott kötetek lényege, hogy archív fotókon, különféle személyes dokumentumokon, leveleken, iratokon, szövegrészleteken és verseken keresztül, valamint online elérhető hanganyagok révén segítenek felidézni a szóban forgó költő vagy író alakját.

A sorozat Mészöly Miklóssal indult 2006-ban, legutóbbi darabja 2018-ban pedig Örkény Istvánról adott átfogó képet, de hasonlóan izgalmas albumot kapott Orbán Ottó vagy például Lázár Ervin és Szabó Magda is.

A jól szerkesztett, minőségi papírra nyomtatott, míves kivitelezésű könyveket nemcsak lapozgatni jó, rendkívül informatívak is: úgy adnak átfogó képet alanyuk életútjáról, hogy fontos magánéleti adalékokkal gazdagítják a pályaképet. Ezáltal minden esetben felsejlik az író mögött az ember.

A most megjelent, legfrissebb albumban több mint százötven fotóval és mindenféle személyes dokumentummal, emlékkel mutatják be Gyurkovics Tibor életét, fókuszba helyezve irodalmi és színházi (drámaírói és színészi) munkásságát, de nem elfelejtve sem a gyógypedagógusi és pszichológusi pályakezdést, sem a családi hátteret, a rákosfalvai gyermekkort.

A szemelvények, családi fotók, kéziratok, korabeli, jegyzetekkel ellátott színlapok és plakátok, valamint levelek és gratulációk szépen rímelnek a válogatott szemelvényekben közölt gondolatokra – utóbbiak hol Gyurkovics visszaemlékezései, hol Bíró Gergelynek a Magyar Napló számára vele készített interjúból idézett vallomások, hol pályatársak, barátok írásai. A párhuzamba állított képek és szövegek pedig csodálatosan egészülnek ki a versekkel, így feltárva az olvasónak a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb szerzőjének, írójának-költőjének lelkét is.

Mindemellett olyan kuriózumokra és kincsekre bukkanhatunk az albumban, mint Gyurkovics édesanyjának nyúlpudingreceptje, a szerző gyermekkori naplójának eredeti, kézírásos változata (amelynek olvasását gépelt szöveg segíti) és első szentáldozásának emléklapja, de 1953-ból származó operabérletét is tanulmányozhatjuk. A felvonultatott iratok egy része rendkívül értékes és érdekes kordokumentum is, például az előbbi bérlet, a III/III-as megfigyelési jegyzőkönyv egy lapja, ami róla készült, valamint a különböző áthelyezéseiről vagy egyetemi eltanácsolásairól kapott értesítők. A színháztörténeti értékű színlapokon és plakátokon (Nagyvizit, Isten nem szerencsejátékos) kívül e téren fontos levelekre is bukkanhatunk a kötetben, többek közt Várkonyi Zoltánéra 1976-ból. De írótársak is szép számmal akadnak levelezőtársai között: Ottlik Géza, Janikovszky Éva, Lengyel Balázs, Mészöly Dezső. A drámaíró barát, Szakonyi Károly alakja többször felbukkan képeken és dokumentumokban, azon a gratuláló íven is, amely az I. kerületi önkormányzat 2005-ös aranykönyvéből származik. Gyurkovicsot ekkor avatták Budavár díszpolgárává, amelynek tanúja volt mások mellett – aláírása szerint: „öreg Kányádi Sándor bácsi” is.

Noha a kötet elsősorban az írói pályájára és kulisszatitkaira koncentrál, vezérfonala mégis az az idézet, amely valahol a könyv közepén jelenik meg először: „Csak barátokban van meg az odafigyelés, ritka, mint a fehér holló.” Ez a gondolat pedig tisztán átviláglik a köteten. Boldog lehetett, aki Gyurkovics Tibort barátjának tudhatta.