Tornyok faragott kövekből

A Teleki László Alapítvány Buda­pesten szervezett leletbemutaót és előadássorozatot a „borosjenői Szirénről”, amely egyike azoknak a középkori maradványoknak, amelyeket az Arad melletti település várában fedeztek fel. Az eszmecserén Diószegi László alapítványi elnöktől megtudhattuk, ezek a kőfaragványok olyan jelentőségűek, hogy felbukkanásuk miatt Marosi Ernő művészettörténész szerint újra kellene írni a Kárpát-medence művészettörténetét. A konferencia második részében felszólaló, Széchenyi-díjas kutató pedig nem beszélt a levegőbe, hiszen a borosjenői vár falába az 1530-as, 1540-es években beépített, zömében 2016-ban és idén előkerült faragványok akár önálló műhely létére is utalhatnak. Az tudott, hogy a királyi só Maros folyón történő szállításába bekapcsolódó bencés monostorok gazdagok voltak, telhetett nekik arra is, hogy nagy tudású kőfaragókat alkalmazzanak. A konferencia előadói ennek megfelelően jórészt a borosjenői vár felújítása során elvégzett munka részleteit ismertették, de szó esett a hajdani kolostor, Dénesmonostora kutatásáról is, ahol még georadart is bevetettek. A felvételeken kivehető a kolostor vélhetően háromhajós, félköríves záródású körvonala, amiből ismét csak a hely tehetős voltára lehet következtetni.

Kovács Zsolt és Weisz Attila kolozsvári művészettörténészek 2016-ban, a város vezetése által elhatározott várfelújítás során találták meg az 1100 körül alapított kolostor faragott köveinek egy részét. Dénesmonostorát 1199-ben említik először a források és a 16. századra néptelenedett el. Romjait 1870-ben Rómer Flóris és Márki Sándor történészek még látták, előbbi rajzvázlatokat is készített róla. A klastrom kövei a kor szokásai szerint a környék épületeinél lettek felhasználva, így jutott belőlük az először 1474-ben említett borosjenői várba is. A környéken 1387 óta birtokos Losonczi család építtette a Fehér Körös partjára a mocsárral körülvett erődítést, amelyet 1565-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem foglalt el. A török idők után 1695-ben Báthory Zsigmond kezére került, majd I. Rákóczi György épített köré négy sarokbástyás külső várat. Aztán a 17. század második felében ismét a törökök uralták, mecsetet is építettek mellé, amit az 1950-es években bontottak el. A török kiverésével aztán Borosjenő elveszítette jelentőségét, végül az Atzél família szerezte meg. Atzél Péter az, aki historizáló stílusban 1870 és 1872 között újjáépítteti. Ekkor került elő az első lelet, „a borosjenői Szirén” nevet kapó faragott oszlopfő, amelyet Atzél a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, ahol ma is megtekinthető. A kastélyban 2004-ig fogyatékos gyermekek intézete működött.

A 2016-os és az idei kutatások összesen harmincnyolc „spóliumot”: máshonnan származó, faragott és beépített követ találtak, jórészt a két nagyobb tornyos bástya falában. Ezek közül kilencet emeltek ki a falból, és helyettesítették más építőanyaggal – de amint a konferencián elhangzott, vannak olyan darabok is, amelyeket nem lehet mozgatni. A páratlan leletek jelenleg az aradi múzeumban láthatók, de a tervek szerint lelőhelyükön, a borosjenői várban lesznek az állandó kiállítás részei.

A konferencia második felében Marosi Ernő, Szakács Béla Zsolt és Takács Imre művészettörténészek a Maros-völgy kolostorláncáról, a dénesmonostori faragványok művészettörténeti jelentőségéről, a középkori szirén ábrázolásokról beszéltek. A szimpózium kerekasztal-beszélgetéssel zárult.