Száz éve hunyt el a különleges szempárok festője: Modigliani

Akkor rendeztek Magyarországon először átfogó kiállítást életművéből, amelyet mintegy száznegyvenezren láttak. A több mint nyolcvan alkotást (köztük hatvanegy Modigliani-művet), festményeket és szobrokat egyaránt felvonultató kiállításra a világ jelentős múzeumai kölcsönöztek, a párizsi Grand Palais-tól Philadelphiáig.

A francia–olasz Modigliani Livornóban született 1884-ben. Már gyermekként beteges volt, viszont szenvedélyesen rajzolt, később Firenzében és Velencében folytatott festői tanulmányokat. A reneszánsz mellett a kibontakozó futurizmus gyakorolt rá nagy hatást, de ebből a korszakából alig maradt fenn műve. A legendás párizsi művésztanyára, a Bateau-Lavoirba 1906 telén költözött. Tüdőbaja ellenére „két végén égette a gyertyát”: ivott és erősen ópiumfüggő volt. A szobrászat felé a román Constantin Brâncuși hatására fordult, műveihez a követ a párizsi metróépítkezésekről lopta. Ám gyenge egészsége és a pénzhiány miatt 1914-től végleg a festészetnél maradt, útkeresése a fauve-izmusból és a posztimpresszionizmustól indult ki. Bár a sokoldalú művész az európai modernizmus egyik legfontosabb mesterévé vált, soha nem tért el a klasszikus műfajoktól és formálástól. Paul Guillaume műkereskedő után a lengyel Léopold Zborowski lett mecénása, anyagi helyzete azonban nem sokat javult. Ebben az időszakban számos finom portrét is festett, amelyeken az arcok ugyancsak hosszúkásak, és gyengédségről, érzékenységről tanúskodnak, a védjegyévé vált élettelen szempárokkal együtt.

A háború második felében áttért az aktokra. Társa és múzsája 1917-től a fiatal Jeanne Hébuterne volt, akivel 1918-ban lányuk született. Első és utolsó önálló kiállítását 1917-ben rendezte, amely hatalmas botrányt keltett. Súlyosbodó tüdőbaja és Párizs bombázása miatt Nizzába költözött, majd visszatért a fővárosba. Itt hunyt el 1920. január 24-én, alig harminchat éves korában. A várandós Jeanne két nappal később öngyilkos lett. Együtt nyugszanak a Pere-Lachaise temetőben.

Modigliani népszerű volt, barátai közt tudhatta Matisse-t, Jean Cocteau-t és Picassót, képeit utóbbi és „a vámos” Henri Rousseau alkotásai mellett állították ki. Hatással volt rá Cézanne, Tiziano és Raffaello. Amint a Nemzeti Galéria tárlatán kiderült: ismerte és kedvelte Czóbel Bélát is. Picasso állítólag még a halálos ágyán is őt emlegette. Kár, hogy mindössze egy bő évtized adatott neki létrehozni azt, amit kell.