Anna Karenina tánca

A világirodalom egyik legismertebb szerelmi történetéből készült rengeteg film, televíziós sorozat, színpadi adaptáció és a világon elsőként Pártay Lilla koreográfiájával balettelőadás is Csajkovszkij, valamint Rácz Zoltán és az Amadinda Ütőegyüttes zenéjével.

Harminc év elteltével most újra táncszínházi értelmezést kapott a mű: a Harangozó- és Seregi-díjjal kitüntetett Velekei László, a Győri Balett művészeti vezetője készített feldolgozást belőle 2017-ben.

A GG Tánc Eger és a Miskolci Balett közös produkciója nemcsak a koreográfia miatt volt különleges, hanem a szokatlan dramaturgia miatt is: az előadás ugyanis visszafelé haladva mesélte el Anna Kare­nina történetét. Tavaly év végén, a Győri Balett alapításának negyvenedik évfordulójára azonban Velekei László újrakoreografálta a darabot, amely így érzékeny, könnyed, kortárs mű lett néhány vegyesen sikerült újítással, amelyet a Győri Nemzeti Színház után a budapesti Művészetek Palotájában is bemutattak. A kortárs és neoklasszikus stílusú balett középpontjában ezúttal a társadalmi elvárások, valamint az egyének érdekei és lehetőségei között fennálló konfliktusok állnak. Olyannyira, hogy a kétrészes táncjáték legerőteljesebb képei kétségtelenül azok, amelyeket a szerelmi háromszög szereplői, vagyis Anna Karenina, Vronszkij és Karenin táncolnak el. Különösen szenvedélyes lett az ágyjelenet – az ágy a tánctér közepére került, így több dolgot szimbolizál az egyébként kevés díszletet felvonultató darabban. Az ágyon kívül csak fehér, egyszerű üvegajtókat és egy-egy széket vagy asztalt helyezett el Bozóki Mara, ami egyáltalán nem zavaró, hiszen így még inkább a táncra figyelünk. Velich Rita jelmezei csodálatosak: korhűek és részletgazdagok. A vörös, a fekete és az áttetsző fehér vizuálisan is leképezi a szereplők közötti feszültséget.

A címszerepben először debütáló Marjai Lili Anna, aki 2013-ban végzett a Táncművészeti Egyetemen és azonnal a Győri Baletthez szerződött, lenyűgöző Anna Karenina szerepében.

A szinte talpig érő vörös bársonyruhájában úgy táncolja el az összetett személyiségű nőt, hogy képes az összes érzelmét eltáncolni és eljátszani is. Férje, Karenin megszemélyesítője az a kirgizisztáni születésű Artem Pozdeev, aki már több mint tíz éve a Győri Balett tagja, s akit többek között olyan produkciókban láthatott a közönség, mint a Carmina Burana, a Skarlát betű, vagy a PianoPlays – etűdök Liszt és Wagner műveire. Karenin megformálójaként minden mozdulatában benne van a féltékenység és szomorúság. A romantikus alkatú Jekli Zoltán tizenöt éve csatlakozott a győri társulathoz, a balettművész ezúttal Vronszkijt táncolja el hatalmas szenvedéllyel, mégis könnyeden. Az össztáncok pedig kidolgozottak, látszik, hogy rengeteg munka van bennük.

Velekei most az anya–gyermek kapcsolatra is nagyobb hangsúlyt fektetett, mint korábban. Anna és Karenin fián, Szerjozsán kívül, akit amúgy Molnár Gergely Örs táncol, több gyerek is megjelenik az előadásban – ők hozzák el az egyensúlyt az érzelmi káoszba.

Egyedül a Végzet karaktere lóg ki a szereplők sorából. Bár az őt megformáló Luigi Iannone művészi táncában nem találtunk kifogást, mindig a sorfordító pillanatokban jelent meg, s összefogta a szálakat, mégis idegen és befogadhatatlan maradt misztikus, szürreális karaktere. A táncjáték zenéjét a minimál zene jeles képviselője, a német származású brit zeneszerző, Max Richter műveiből válogatták, ami telitalálat. Ahogy a visszatérő, vészjóslón zakatoló vonatzaj is az, főként a szívbemarkoló és hatásos záróképben. Az egész darabnak pedig az a legnagyobb bravúrja Marjai Lili Anna szép táncán túl, hogy a szereplők minden egyes mozdulata egy-egy önálló, érzelmekkel teli történet. Aki magas esztétikai színvonalú, letisztult táncelőadást szeretne látni, az legközelebb február 15-én a Művészetek Palotájában megnézheti a nemrégiben a 2019-es év legjobb, legfigyelemreméltóbb előadásai közé válogatott Anna Kareninát.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
(Művészetek Palotája)
Táncjáték két részben
Koreográfus: Velekei László