Kultúra

Közhelyekből épített fergeteges vígjáték

Amikor az izraeli–palesztin konfliktust képzeletben megoldják

Néha nehéz megkülönböztetni a közhelyeket, a toposzokat és az identitáshoz kapcsolódó – vélt vagy valós – jellegzetességeket; és ha elég csavaros eszű filmrendező használja ki ezt a helyzetet, hogy görbe tükröt tartson egy társadalomnak, garantált a szórakozás.

Közhelyekből épített  fergeteges vígjáték
Kais Nashif (balra) a palesztin oldalt, Yaniv Biton az izraelit jeleníti meg jelképesen
Fotó: Cirkofilm.hu

Sameh Zoabi filmjében, a Tel-Avivban minden megtörténhet című munkában az izraeli rendező az izraeli–palesztin viszony megannyi sérelmét, tragédiáját, illetve közhelyét összegyűjtötte egy vígjátékban, hogy kiforgassa és megmutassa mindezek nevetséges oldalát. Ahhoz, hogy megtehesse, szüksége volt diplomáciai érzékre, ízlésre, ugyanakkor bátorságra is – ha ugyanis nem vállalja bizonyos dolgok kimondását vagy bizonyos jellegzetes figurák kevéssé szerethető aspektusának bemutatását, aligha lett volna érvényes a filmje. A mű klasszikus „film a filmben” mozi: a sokáig munkanélküli palesztin Szalám (Kais Nashif) kap egy apró munkát nagybátyja filmes vállalkozásában: egy romantikus palesztin szappanoperában elhangzó héber mondatok helyességét kell ellenőriznie. Amikor azonban az eleinte kevéssé szimpatikus izraeli katonával (Yaniv Biton) konfliktusa támad az egyik határellenőrző ponton, amelyen naponta át kell haladnia, jobb híján azt hazudja, hogy ő írja a film epizódjait, innentől pedig valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb csavarok következnek, főleg amikor kiderül, hogy mindenki a sorozatot nézi, legyen akár zsidó, akár palesztin. Főleg a nők köré­ben népszerű, akik mérhetetlenül unják a férfiak által gerjesztett konfliktusokat és háborúkat, és szerelmes történetekre vágynak. Ahogy Szalámra rábízzák, hogy írja meg film következő epizódjait, kiderül, hogy mindenki bele akar szólni, mi történjen a kémtörténetben, amely közben a szemünk előtt pereg. A disszidens palesztin filmsztártól a filmben izraeli katonát alakító színészig, a valódi izraeli határőr katonáig, a filmet finanszírozó vállalatok szimpátiáját mindenáron megtartani kívánó nagybácsiig, az exbarátnőig, az izraeli katona feleségéig, anyósáig és így tovább.

A lehetséges forgatókönyvek a térségről való különböző víziókként is működnek. A radikálisabbak nemes egyszerűséggel mindent és mindenkit fel akarnak robbantani a filmben, akinek köze van a zsidó államhoz, míg az izraeli határőr, aki egy közép-európai rendőr lazaságával lépi túl hatáskörét mindennap, a palesztin–zsidó kiegyezés felé tolná a filmet.
A helyzetkomikum minden jelenetben adott, legyen szó a sordíjas palesztin sorozatíró és a határőr eszmecseréiről, az izraeli tisztet alakító palesztin színész jelenetéről, aki kiszól a szerepből, hogy hat évet húzott le izrae­li börtönben, az izraelieknek a palesztinok által készített humuszhoz való viszonyáról, az egymás iránti utálatról.

A feloldás pedig még rátesz egy lapáttal a kabarészerűen sorakozó szórakoztató jelenetekre.

A velencei filmfesztivál Horizontok programjában két díjjal elismert mű végkicsengése egyszerre tragikus és komikus – olyasmi, mint amikor két, egymást csépelő fél egyként fordul az ellen, aki ki akarná békíteni őket, mondván, egy kívülálló ezt nem értheti. A Tel-Avivban minden megtörténhet nem nagy film. Elgondolkodtató és szórakoztató vígjáték a kőkemény valóság vicces oldaláról. Annak meg épp megfelelő.

Tel-Avivban minden megtörténhet
(Tel Aviv on Fire)
izraeli–luxemburgi–francia–belga koprodukció
rendező: Sameh Zoabi
10/6

Kapcsolódó írásaink

Évszázadok fájdalma

ĀÚj szemszögből készített filmet a női sorsokról a Cannes-ban is díjazott Céline Sciamma – A lassú tempójú alkotásban az elfojtott érzelmeken van a hangsúly