Kultúra

Lézerszkenneléssel Petőfi nyomában

Kalla Zsuzsa: A csatatérkutatás, a LIDAR-felmérés kitűnő lehetőség például egy animáció elkészítésére, ahol megelevenedhetne az ütközet lefolyása

„Ki mondaná, hogy e hely csatatér?” – Régészeti kutatások a segesvári harctéren 2018-2019 címmel kamarakiállítás látható május 1-jéig a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). A tárlatról a kurátort, Kalla Zsuzsát, a PIM gyűjteményi főigazgató-helyettesét kérdeztük.

Lézerszkenneléssel Petőfi nyomában
A kamaratárlat Petőfi utolsó napjának közegét érzékelteti, a történések sűrűségét
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Miben és mennyiben járult hozzá Petőfi utolsó perceinek megismeréséhez a PIM, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Maros Megyei Múzeum és az ELTE Régészettudományi Intézetének együttműködése, közös projektje?

– A kiállítás az ütközet környezetének, az események ritmusának, az összecsapás volumenének bemutatásával Petőfi utolsó napjának közegét érzékelteti: a történések sűrűségét, a küzdelemnek a költő tartózkodási helyétől távol eső centrumát – azokat az összehangolt és egyszersmind minden elemében véletlenszerű mozgásokat, amelyek a fehéregyházi harctéren zajlottak.

– Megállja még a helyét a legismertebb halálrekonstrukció, a kukoricásban való menekülés és az üldöző pikás kozákok?

– Nem pontoztuk a megismert adatok alapján a had-, és irodalomtörténészek, régészek, amatőr kutatók, visszaemlékezők, kortársak által felvázolt „halálrekonstrukciók” valószínűségét. Ami konstruktívan hozzájárulhat a különböző verziókról való gondolkodáshoz, a körülmények – az üldözésben részt vevő egységek, ennek időtartama, hatóköre – megismerése. Ezt a lehetőséget aktívan segítheti a kiállítás építése alatt elkészült LIDAR-felvétel, amelyet a terepkutatás ideje alatt még nem használhattunk. A LIDAR (Light Detection and Ranging) egy lézerszkennelési technika, egy helikopterre szerelhető kamera, amely pontos 3D-s felszíni adatokat ad, s kimutat olyan kis felszíni különbségeket is, mint például az árkok, bombatölcsérek. „Átlát” a növényzeten, így például jól lehet használni földvárak kutatásánál. Legismertebb alkalmazásai az őserdőkben megbúvó maja vagy a khmer városok kutatása. Aztán 3D modellt ad a későbbi elemzésekhez, animációk készítéséhez, a csatatérrégészetben ma legtöbbször az első és a második világháborús terepeken használják. A nagy kiterjedésű lelőhelyeken, mint a csataterek, a kutatás előkészítése, orientálása a feladata. Segítségével például célirányosan lehet kutatni az esetleges anomáliákat.

– Minden igényt kielégítő kamaratárlat született az együttműködésből. Milyen munkák maradtak el Segesvárnál, van remény a befejezésre?

– Az együttműködés alapja eredetileg a fehéregyházi honvédemlékmű kertjében álló bemutatóhely, a Petőfi Múzeum épületének állagvédelme, felújítása és egy új koncepciójú, látványos tárlat létre­hozása volt. Ehhez kerestünk információkat, műtárgyakat – régészeti leleteket –, amelyek egy autentikus, tudományos és muzeológiai szempontból is helytálló tárlat alapjai lehetnek. A csatatérkutatás, a LIDAR-felmérés kitűnő lehetőség például egy animáció elkészítésére, ahol a történeti táj rekonstrukciója is lehetővé válna, megelevenedhetne az ütközet lefolyása.

– Terveznek máshol is ilyen közös munkát?

– A Petőfi Irodalmi Múzeum és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum együttműködése sok évtizedes kapcsolat, jól ismerjük egymás gyűjteményeit, szakmai kompetenciáit, közös konferenciákon veszünk rész. Erre volt jó példa a Petőfi halálának 170. évfordulóján, Ahol az élet pusztul és a halál terem címmel a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban rendezett tanácskozás. Az előadások középpontjában az 1899-es megemlékezés és a 20. század emlékezettörténete állt, az évfordulókhoz kötődő műalkotások ikonográfiai programjai, az erdélyi lokális emlékezet dokumentumai. Beszámolót hallhattunk a 2018–19-es terepkutatásokról: a csatatér mint kulturális örökség lehetséges definíciójáról és a fehéregyházi ütközet új interpretációjáról is.

Kapcsolódó írásaink