A szegénység gazdag metaforái

Ködből, csöndből címmel tartottak József Attila-estet a Várkert Bazárban a minap, ahol Juhász Anna irodalmár elsőként arról kérdezte vendégeit, Tverdota György irodalomtörténészt, József Attila-kutatót és Szabó T. Anna költőt, műfordítót, mikor találkoztak először a költeményeivel. Kiderült, hogy Tverdota csak középiskolásként, míg Szabó T. Annának már gyermekkorából vannak élményei és emlékei József Attila költészetéről.

A szegény sorból származó, félárva költő élettörténete igazán különös, valójában annak az utcagyereknek története, aki a szegénységet természetesnek vette, csak édesanyja halála után vált polgárfiúvá. Tverdota György ennek kapcsán rámutatott: a költőnek kevés gyerekkori emléke volt, a pszichoanalízis hozta elő belőle a gyerekkorát, ezekből írta nagy verseit pályája vége felé. Ám nem minden költeménye volt magas színvonalú. Szabó T. Anna hozzátette, a Munkások az egyik kedvenc verse, amelyben a szegényekről írt. Mint hangsúlyozta: a költő élete során végig figyelemmel kísérte ezt a társadalmi réteget. Istenes verseket is írt, ám amikor az 1920-as évek második felében kommunista–anarchista lett, ez eltűnt a költészetéből. A téma viszont élete végéig foglalkoztatta – mondta Tverdota György.

Amikor a költő kultusza került szóba, az irodalomtörténész kiemelte: József Attila azon kevés alkotók egyike, akinek soha nem volt hullámvölgye, ahogy mondani szokták, purgatóriuma, mégis csak halála után lett népszerű. Tverdota hangsúlyozta: nem ért egyet Németh Lászlóval, aki szerint a sín csinált belőle költőt. Hozzátette: József Attila annyira modern és közérthető, hogy a posztmodern is adoptálta. József Attila mindenkié –tette hozzá Szabó T. Anna, megjegyezve, hogy a hatvanas–hetvenes években Erdélyben is nagy kultusza volt a költőnek.

József Attila a Nyugat úgynevezett második nemzedékéhez tartozott Szabó Lőrinc, Erdélyi József és Illyés Gyula mellett. Dsida Jenő figyelt fel rá, kettőjük költészete nagyon hasonlít egymáshoz – mutatott rá Tverdota György. József Attila költészete személyes, játékos, humoros, metaforákban gazdag. S hogy mitől lesz nagy költő valaki? Attól, hogy eltalálja a szavakat, és tudja, mit kell mondani a közönségnek – magyarázta az irodalomtörténész.

Az esten Jordán Tamás színész, rendező, színigazgató elszavalta a költő Nagyon fáj című versét, amelyről Tverdota elmondta: József Attila ezt a felkavaró művét 1936 őszén írta Gyömrői Editnek, akibe a pszichoanalitikus kezelések során szeretett bele. A nő szerint azonban ez nem szerelem volt, hanem indulatáttétel. Tverdota a költő életének másik két meghatározó szerelméről is beszélt: Vágó Márta különös intellektus volt, tűpontos emlékei maradtak fenn a beszélgetéseikről. A művelt, gyógypedagógus végzettségű Kozmutza Flórának (Illyés Gyula későbbi felesége) viszont Illyés sokkal jobban imponált, mint József Attila szerelmes versei. A Flóra-versek egyébként a konvencionális szerelmi lírához tartoznak. Amolyan lovagi költészet ez, amelyben a költő eltávolítja magától a nőt.

Végül Tverdota kiemelte: egy költő akkor él, ha beszélnek róla. Természetesen folyamatosan változik a megítélése, de az irodalommal foglalkozók feladata, hogy időről időre megújítsák a költőről kialakult képet – hangsúlyozta a kutató.