Klasszikus zene stand-up comedyvel

– Hazánk első, rendszeres koncerttevékenységet folytató zenekaraként jöttek létre, Erkel Ferenc kezdeményezésére a Nemzeti Múzeumban tartott koncertjükkel 1853. november 20-án. De a Vigadó is fontos szerepet tölt be életükben, nem véletlen tartják ott születésnapi hangversenyüket.

– A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara előtt voltak már kezdeményezések szimfonikus együttesekre, csak azok nem tudtak gyökeret verni, s talán a társadalom sem volt még felkészülve rá. Erkel Ferenc viszont látta, hogy Európában egyre több zenekar alakult, és ennek az új kulturális iránynak az élére szeretett volna állni. Ez hatalmas vállalásnak számított abban az időben, néhány évvel az 1848–49-es szabadságharc és forradalom után. Társaságot egészen 1867-ig nem lehetett létrehozni, így jogilag csak a kiegyezéstől létezik egyesületünk. A Nemzeti Múzeumon kívül 1865-ben jelen voltunk a Vigarda (Vigadó) megnyitásán, idehaza mi mutattuk be Beethoven IX. szimfóniáját. Majd 1879. december 10-én Brahms második zongoraversenyének ősbemutatója zajlott a Vigadóban, ahol maga a zeneszerző volt a szólista. Százharminc évvel ezelőtt pedig Mahler ugyanott vezényelte I. szimfóniája ősbemutatóját. A Vigadó mindig is fontos helyszín, egyfajta otthon volt számunkra, s most az ünnepi koncertünkön ismét visszatérünk ide.

– A fentebb említett zeneszerzők, Erkel, Mahler és Brahms mellett Liszt, Kodály, Bartók, Dohnányi, Kurtág szellemisége, illetve művei milyen szempontból számítanak mérföldkőnek a zenekar történetében?

– A nagy zeneszerzők közül Dohnányi Ernőt emelném ki, ugyanis megítélésem szerint nincs megfelelő helyén kezelve a magyar kultúrában, holott Kodály, Liszt és Bartók mellett lenne a helye. Dohnányi negyvenegy éven át, egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig elnök-karnagyunk volt, annak ellenére, hogy 1944-ben el kellett hagynia az országot, és megpróbálták kitörölni a kultúra történetéből, sőt, politikai nyomásra a zenekar múltjából is – azonban ennek nem engedtünk. Minden ünnepi koncerten játszunk Dohnányi-művet, mert úgy gondoljuk, vissza kell őt emelni arra a rangra, amely megilleti. A december 1-jei ünnepi koncerten felcsendül a Változatok egy gyermektémára című műve, amely a Hull a pelyhes fehér hó motívumát dolgozza fel. Dohnányi az egyszerű gyermekdalból tizenkét variációs, nagyzenekari, monumentális művet komponált, ami tulajdonképpen fricska, zenei geg.

– Születésnapi estjük egyik különlegessége, hogy az Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, Vajda János erre az alkalomra írt szimfonikus művének ősbemutatója is lesz. Mit tudhatunk erről az új darabról?

– Mindig olyan zenei kuriózumokat szeretnénk a közönségnek adni, amely mutatja rangunkat, szellemiségünket. Kodály Zoltán a Galántai táncokat nekünk ajánlotta, amikor a nyolcvanadik születésnapunkat ünnepeltük, így jutott eszünkbe, hogy kortárs zeneszerzőket kérjünk fel hasonló darabok megírására, amelyeket akár száz év múlva is büszkén játszanak. Vajda János elismert zeneszerző, akinek számos operáját bemutatta és nagy sikerrel játszotta az Operaház. Arról, hogy az idei évfordulóra ő komponáljon, a kilencven tagú zenekarunk döntött. Egyébként társaságunk szinte az egyetlen olyan együttes, amely demokratikusan működik, vagyis szinte mindenről a tagság dönt. Megítélésem szerint ennek köszönhetjük, hogy ennyi év után is létezünk. A művet még én sem hallottam, de a partitúra alapján Vajda János könnyedebb, „rossinis”, nyolc-tíz perces zenét írt a tőle megszokott humorral. Az ő zenéje hallgatható, kellemes és kifejezetten szórakoztató.

