Előkerült egy lemeszelt „Utolsó vacsora” is

– Milyen állapotban volt a técsői templom 2014-ben, a munka indulásakor?

– A templomon 2014-ig is végzett javítási munkálatokat a helyi gyülekezet, így annak állapota elfogadható volt. Ugyanakkor az is látszott, hogy a sürgős, lokális beavatkozásokon túlmutató, átfogóbb jellegű munkák jelentős része nem volt nagyon átgondolt vagy szakszerű. Ennek tudható be például az, hogy a templomfalak alsó zónája vizesedett, vagy hogy a festett kazettás mennyezet restaurálásához nem hívtak szakembert, hanem a kazettákról készített másolatokkal eltakarták azt. A templom jelentősége és állapota, nem utolsósorban a gyülekezet megerősítésének szándéka mindenképpen indokolta a helyreállítást. Ez a munka most sem lehetett teljes körű, de a műszaki problémákat egy jó időre mindenképpen kiküszöbölte, valamint néhány új, felszínre került történeti részlettel is gazdagította a templomot, a közösséget.

– A belső munkák során milyen nyomait találták meg a katolikus időknek?

– A templom alaprajzi szerkesztése és jó néhány részlete (a déli kapu, az áthelyezett nyugati kapu, a szentély keresztboltozata és annak keleti ablakai) az építés idejéből, a 14. század első évtizedeiből valók. A város közössége 1546-ban tért át az új hitre, azóta a templom is a református egyház otthona. Ez a tény magyarázza, hogy a korábbi időkből csak kevés további részlet maradt ránk. A templom állapotában komoly károkat okozott továbbá az 1717–18-as tatár betörés és gyújtogatás is, aminek nyomán a templom legalább húsz esztendeig fedetlenül állt. Néhány gótikus részletét, így például a pasztofóriumot, az Oltáriszentség elhelyezésére szolgáló fali fülkét a szentély északi falának igencsak korai, de már a református időkben történt lebontása pusztíthatta el. A jelenlegi helyreállításhoz kapcsolódó, részleges falkutatás a hajó keleti, tehát a diadalívet is magába foglaló falának sarkaiban egy-egy lefaragott kőkonzol maradványait tárta fel. Ezek egy, a szentély és a hajó közötti áttört elválasztó fal vagy egy-egy baldachinos mellékoltár elemei lehettek. A legnagyobb meglepetést mindenképpen egy töredékesen, a szentély északi falának megmaradt felső felületén előkerült, a 14. század derekára, végére keltezhető, az utolsó vacsora jelenetét ábrázoló falkép okozta.

– A técsői református közösség hogyan támogatta a munkálatokat?

– A közösség elsősorban saját kiegészítő forrásaival, valamint a rájuk háruló szervezési munkával segítette a helyreállítást. Az együttműködés, László Károly tiszteletes úr személyének is köszönhetően, zökkenőmentes volt.

– Mi az, amit még nem tudtak elvégezni?

– Egy következő helyreállítás során fontos lenne a falkutatás folytatása elsősorban a szentély déli falán, illetve az egykor sekrestyének használt szentélybővítményben. Ezeken a helyeken várható még esetleg néhány további középkori részlet felszínre kerülése. Ugyancsak fontos lenne a 18. század derekán készített, de ma eltakart festett kazettás mennyezet restaurálása, bemutatása.

– Az interjú egyeztetésekor éppen Borsiban tárgyalt. Hogy áll az építkezés?

– II. Rákóczi Ferenc szülőhelye, a borsi reneszánsz kastély helyreállítása az elképzeléseknek megfelelően pontosan, kivitelezési minőségét tekintve igen magas színvonalon folyik. A nagyobb szerkezeti munkák már elkészültek, jelenleg
a szakipari munkák kivitelezése zajlik a belső térben. A kastélyban és homlokzatain jelentős restaurátori munkát is végeznek. A háttérben pedig a kialakítandó kiállítás előkészítésén, illetve az épület tágabb, egészen a Bodrog partjáig tartó környezetének rendezésén dolgoznak.

– Melyik templom lesz a következő munkája?

– Erre azért nehéz válaszolni, mert az alapítvány jövőbeni munkáinál egyre inkább fiatal és helyi szakemberek bevonása a cél, így a saját szerepem is egyre inkább konzultációs jellegű szakértés, valamint felügyelet. Vagyis ez egyfajta csapatmunkát jelent. Most úgy néz ki, Felvidéken a péderi és a zsarnói, Erdélyben pedig a farnasi és a harcói református templom felújításában, helyreállításában vállalok nagyobb szerepet a közeljövőben.