Beszédes leletanyagok második honalapítónk korszakából

Az egykori koronázóváros rendháza zárt tömörfa kapuval fogadja a múlt megismerésére vágyókat. A Fő utcán tábla hirdeti, hogy a Szent István Király Múzeum főépülete felújítás miatt határozatlan ideig nem látogatható. Az Országzászló téren álló kiállítóhelyen a Hősök, szentek, hódítók – IV. Béla élete és uralkodása című, december 31-ig megtekinthető tárlat kapott teret.

Itt állhatott az újabb királyi vár, amelyet a belváros észak-keleti falaival együtt a tatárjárást követően húzhattak fel. A termekbe vezető lépcsőfordulónál kihelyezett időrend III. László 1205-ben bekövetkezett halálától kezdve végigköveti a sokat látott, belső viszályoktól gyengített dinasztia történetét. Az ötévesen elhunyt gyermekkirály unokaöccse, IV. Béla harmincnégy évig uralkodott: az 1241–42-es tatár megszállás alatt többször megütközött a mongol hordával, majd szorongatott helyzetében elmene­kült az országból, és a dalmáciai Trau várából tért vissza, hogy felvirágoztassa a tönkretett Magyar Királyságot. A második honalapító a királyi jövedelmeket a budai várnegyedben letelepedő zsidó bérlők kezébe adta, mert az ország újjáépítéséhez szüksége volt a hitelügyletekkel is foglalkozók segítségére. Nagyszabású várépítésbe fogott, a korábbi föld- és fa erődítések helyett kővárak felhúzását szorgalmazta.

Élettörténetét érdemes nyomon követni, mert a kiállítás tárgyi leletei nem túlzottan izgalmasak, azonban az uralkodó anyjáról, Gertrúd királynéról szóló információs jegyzék, valamint az apjával, II. Andrással, illetve később saját fiával, a fiatalon társkirállyá tett V. Istvánnal való elmérgesedett viszony feltérképezése sok érdekességet rejt.

Figyelemre méltó Belegrai Tamás régésznek, a kiállítás kurátorának koncepciója, amellyel IV. Béla alakját megpróbálja visszaemelni a köztudatba. Hiba lenne elmenni a Szent Erzsébet botereklye mellett, amelyet a fővárosi Szent Ferenc Sebei templomból kölcsönöztek, de az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárból lehetett volna más, Árpád-házi szentekhez kapcsolódó relikviákat is kölcsönözni, hiszen ott őrzik IV. Béla lányának, Szent Margit­nak a vezeklőövét, amelynek kiállítására a kincstár felújítása miatt nem nyílhatott lehetőség. Belegrai Orsolya képzőművész idealizált formában álmodta a múzeumbelső falaira az Árpád-ház 13. századi tagjait. Az uralkodócsalád ilyen formában való bemutatása érdekes kísérlet a régi királyok, királynők, hercegek és hercegkisasszonyok emberközelivé tételére. A kiállításról a gazdag szöveges források mellett jószerivel csak középkori sodronying darabok, egy tatárjáráskori ceglédi lakóépület és egy, a mongol betörés idején életét vesztett család három tagjának csontváz rekonstrukcióit láthatjuk. Majd nyolcszáz év távlatából nehéz látványos kiállítást összeállítani a nagyközönség számára.