Webber a vásznon

Noha egészen addig óriási várakozás előzte meg a sztárparádét felvonultató projektet, amelyhez a szerző, Andrew Lloyd Webber még új dalt is írt a poptündér Taylor Swift együttműködésével, hirtelen mindenki elszörnyülködött a furcsa, nagyon élethű, egyszerre emberi és állati, ettől morbidnak ható CGI-technikán, amellyel a színészekből valódi macskákat varázsoltak.

Jóllehet az 1981-ben a West-Enden, ’82-ben a Broadwyn, majd egy év múlva Budapesten (Romhányi József fordításában) is bemutatott, azóta világszerte töretlen sikerrel játszott darabban a színpadokon a mai napig jól érvényesülnek az egyszerű macskajelmezek, amelyeket a színészek magukra öltenek, valahol érthető, hogy egy 21. századi filmes feldolgozásnál nem kezeslábasba bújtatják a színészeket, hanem digitális szőrt növesztenek rájuk. Az elkészült alkotást látva nyilvánvaló, hogy a forradalmasítani akarás nem igazán jött be a rendezőnek, a színészek arcának, testének elmacskásodása balul sült el. Mindemellett a bizarr CGI önmagában még nem elég ahhoz, hogy a film értékelése az IMDB-n (International Movie Database) 2,8 pont legyen, amivel a harmincharmadik helyen áll jelenleg a legrosszabbak rangsorában. Ehhez kellett az is, hogy kialakuljon egyfajta negatív felhajtás a Macskák körül, hogy mind a kritikusok, mind a nézők előítéletekkel üljenek be a moziba, és csak arra koncentráljanak, ami nincs rendben, ami szokatlan, félresikerült.

Arról nem beszélve, hogy Taylor Swift, Jason Derulo vagy James Corden felvonultatása minden bizonnyal olyanokat is becsábított a filmre, akiknek fogalmuk sincs az eredeti T. S. Eliot műről (a Macskák könyve 1939-ben jelent meg a költő illusztrációival, magyarul 1972-ben Nemes Nagy Ágnes, Tótfalusi István, Tellér Gyula, Tandori Dezső és Weöres Sándor fordításában), sem magáról a musicalről. Aki pedig kicsit sincs tisztában azzal, hogy mire számítson, annak a Macskák biztos nem fog tetszeni. Pedig tulajdonképpen Tom Hooper filmje nem rossz. Messze nem tökéletes alkotás, de abszolút pozitív csalódás.

A túlságosan is élethű macskásítást elég hamar megszokja az ember, a dalok mozgalmasak, kiválóan szólnak – nagyon szép a Webber és Swift által írt új ária, a Beautiful Ghosts –, a koreográfia remek, a Rocketman és a Billy Eliot forgatókönyvét is jegyző Lee Hall egészen izgalmassá turbózta fel a történetet. (Ugyanis bár a Macskák a musicalirodalom nagy klasszikusa, kincse, dramaturgiailag hagy némi kívánnivalót maga után.) Az ember-macska hibridektől eltekintve a látványvilág dicséretet érdemel, a filmbéli London ábrázolása, a hátterek, a belső terek kialakítása valóban mesés.

Ha nem szerepel benne Rebel Wilson (Jennyanydots – GimbGömb macska) és James Corden (Bustopher Jones – Gastrofar George), akkor a Macskák minden hibájával együtt még jó film is lehetett volna. Ők ketten együtt viszont megtestesítenek mindent, ami miatt a nemzetközi és hazai sajtó a bizarr, groteszk, gusztustalan, horrorisztikus jelzőkkel illette a filmet. Szerencsére dalaik eléggé az elején kaptak helyet, és aztán keveset látjuk őket. A kezdeti szenvedésért a későbbiekben kárpótol minket a Victoriát játszó Francesca Hayward, a Királyi Balett magántáncosa, aki bebizonyítja, hogy nemcsak táncolni tud. A varázsmacskát, Mr. Mistoffelees-t (Miszter Mefisztulész) alakító Laurie Davidson, aki a magyar közönségnek ismeretlen, ám üdítő felfedezés. Grizabellaként az Oscar-díjas Jennifer Hudson fantasztikusat énekel, előadásában a musical leghíresebb dala, a Memory (Éjfél) még a körülmények ellenére is megható tud lenni.

Akik miatt azonban igazán megéri végigülni a Macskákat az Judi Dench és Ian McKellen, a rangidős cicahölgy, Old Deutoronomy (Old Csendbelenn) és Gus (Asparagus-Miátus, Tus), a színházi macska szerepében. Ők azok, akiknél még a CGI sem zavaró, akiket elnézve felismerjük: az igazán nagy színészeknek mindegy, hogyan rajzolják a bajszukat: arcfestékkel vagy digitálisan, mert nem az a lényeg. Teljesen átlényegült alakítást nyújtanak. Mozgásukban, mimikájukban, mozdulataikban – tetőtől talpig macskák.

Macskák (Cats)
Angol–amerikai musical, 120 perc, 2019
Rendezte: Tom Hooper
10/7