Egy másik Párizs Budapesten

Szöllősi-Nagy András és neje már a hetvenes években itthon is vásárolt műveket, első szerzeményük Bálint Endre egy festménye volt. A nyolcvanas évek végétől Párizsban, Kádár József gyűjtő barátjuk tanácsát megfogadva azt gyűjtötték, amit lehetett, tehát a kortársakat. Előbb magyarokat – Molnár Vera festő instrukciói alapján –, majd inkább külföldieket, így állt össze a mára húsz százaléknyi magyar alkotást tartalmazó kollekció, amiből immár másodszor válogattak össze egy csokorra valót a magyar közönségnek.

A kiállításra látogató sok kevésbé, vagy éppen egészen máshonnan ismert alkotóval is találkozhat. Ilyen például az avantgárd íróként debütált Szittya Emil (Schenk Adolf), aki 1900-ban, 14 évesen már Európa
nagyvárosait járta, Kassák önéletírásából ismert útitársa és a Tett munkatársa is volt, hogy aztán 1927-ben végleg Párizsba költözzön. Absztrakcióba hajló expresszív képeit 1958-ban állította ki először. Itt most három kartonra rajzolt alkotásával találkozhatunk.

De itt vannak a huszadik század nagy, Párizsba költözött, vagy azt megjárt magyarjai is. Hantai Simon két szitanyomattal, Lucien Hervé fotókkal és kollázsokkal, Bálint Endre és Tihanyi Lajos festményekkel, rajzokkal van jelen. Őket Martyn Ferenccel és Rozsda Endrével együtt jól ismerhetjük. De ki tud valamit például Réth Alfréd (1884–1966) festőről, aki Mednyánszky tanítványaként jutott el Nagybányára, hogy aztán 1905-től Párizsban, Cézanne bűvöletében folytassa, majd az elsők között lépjen az absztrakció útjára? Székely Pierre (1925–2001) szobrász, aki a SOTE előtt álló Béke című nagy kőmadarat is kifaragta, 1946-tól kisplasztikáival és érmei­vel próbálta meghódítani Párizst.

A székely földművesek gyermekeként induló Román Viktor (1937–1995) Bukarestben járt szobrásziskolába, majd 1967-től Párizsban élt, de arra még sokáig várnia kellett, hogy szobrait bronzba öntethesse.

A tárlaton egy cím nélküli festménnyel szereplő Fejtő Rózsinak (Hilmayer Rózsa, 1913–2000) sem volt egyszerű élete. Már az érettségi előtt kommunista lett, ezért ki is tiltották az ország gimnáziumaiból. Fejtő Ferenc feleségeként 1938-ban távozott Párizsba, ahol sok nélkülözés után 1959-től jelentkezett festményekkel Konok Tamás és Hetey Katalin tanítványaként. Egy Bartók tiszteletére készített szitanyomattal van itt Sigismond Kolos-Vary, avagy Kolozsvári Zsigmond (1899–1983), aki az Iparművészeti Főiskola elvégzése után Itáliában tanulmányozta Uccello festészetét. Innen költözött Párizsba, majd került 1941-ben koncentrációs táborba, ahonnan Svájcba szökött, majd visszatért a francia fővárosba. Neki 1971-ben kiállítása volt
a Műcsarnokban.

Harminc, jórészt még a magyar képzőművészetben tájékozott látogató számára is ismeretlen alkotó képei, kisplasztikái láthatók tehát a PÁRIZS – PARIS! 1.2 – „Ha a hajnal szárnyaira kelnék (…) ott is a te kezed vezérelne engem” (Zsolt 139,9–10) című kiállításon, amely december 21-ig tekinthető meg a Bibliamúzeumban.