Kamaradráma morfiummal

A hegedűművésznek készült orvos, író és zenekritikus Csáthról tudjuk, hogy tízéves korától szinte minden napját már-már kényszeresen rögzítette egészen haláláig. Mindent aprólékosan feljegyzett a pénzügyeitől kezdve a szexuális együttlétek számán át egészen napi morfiumdózisáig.

Főként e szövegekből, valamint az Egy elmebeteg nő naplója című, a hagyományos pszichiátria és pszichoanalízis szempont­jait elegyítő elmeorvosi munkájából írta meg Varró Ilona Ágnes a Betegnaplók című kamaradrámát, amely az alkotás természetén túl az idén száz éve elhunyt író és pszichiáter sötét, morfinista világába is bevezeti a nézőt. Már az első jelenetekből látszik, hogy a rendező nagyrészt szöveghűségre törekedett, és dicséretes, hogy igyekezett Csáth jellemét is olyannak megőrizni, amilyennek a naplói ábrázolják, ám akadnak jelenetek, amelyek új színezetet és jelentést visznek a szövegekbe, így sokrétű mű jött létre.

A kamaraszínházi jellegből adódóan tőlünk karnyújtásnyira beszélget egymással Csáth Géza és egy fiatal, skizofrén nő, a 016-os beteg. Önmagukkal és egymással is harcot vívnak. A fiatal nőt démonok gyötrik, elektrosokkos kezeléseket kap, semmi nem segít rajta, talán csak egyetlen dolog: az, ha orvosa tanácsára feljegyzi a gondolatait, érzéseit. Csáth is nap mint nap küzd a morfiummal, illetve az írói válsággal.

Az előadásban kettejük párbeszédei és a belső monológok jól kiegészítik egymást.

A főszereplők játékára pedig a szűk tér, a minimális díszlet csak még inkább ráerősít. Noha nem a díszlet, a kellékek vagy a jelmezek a fontosak, egy-két tárgy kiemelt szerepet kap. Itt a színészek játékán, mondatain van a hangsúly: a darab tele van elfojtott érzelmekkel, feszültséggel, egyéni drámával. A legbeszédesebbek pedig azok a jelenetek, amelyek folyton ismétlődnek: Csáth átöltözései, a beteg nő rohamai, illetve amikor ugyancsak a nő fehér ragasztószalagokkal határolja el, védi magát a külvilágtól és orvosától, ám a doktor újra és újra feltépi a fehér ragasztócsíkokat.

A csaknem kilencven perces dráma történetének gerincét is a két karakter testi-lelki harca adja. A fiatal színészek a Keleti István Művészeti Iskola végzős színésznövendékei, igencsak kitesznek magukért: a Csáth Gézát alakító Balogh Márton István kitűnően formálja meg az írót, sőt, szinte a megszólalásig hasonlít is rá. Kovács Boróka pedig hihetetlen érzékenységgel játssza a skizofrén beteget.

A Csáth-szövegek, felolvasások mellett megfér néhány modern tárgy is, amelyeket ügyesen épített be a drámába a rendező. Ilyen például a mobiltelefon és az arról bejátszott zenék, vagy a fejhallgató és annak zsinórja – utóbbi egyébként több funkciót is kap. A színészi improvizációk pedig itt és most hozzák létre a két karaktert, akik révén elgondolkodtató, felkavaró művé válik a válogatott csáthi szövegek összessége. Az előadást november 30-án a Púder Bárszínházban, december 15-én és január 21-én a Óvóhely Kultúrbunkerben játsszák.

Betegnaplók (Fészek Művészklub)
Csáth Géza szövegei alapján írta és rendezte: Varró Ilona Ágnes
Kamaradráma egy felvonásban