Kultúra

Kamaradráma morfiummal

Varró Ilona Ágnes Csáth Géza szövegeit helyezte új kontextusba fiatal színészek segítségével: a Betegnaplók improvizatív és elgondolkodtató előadás

Új mű születésének lehettünk tanúi a minap a Fészek Művészklub Kupolatermében. Varró Ilona Ágnes Betegnaplók című kamaradarabja Csáth Géza szövegein keresztül mesél többek között az alkotói válságról és az alkotás folyamatáról, illetve író és múzsája különös, beteges viszonyáról.

Kamaradráma morfiummal
Balogh Márton István kitűnően formálja meg az írót, míg Kovács Boróka érzékenyen játssza a beteget
Fotó: Alessandro Nobili

A hegedűművésznek készült orvos, író és zenekritikus Csáthról tudjuk, hogy tízéves korától szinte minden napját már-már kényszeresen rögzítette egészen haláláig. Mindent aprólékosan feljegyzett a pénzügyeitől kezdve a szexuális együttlétek számán át egészen napi morfiumdózisáig.

Főként e szövegekből, valamint az Egy elmebeteg nő naplója című, a hagyományos pszichiátria és pszichoanalízis szempont­jait elegyítő elmeorvosi munkájából írta meg Varró Ilona Ágnes a Betegnaplók című kamaradrámát, amely az alkotás természetén túl az idén száz éve elhunyt író és pszichiáter sötét, morfinista világába is bevezeti a nézőt. Már az első jelenetekből látszik, hogy a rendező nagyrészt szöveghűségre törekedett, és dicséretes, hogy igyekezett Csáth jellemét is olyannak megőrizni, amilyennek a naplói ábrázolják, ám akadnak jelenetek, amelyek új színezetet és jelentést visznek a szövegekbe, így sokrétű mű jött létre.

A kamaraszínházi jellegből adódóan tőlünk karnyújtásnyira beszélget egymással Csáth Géza és egy fiatal, skizofrén nő, a 016-os beteg. Önmagukkal és egymással is harcot vívnak. A fiatal nőt démonok gyötrik, elektrosokkos kezeléseket kap, semmi nem segít rajta, talán csak egyetlen dolog: az, ha orvosa tanácsára feljegyzi a gondolatait, érzéseit. Csáth is nap mint nap küzd a morfiummal, illetve az írói válsággal.

Az előadásban kettejük párbeszédei és a belső monológok jól kiegészítik egymást.

A főszereplők játékára pedig a szűk tér, a minimális díszlet csak még inkább ráerősít. Noha nem a díszlet, a kellékek vagy a jelmezek a fontosak, egy-két tárgy kiemelt szerepet kap. Itt a színészek játékán, mondatain van a hangsúly: a darab tele van elfojtott érzelmekkel, feszültséggel, egyéni drámával. A legbeszédesebbek pedig azok a jelenetek, amelyek folyton ismétlődnek: Csáth átöltözései, a beteg nő rohamai, illetve amikor ugyancsak a nő fehér ragasztószalagokkal határolja el, védi magát a külvilágtól és orvosától, ám a doktor újra és újra feltépi a fehér ragasztócsíkokat.

A csaknem kilencven perces dráma történetének gerincét is a két karakter testi-lelki harca adja. A fiatal színészek a Keleti István Művészeti Iskola végzős színésznövendékei, igencsak kitesznek magukért: a Csáth Gézát alakító Balogh Márton István kitűnően formálja meg az írót, sőt, szinte a megszólalásig hasonlít is rá. Kovács Boróka pedig hihetetlen érzékenységgel játssza a skizofrén beteget.

A Csáth-szövegek, felolvasások mellett megfér néhány modern tárgy is, amelyeket ügyesen épített be a drámába a rendező. Ilyen például a mobiltelefon és az arról bejátszott zenék, vagy a fejhallgató és annak zsinórja – utóbbi egyébként több funkciót is kap. A színészi improvizációk pedig itt és most hozzák létre a két karaktert, akik révén elgondolkodtató, felkavaró művé válik a válogatott csáthi szövegek összessége. Az előadást november 30-án a Púder Bárszínházban, december 15-én és január 21-én a Óvóhely Kultúrbunkerben játsszák.

Betegnaplók (Fészek Művészklub)
Csáth Géza szövegei alapján írta és rendezte: Varró Ilona Ágnes
Kamaradráma egy felvonásban

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom