Öt alkotó randevúja

Míg az első, 2014-ben megrendezett Képpraxisok kiállítás a fotó és a festészet áthatásaira épült, addig, mint az a bevezetőben is látható, most öt, egymástól lényegesen különböző műfaj ad randevút a Műcsarnok patinás tereiben. A szellemi átjáró megtalálása a művek között a kurátorok mellett a kiállítás látogatóin is múlik. Akik mindjárt az elején, a központi térbe belépve François Fiedler, avagy Fiedler Ferenc absztrakt expresszionista festményeivel találkozhatnak. Fiedler kevésbé ismert a magyar publikum előtt, pedig olyan nagy nevekkel állított ki Párizsban, mint Picasso, Miró, Giacometti vagy Calder. Ő azon művészek közé tartozik, akik az alapokat még itthon szerezték meg, majd a művészetek fővárosában indultak el a pályán. Vasarelyhez, Hantai Simonhoz vagy Reigl Judithoz hasonlóan az 1921-es születésű Fiedler benne van az egyetemes kánonban, de mint emigránst a pártállam elhallgatta, itthon nem is nagyon tudtunk róla a rendszerváltásig. Pedig már ötévesen olajjal festett, mesterségbeli tudásáról az 1935-ben lemásolt, Mányoki Ádám-féle Rákóczi-portré ad a kiállításon tanúbizonyságot. Fiedler most bemutatott, három központi termet elfoglaló munkái az ötvenes évektől születtek meg, a művész a csorgatott festéktől a többcentiméteres olajrétegeken át eljut a gipszalapra akrillal festett gyönyörű felületekig, és ér el olyan hatásokat, amelyek mellett többek között Miro vagy Picasso sem tud elmenni szó nélkül.

A központi rész hátsó traktusát Jankovics Marcell és életműve kapta meg, aki a tárlatának bejárásán elmondta: nagy megtiszteltetés neki, hogy 79 évesen elérte: kiállíthat a Műcsarnokban is. Jankovics mögött vagy hat évtizedes művészeti teljesítmény van, amely olyan alkotásokkal indult, mint az 1975-ös János vitéz, amely a mai napig legenda az animáció világában. A műfaj lényege Jankovics szerint a rajzolás, ő is milliószámra készített rajzokat a pályafutása alatt, amelyek szinte kivétel nélkül önálló képzőművészeti alkotásként is megállják a helyüket. Erre az 1974-ben elkészített, Sisyphus című rövidfilmjét hozta fel példának, amelynek láthatóan minden egyes kockája tussal és ecsettel készített, virtuóz grafika. De azt hiszem, elmondható mindez a most kiállított, a számtalan filmjéhez készített vázlatról, figuratervről, kulcsrajzról is. És akkor még ott vannak a könyvillusztrációi és a színezett, festett látványtervek is. Ugyanakkor a művész azt is hangsúlyozta, hogy az animáció csapatmunka, sokszor bizony megalkuvásokkal. „Így aztán eme a kiállítás jelentős része sem az én, hanem a mi tárlatunk” – vallotta a művész. Legújabb vállalkozásáról, a Toldi-filmről nincsenek információk a kiállításon, itt van viszont jelentős súllyal a sajnos még csak kevesek által látott Trianon-projekt, amelynek a tavalyi könyv mellett csak Székesfehérváron volt egy kiállítása. A történet a már 1848–49-ben megmutatkozó nemzetiségi problémával indul és jut el rajzokkal a trianoni diktátum következményeiig, ahol a felcsavart békeokmányt láthatjuk, amelyből az egyik oldalon Mussolini, majd rajta keresztül Hitler, végül Hirohito császár mászik elő, a másik oldalán pedig Sztálin. Az 1919-es proletárdiktatúrát bemutató egyik grafikán a magyar trikolór pirosa kezd lecsorogni, és fedi lassan el a fehéret és a zöldet. IV. Károly pedig úgy van megrajzolva, hogy valóban a füle tartja meg a Szent Koronát.

A Lukáts Andor videóinstallációban, a hét női és a hét férfitörténetben az alkotó szerint mindaz benne van, ami a mi életünkben is. Várady Róbert a hagyományos médiumot, a festészetet műveli a kezdetektől fogva. Most az utóbbi tíz esztendő realista sorozataiból, mediatizált képeiből kapunk majd egy áttekintő válogatást a három teremben. Az Amerikában élő mikrobiológus, Alexander Gyenes képzőművész négy csillagászati eseményt dolgoz fel a grafika különféle eszközeivel és faragott szobrokkal. Így jelennek meg művein többek között a jezsui­ta csillagász, Fényi Gyula napkitörésekről rajzolt megfigyelései, vagy a Vénusz bolygó 2012-es elhaladása a Nap előtt. A tudomány és a képzőművészet eme páratlan találkozása a többi kiállítással együtt február elejéig látható a Műcsarnokban.