Építészettörténeti példakerület

Amint az a kötet előszavában áll, Budapest világörökségi helyszínei mellett ez a városrész is joggal pályázhatna nemzetközi hírnévre. Nemcsak sajátos, egyszerre polgári és intim hangulata miatt, de épített örökségének gazdagsága miatt is, a XIII. kerület e kis szelete ugyanis gyakorlatilag leképezi az előző századfordulótól 1945-ig eltelt időszak építészettörténetét.

A mai Újlipótváros a 18. században még a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan homokos terület volt, mígnem a 19. században elérte a város terjeszkedése, és a mai Pozsonyi út vonalában megjelentek a kereskedők falerakatai. A környék jelentősége a Pest–Vác vasútvonallal nőtt meg a század közepén. A városrész teljesen más képet mutatott, mint ma: itt volt Pest legtöbb gőzmalma, de itt működött a város első igazi éjszakai mulatója is, sőt, egykor a fővárosi áramszolgáltatást is ebből a városrészből kezdték meg. Aztán a gyárak mellett kezdtek feltünedezni a villák is, majd az egységesülő Budapest szabályozási tervével megteremtődtek a városrész határai is. A betelepedő polgárság ekkor már javában építkezett: 1860-as például a Tierl-ház a Visegrádi utca 11. szám alatt, de például a Dráva utca is létezett már az 1860-as években. A bérházépítések kora jó húsz év múlva kezdődött, Klösz György, a magyar főváros fényképésze pedig nemsokára dokumentálta is.

Nyomot hagyott a területen a szecesszió is, a többi között a Hegedűs Gyula utcában. A világháború kataklizmája után csak az 1920-as évek második felében talált magára a magyar építész szakma, ekkor épült az art deco épületállomány. A szerzők kitérnek a Pozsonyi út és a Szent István park rendezésének időszakára – a park helyén eredetileg egy Duna-ág volt, amit a 18. században feltöltöttek, a zöldfelület kialakítása azonban csak a második világháború előtt történt meg. Maga az Újlipótváros elnevezés csak 1937 körül szilárdult meg. Az építészeti szempontból nagy korszakok közül az utolsó, amely rajta hagyta a nyomát a városrészen, a modernista stílus – de ahogy felhívják rá a figyelmet, hiba lenne a Bauhaus­sal azonosítani ezt a kort. A legszebb Bauhaus-házak a Szent István-park környezetében épültek meg.

A gazdag városrésztörténetet a kötetben az Inventárium követi, amelyben valamennyi épület fényképe szerepel címmel, építtetőjének nevével, az építés évszámával és a tervező nevével együtt.

Egy-egy városrész mikrotörténete mint egy-egy mozaik illeszkedik az úgynevezett történelem egészébe – a kötettel a magyar polgárság történetének elég fontos mozaikkockáját kaptuk meg.