Színpadon Borromini és Róma viszonya

– Milyen apropóból született meg az előadás?

– Pontosan a Palazzo Falconierire készült a darab, amelynek tervező­je Francesco Borromini, a római barokk egyik legnagyobb építésze és az európai építészettörténet kiemelkedő alkotója. A Forte Társulat vezetőjével, Horváth Csabával azt gondoltuk, mivel a Falconieri-palo­ta kilencvenkét éve a magyar állam tulajdona, illetve a Római Magyar Akadémia székháza, ezért érdekes lehet az épület tervezője, Francesco Borromini halála körüli különös körülményeket újra, modern eszközök­kel feldolgozni. Érdekes egybeesés, hogy egy magyar társulat, zeneszerző, illetve szövegíró az olasz közönség számára is új szempontból megvilágítva dolgozza fel Borromini és Róma viszonyát.

– Róma tehát még mindig inspirálóan hat a magyar művészekre?

– Ez a programunk is jól tükrözi a Magyar Akadémia kilencvenkét évének legjobb hagyományát, azt, hogy a magyar művészet nem csak merít a római környezetből, hanem az Örök Város is szerves részévé válik és összefonódik a magyar kultúrával. Olyan magyar művészeti alkotások létrejöttét segíti, amelyek az olasz közönséghez szólnak, de természetesen mai magyarországi relevanciájuk van, a magyar kultúra és művészet számára is értéket teremtenek.

– A Theatrum Mortisban miért épp Borromini halálát helyezték  fókuszba?

– Francesco Borromini halálának körülményeit ismerjük, de nem biztos, hogy amit tudunk, az való­ban megtörtént. Mi a darabban pontosan ezt a bizonytalanságot szeretnénk megmutatni, valamint története kapcsán beszélhetünk a halál misztériumáról is. A színház és a halál viszonyáról, a halál megfoghatatlan tényéről. Mind­ehhez segítségül hívjuk a barokk kultúrát és összefonjuk napjaink modern kultúrájával. A két korszaknak a halálhoz való viszonyát dolgozzuk fel.

A barokk építész máig tisztázatlan körülmények között hunyt el

Forrás: AFP

– Mit tudhatunk az építész haláláról?

– A dokumentumok szerint öngyilkos lett, egészen drámai, színpadias körülmények között. A barokk kultúrára egyébként is jellemző a teátrális életmód: úgy tekint magára, mint egy nagy színházra, ahol minden ember a maga színjátékát játssza. Az öngyilkosság elkövetése is, ennek megfelelően, erőteljesen színpadias körülmények között történt. Vannak olyan kutatói feltételezések, hogy baleset történt, mások gyilkosságot vélnek a művész halála mögött, de arra is vannak dokumentumok, hogy egy végzetes baleset vetett véget életének. Az azonban tény, komoly anyagi érdekek mozogtak Borromini halála mögött, hiszen egy sikeres, nagy vagyonnal rendelkező polgár volt. A dokumentumok által leírt verzió szerint Borromini egy éjszaka felkelt, hogy végrendeletén dolgozzon, de a szolgája nem gyújtott lámpást, az orvos utasítására hivatkozva, hogy éjszaka pihennie kell. A szolga ellenállása miatt úgy felbosszantotta magát, hogy elhatározta, öngyilkos lesz. A halálos tett végrehajtásához egy bizarr barokk módszert választott: az ágyára szíjjazta kardját és beledőlt, de nem halt meg azonnal, hanem egy napig haláltusát vívott.

– A darabban melyik verziót vették alapul?

– Mi az összeesküvés elméletektől mentesen dolgoztuk fel az eseményt. Csupán azt akartuk megmutatni, hogy hogyan vihető színpadra a halál. Azzal az eszközzel jelenítettük meg, hogy a belső viaskodás különböző lehetőségeit tettük egymás mellé. Azokat a gondolatokat akartuk kiemelni, amelyek a barokk időszakát jellemezték, de napjainkban is igen aktuálisak. A testhez való viszony, a halál és a test dialektikája, az elmúlás, mint egy metafizikai és spirituális esemény. A barokk fontos motívuma volt a meggyötört test, az erőszakos megkínzás, amelyek mai mediatizált világunkban olyan drámai fénytörésben jelennek meg. Mindkét korra jellemző a kontrollálhatatlan érzelmek, az érzelem és a racionalitás viszonya, amelyet az értelem és érzelem kettősségével egyszerűsítünk le.

– A szövegkönyv írójaként milyen kihívásokkal találta magát szembe?

A drámai helyzet felállítása közben azzal a kihívással kellett szembesülnöm, hogy miként lehet elmondani az elbeszélhetetlent. Hol van az a pont, ameddig hitelesen lehet róla beszélni? Annak érdekében, hogy az előadás és gondolatisága külföldi nézők számára is érthető, élvezhető legyen, a darabban mindez erősen metaforikus, allegorizáló nyelven, költői képek segítségével került elbeszélésre.

– Hogyan fogadta az olasz közönség a darabot?

– A bemutatót követő beszélgetésekből úgy értékelem, hogy az olaszok értőn és érzékenyen fogadták az előadást. Többen érdeklődtek afelől, mikor kerül újra bemutatásra a darab.