Budavári barangolások

Harminckét, 20×20 centiméteres, pasztellel színezett grafikáját állították ki Sajdik Ferenc nagyszerű karikaturistának a Krisztina körúti, az önkormányzat által alapított Tér-Kép Galériában, hiszen éppen a Budavári Önkormányzat volt az, amely segített kiadni a rajzokat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket tartalmazó új Sajdik-albumot.

A zsoké apa és balerina anya Berlin mellett született gyermeke nem véletlenül került erre a pályára, tőle tudjuk, otthon mindig vidáman zajlott az élet, a házat, lakást, ahol épp voltak, mindig elkerülte a szomorúság. A nyomdászként, tördelőként induló Sajdiknak a hatvanas években kezdtek megjelenni karikatúrái, és alakult ki sajátos, mással össze nem keverhető stílusa. Terepe a Ludas Matyi volt, de azt se felejtsük el, hogy mostanáig vagy háromszáz könyvet, mesét is illusztrált az örökifjú, Kossuth-díjas mester. És akkor még nem is meséltünk a rajzfilmsorozatokról: A nagy ho-ho-ho horgászról és a Pom Pom meséiről, amelyekkel végképp belopta magát nemcsak a gyermekek szívébe.

Sajdik most kicsiny országunk egyik legfontosabb, „legtörténelmibb” helyén sétáltat meg minket: a budai Várban. Ahol minden háznak, utcakőnek, téglának története van, amelyet most a rajzok segítségével el is tud mesélni. A Bécsi kapu története például Máriáról szól, a fia­talon özvegyen maradt királynéról, aki itt hagyta el szerény udavartartásával Mohács után boldog és rövid házasságának helyszínét. A téren, a hetes szám alatt ott van a Hatvany-palota is, ahol mindig nagy társasági élet zajlott, mint azt a Sajdik által idézett Klaus Mann-visszaemlékezésből is megtudhatjuk. Eljutunk aztán a Babits Mihály közbe is, ahol valaha az ifjú Tersánszky Józsi Jenő lakott. De nem volt pénze az albérletre, ezért aztán csekélyke motyójával együtt egy hajnali órán az ablakon át távozott, hogy már befutott íróként majd megadja tartozását a tulajdonosnak. Ilyen és ehhez hasonló vári történeteket rajzolt le a helyszínekkel, épületekkel és szereplőkkel együtt Sajdik Ferenc.

A látogatónak mindenképpen derűs perceket okozó tárlatot végignézve azt is megtudjuk, a Táncsics Mihály út 9-es szám alatt, ahol egykoron Kossuth, Táncsics, Wesselényi és Czuczor Gergely börtöne is volt, valaha az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége üzemeltetett mozit, amelyben Sajdik először láthatta Miki egeret. Kiderül az is: a január 10-ig, sajnos hosszabb karácsonyi szünettel nyitva tartó kiállításon, hogy a Hess András téren (ami korábban XI. Ince pápáról volt elnevezve) áll a Vár legrégebbi, a Vörös Sün vendéglőnek helyet adó épülete. A Fortuna utca 4-es szám alatt működött aztán 1784-től a Vár legnagyobb fogadója, a feljebb álló szerény paplak pedig azért olyan, mert a háború elvitte az emeletét. Az Úri utca 52. alatt pedig az 1686-os, sikeres ostrom után épült fel az a palota, amelynek rajzán most egy oroszlán könyököl az ablakban. Azért is teheti ezt, mert a ház tulajdonosa Széchenyi Zsigmond, a nagy Afrika-vadász volt. A Richter Lénárt által alapított Ruszwurm cukrászdáról azt emelik ki a tárlaton és könyvben, hogy 1827-ből származik a berendezése, illetve innen küldött süteményt a bebörtönzött Kossuthnak egy ismeretlen hölgy-rajongója. Ha pedig kíváncsiak arra, miért lett Balta köz a Balta köz – és nem azért, mert harci bárdjával itt kaszabolta Hunyadi László az őt elfogni akarókat – akkor járjanak utána a Tér-Kép Galériában!