Kultúra
Franciaország végnapjai
Nem hibátlan, de izgalmas könyv Laurent Obertone Gerillája
Obertone egy franciaországi polgárháború első három napjáról ír, arról, hogyan robbantja be az egész országot egy apró szikra. A káosz a bevándorlók lakta külvárosból indul, és maga alá temeti Párizst, ezzel párhuzamosan pedig fokozatosan magát az országot is. Az államnak nincs tekintélye a lázadásokat kirobbantó bevándorlók szemében, sőt a hatalom képviselői, a rendfenntartók ellenségek.
A Gerilla egyik tanulsága, hogy a rendőrség nem tud szembeszállni az erőszakhullámmal, de a legfontosabb értékelést a francia társadalomról adta a szerző. A polgárháború kitörésében ugyanis nagy szerepe van a médiának és a liberális értelmiségnek, akik a könyv valóságában nemcsak passzív szemlélők, hanem cinkosok. Az eseményekről, az emberekre leselkedő valós és nagyon közeli veszélyekről tudatosan hallgatnak, nehogy a szélsőjobb malmára hajtsák a vizet, és az abszurditásig mindent megmagyaráznak, védenek. Obertone erősen szatirikus hangvételt választott, amikor erről a rétegről ír, igaz, magyar szemmel nézve erősebb a túlzás, mint amilyen valójában: a francia média, alighanem, valóban így viselkedne. A baloldali, liberális karakterek jellemzése karikatúrába hajlik, sematikusságuk nem válik ugyan a könyv előnyére, de a lényeg nem az egyéniségeken van, hanem az általuk megjelenített társadalmi csoportokon és azon, ők miképp járulnak hozzá az események alakulásához.
Adja magát a párhuzam Michel Houellebecq hasonlóan nagy port kavart, Behódolás című regényével, amely egy évvel korábban, 2015-ben jelent meg. Houellebecq irodalmilag egyértelműen magasabb nívót képvisel, Obertone írása azonban nyersebb, filmszerűbb, közérthetőbb. Számára ugyanis a lényeg az üzenet, hogy Franciaország a társadalmi robbanás küszöbén áll, az együttélés egy ponton túl nem lehetséges, nincs tovább hova hátrálniuk a franciáknak. Ennek érdekében az amúgy rendkívül pörgős, realista és gyakran brutális leírásokat felesleges, pátoszos megállapításokkal szakítja meg. Összességében azonban a Gerilla nagyon „olvastatja magát”, és hibái sem vonnak le a jelentőségéből.