Dobozba rejtett forradalom

Eddig soha nem látott fotók kerültek elő Pálfalvi István hagyatékából, amelyet kamarakiállításon tekinthetünk meg a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Pálfalvi huszonhárom éves, frissen végzett mérnök volt a forradalom idején, s fényképezőgéppel a nyakában is járta a várost. Ez a fotográfiáit gondozó történész–főmuzeológus, Gál Vilmos szerint bátor dolognak számított, hiszen nem mindenki szerette volna, ha megörökítik arcvonásait. Az 1930-ban Rákospalotán született Pálfalvi István polgári családban nőtt fel, tanulmányait a tatai piaristáknál kezdte meg, de az iskola 1948-as államosítása után a kegyes tanítórend megmaradt, budapesti gimnáziumában tudta csak folytatni. Az érettségi vizsgát aztán már a rákospalotai Wágner Gimnáziumban tette le, majd bekerült a Műegyetemre, ahol gépészmérnökként végzett a Nagy Imre-féle enyhülés idején, 1953-ban. Tanulmányi eredményei alapján oktatói állást kínáltak neki a Műegyetemen, amit ő el is fogadott. Származása és világnézete miatt az egyetem vezetése nem engedélyezte, hogy kandidáljon, a doktori cím mellé így még egy reaktormérnöki diplomát is szerzett.

A mérnöki precizitás tetten érhető a most látható harmincegy, ’56 októberének végén készült amatőr fotográfián is, mert szinte hibátlanok a beállítások, az előhívással és a nagyítással sincsenek gondok. Ezt a feladatot még a fotózások után, este a konyhában végezte el öccse, György segítségével, aki a minap tartott tárlatvezetésen azt is elmondta, hogy nemcsak most a képernyőn egymás után megjelenő harmincegy kép készült el, hanem jóval százon felül volt a forradalmat dokumentáló felvételek száma. Hogy a többivel mi történhetett, azt ő sem tudja, de erről a kis, Forte fotópapíros dobozban tárolt harmincegy felvételről sem tudott igazán a család. A felvételek létezéséről Pálfalvi István is csak 1989 után tett említést feleségének. Néhány számára fontos felvételt korábban kinagyított, és meg is mutatott azoknak, akikben megbízott. De ezzel is nagy kockázatot vállalt, hiszen a doboz tartalmáért még a hetvenes években is retorzióra számíthatott volna. Ha pedig korábban kerül a hatóságok kezébe, akkor a fotókon szereplő és beazonosítható emberek kerültek volna nagy bajba, mint ez megtörtént a nyugati magazinokban megjelenő képek kapcsán is. Ugyanis a belügyi szervek az adatbázisok segítségével minden felvételt megvizsgáltak, és többeket el is ítéltek azok alapján. A helyszínek és időpontok azonosítását jórészt a múzeum fotótárának a munkatársai végezték már el. A televíziós képernyő mellett egy vitrinben is ott van nyolc ilyen azonosított fénykép. Közülük több is ismerősnek tűnhet majd a múzeumba látogatóknak. Sokan lefényképezték például a Corvin köz előtt harcképtelenné tett ISU–152-es rohamlöveget, amit Pálfalvi is megörökített. Ugyancsak a forradalom emblematikus fotója a vörös csillag eltávolítása a Kálvin téri nagy tűzfalról. És a ház ormáról kötéllel leengedett ember ténykedését az ifjú mérnöktanár is megörökítette, mint ahogyan járt a „Csizma téren” is, ahol a Sztálin-szobor maradványaiba nemzeti színű zászlókat tűztek az emberek.

A múzeum 2016-os felhívására más ’56-os relikviák is érkeztek. Közülük most az amerikai Vöröskereszt élelmiszert tartalmazó bádog- és papírdobozai, valamint egy harckocsigránát hüvelye, amit egy fiatalember szedett fel, került be a tárlóba. Az eredeti fotók műtárgyvédelmi okokból csak vasárnapig, a digitális másolataik, valamint a tárgyak november 4-ig láthatók.