– A vasárnapi hangverseny másik érdekessége, hogy Dénes István karmester több ismert dallamot is újragondolt. Melyek ezek?

– Bartók Béla Román népi táncok című darabja vonószenekari verzióját Dénes István áthangszerelte, így nagyzenekari formációban fogjuk eljátszani. A másik újragondolt mű Liszt Ferenc Dante-szonátája, amely eredetileg csak zongorára íródott, ám nagyzenekari átiratban szintén új színezetet kap. Megjegyzem, minden koncertünkön van narráció. A karmester most sem csak vezényel, hanem beszél is a zeneművekről: elmeséli a történetüket, ezáltal sokkal befogadhatóbbá válnak.

– Nagy hangsúlyt fektetnek az ifjúság komolyzenei nevelésére is. Milyen programjaik vannak számukra?

– Amikor 2016 végén elnöknek választottak, három nagyon fontos célt határoztunk meg: egyrészt a zenekari vonalat akarjuk továbbvinni, amely méltó a múlthoz, másrészt a zenészeink igénylik a kamarakoncerteket, ezért ezt az oldalt is erősítjük, harmadrészt pedig azt gondolom, hogy minden kulturális szegmens feladata, hogy a jövő generációjával foglalkozzon. A mai fiatalok a telefonjukon keresztül pillanatok alatt érnek el izgalmas, szórakoztató, nagyon magas színvonalon létrehozott tartalmakat. Ezzel versenyezni kell, ezért megalkottuk a Magyarnak lenni… programunkat, amely elsősorban felső tagozatosoknak szóló előadás. Ezen a kultúra fogalmát járjuk körbe. Nem a zene a lényeg, hanem közös gyökereink megismerése, jelentőségének hangsúlyozása. A Kezdetben vala a zene… előadásunk alsó tagozatosoknak készült, ebben a zene eredetétől jutunk el a klasszikus zene összetettségéig. Kormányzati kezdeményezésre elindult a Lázár Ervin Program, amelyen keresztül az általános iskolás tanárok az előbb már említett két előadásunkat rendelhetik meg diákjaik számára. Küldetésként éljük meg, hogy programjainkkal az operaházi muzsikusok professzionális előadók kíséreté­ben minél több fiatalhoz jussanak el. Bízunk benne, hogy minél több iskola választ majd minket, hogy az ország legtávolabbi szegleteibe is el tudjuk jutni.

– Azonban már nem az Opera égisze alatt működnek.

– Az Operaház felújítása miatt kiszorultunk az épületből, a teljes kottatárunkkal együtt, amely csaknem száz folyóméternyi kottából áll – köztük vannak Erkel Ferenc és Liszt Ferenc kézzel lejegyzett művei is. Ezt most kissé méltatlan körülmények között tároljuk. A mai napig a Magyar Állami Operaház zenészei­vel dolgozunk, ugyanis csak aktív operai muzsikus lehet a tagunk. Van, hogy ez nehézségeket okoz, s így csak évente négy-öt koncertet adunk. Nagyon mélyről indultunk néhány éve, nem találtuk a helyünket a magyar kultúrában, ám rengeteg munkával megtaláltuk az utunkat és hozzá a támogatókat.

– A születésnapi hangversenyt követően decemberben még két kamarakoncertet adnak. Milyen műsorral készülnek?

– Martonvásáron a Beethoven Emlékmúzeumban minden hónapban adunk egy tematikus minikoncertet, amelyet a fiatal zenetörténész, Mona Dániel narrál. A közönség nagyon szereti, mert gyakorlatilag ez egy klasszikus zenei stand-up comedy – decemberben is tartunk ilyet az advent jegyében. A másik kamarakoncertünk az Óbudai Társaskörben lesz, erre a hangversenyre izgalmas, összművészeti produkcióval készülünk: miközben zenészeink muzsikálnak, Hirtling István színművész szaval verseket.