Kultúra

Sisi és az angol hozományvadász

Daisy Goodwin történelmi regénye minőségi lektűr – A mű némileg pontatlan, ám térteremtése izgalmas, páratlan

Daisy Goodwin, a költőként és íróként is jegyzett brit televíziós producer kétségkívül lát fantáziát letűnt korok asszonyaiban: a 19. századi amerikai-angol társasági életbe bepillantást engedő Ártatlan szépség, valamint a hatvanhárom évig uralkodó Viktória királynő életét nagy alapossággal körbejáró regényei, illetve az utóbbiról szóló Viktória című televíziós sorozata mellett ezúttal Erzsébet, osztrák császárné és magyar királyné került érdeklődése fókuszába.

A Sisi angol szerelme című regénye, amely öt évvel ezelőtt a The Fortune Hunter (A hozományvadász) címmel jelent meg a szigetországban, a császárné 1870-es évekbeli angliai vadászatával indul.

A terjedelmes – két gigászi részből álló – regényben, amelyet a Helikon adott ki magyarul, elsőként Charlotte Bairdet ismerheti meg az olvasó, akit a busás örökségét őrző, házasodni készülő bátyja nevel. A lány komolyan érdeklődik a fotográfia iránt, szeret színházba, operába járni. Két katonatiszt is udvarolni kezd neki, a Bay becenéven ismert George Middleton (aki valós személy, Clementine Hoziernek, Churchill feleségének édesapja) és a Csirke ragadványnevet viselő Hartopp, mindketten a hozomány miatt. Charlotte Middleton kapitányhoz vonzódik, de kettejük kapcsolatának kibontakozása olyan döcögős, hogy az olvasó könnyen és sokáig úgy érezheti, Ferenc József osztrák-magyar uralkodó hitvese fel sem tűnik majd a regényben. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a regény eredeti címe Middletonra utal, hiszen a történet középpontjában ő, nem pedig Sisi áll.)

Amikor a harmincas évei végén járó, derékig érő hajfonatot hordó, arcát fátyollal takaró Erzsébet végül megérkezik Angliába, kő kövön nem marad. A királyné szállásadója, Spencer gróf Middletont bízza meg azzal, hogy legyen Erzsébet jobb keze a rókavadászaton, mivel Sisivel csak a ködös Albion legjobb lovasa tudja felvenni a versenyt.

Innentől kezdve minden történés nagy súlyt kap: a Habsburg császárné visszautasítása és a vele való románc is.

Goodwin regényében aprólékosan mutatja meg, hogyan munkálkodnak az érzések a szereplőiben (különösen a nőalakokban), de a páratlan részletesség nem mindig találkozik realitással. Ennél fogva a kötet egyik legizgalmasabb alkotóeleme mégsem a karakterrajzban, hanem a térteremtésben lakozik. Daisy Goodwin lelkiismeretesen építi fel a történet színhelyéül szolgáló különböző viktoriánus díszleteket, a palota- és kastélybelsőket, a kánai menyegző jeleneteivel díszített kápolnákat, de pontosan ír a főúri étkezések tálalásairól, a korabeli fotográfia kellékeiről is.

Noha a regény fikció, szerzője néhány komoly tévedése szemet szúrhat az olvasónak. Nyilván a történet érdekében született apró módosításokkal nincsen semmi baj, de bosszantó, hogy az uralkodónak történő hátat fordítás a 19. században felségsértésként, nem pedig csak udvariatlanságként jelenik meg, illetve anakronizmusai mellett Erzsébet királyné és Viktória királynő találkozásának leírása is hagy némi kívánnivalót maga után.

Egy jól megírt, eleven szöveg a zavaró tévedések ellenére is képes hatni, de Goodwin „tényátalakítási” hóbortján túl sokszor vontatottan vezeti a történetet, ráadásul könyve inkább nevezhető pletykaorientáltnak, mintsem történelminek – ami nem előny történelmi regénynél. A Sisi angol szerelme minőségi lektűr, de nem való minden olvasónak. 

Daisy Goodwin: Sisi angol szerelme
Daisy Goodwin: Sisi angol szerelme
Fotó: MH

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom