Shakespeare és társai

„Ulysses hároméves volt, amikor először kikerültem Párizsba, Shakespeare pedig hat” – kezdi Cs. Szabó László Az Odéon utca árnyai című (1960) esszéjét. A két név, amelyet viszonyításként használ az év (1925) megjelöléséhez, nem más, mint James Joyce 1922-ben, először Párizsban kiadott Ulyssese, valamint a Shakespeare and Company nevű könyvesbolt, amelyet az amerikai tiszteletes lányából irodalomszervezővé avanzsáló Sylvia Beach (1887–1962) 1919. november 19-én nyitott meg a Dupuytren utca 8. szám alatt.

A Shakespeare és Társai volt az első angol nyelvű könyvesbolt és könyvtár a francia fővárosban, ahova „özönlöttek” az első világháború után Európában ragadt vagy oda visszatérő értelmiségiek, művészek. A bolt 1921-ben átköltözött az Odéon utca 12. alá – innen Cs. Szabó esszéjének címe –, és itt vált az „elveszett nemzedék” íróinak legendás zarándokhelyévé. Amint Cs. Szabó írja: „Gyakran meglestem a kirakatban vagy nyitott ajtón keresztül, hogyan szaglásszák egymást nagy nyájaskodva francia oroszlánok, angol tigrisek, chicagói párducok. Pesten aztán kiderült, hogy kint javában ugyanezt tette Gyergyai Albert, Halász Gábor és Szerb Antal is”. A Shakespeare and Company lett az „őrült” húszas évek kulturális életének egyik legfontosabb találkozóhelye.

Ernest Hemingway a Vándorünnep című posztumusz kötetében, a húszas években született jegyzeteiben nemcsak a boltot, hanem tulajdonosnőjét is halhatatlanná tette: „Akkortájt nem volt pénzem könyvet venni. Olvasnivalót a Shakespeare és Társai kölcsönkönyvtárból, Sylvia Beach rue de l’Odéon 12. alatti könyvtárából és könyvesboltjából kölcsönöztem. Meleg és derűs helyiség volt ez a bolt a hideg és széljárta utcában, télen nagy kályha fűtötte, s mindenütt könyvek álltak, az asztalokon, a polcokon, új kiadású könyvek a kirakatban. […] Sylviának eleven, finom metszésű arca volt, barna szeme élénk, mint valami apró állatkáé, a pillantása kislányosan vidám. […] A lába csinos, természete nyájas. […] Hozzám soha senki nem volt még olyan kedves, mint ő.” Hemingway ezt a kedvességet meg is hálálta: Párizs felszabadításakor csapatával a Shakespeare-t is megszabadította a németektől – noha hiába, mert az 1941-ben bezárt könyvesbolt többé már nem nyitott ki.

Egészen addig, amíg 1951-ben a volt amerikai katona, George Whitman, nem titkoltan nagy elődje mintájára, létre nem hozta a Le Mistralt a Notre-Dame melletti Bûcherie utca 37-ben, amelynek törzs­közönsége a beatnemzedék Párizsba szakadt íróiból állt. Sylvia Beach meg volt elégedve utódjával: 1958-ban egy vacsorán nyilvánosan bejelentette, hogy Whitmanre hagyományozza a Shakespeare&Company nevet – amelyet a Szajna-parti bolt végül halála után, William Shakespeare születésének négyszázadik évfordulóján, 1964-ben vett fel. Így lett hát „irodalomtörténeti fejezet az emigránstalálkozóból” – ahogy Cs. Szabó írja, amelynek örökségét a bolt jelenlegi tulajdonosnője, Whitman lánya, Sylvia a mai napig ápolja.