Tizenöt esztendő kettős rabságban

A Külügyminisztériumban megrendezett konferencián Magyar Levente miniszterhelyettes méltatta az amerikai és magyar kapcsolatok történetét, ezen belül is Mindszenty József szerepét, aki szavai szerint mozdulatlan szikla volt az embertelen rezsimekben. Akit ugyan el lehetett némítani, de akit az emberek szavak nélkül is meghallgattak. Cornstein nagykövet válaszul arról beszélt, milyen szerencsés volt, hogy 1938-ban nem Budapesten született, mert akkor szüleivel együtt a Dunába lőtték volna. Amikor 1956-ban főiskolára járt, Budapestet éppen szovjet tankok lőtték rommá. A nagykövet elmondta: munkahelyén minden nap érzi Mindszenty jelenlétét, ami mérhetetlenül inspirálja őt. A nagykövetség a konferencia idejére kölcsönözte is Gyémánt László Mindszentyről utólag festett portréját, ami most annak az emeleti szobának a falán függ, ahol a hercegprímás a tizenöt esztendőt töltötte.

A nagykövet után egy nyugalmazott diplomata, Donald B. Kursch kapott szót, aki 1971 júliusától állt az amerikai konzulátus élén, és többször is találkozott a hetvenkilenc éves hercegprímással esti sétái során. Mint mondta, főként történelmi témákról beszélgettek, és Kursch meg volt győződve arról, hogy mindezt a környező épületekből lehallgatták. A diplomata felidézte azokat az időket is, amikor a kapcsolatok javulásának következményeként nagyköveti szintre akarták emelni az amerikai jelenlétet, ami ellen Mindszenty határozottan tiltakozott és a távozását is kilátásba helyezte. Az 1986 és 1991 között ismét Magyarországon szolgáló Kursch legutolsó találkozása Mindszentyvel hamvainak hazahozatalakor volt.

Ezután Frank Tibor akadémikus­nak a korszakot összefüggéseiben bemutató előadása következett. Az ELTE Amerikanisztika tanszékének a tanára szerint a korszak eseményei közül a legfontosabb a magyar forradalom volt, amiről gyerekkori emlékei is vannak. Frank kiemelte: Mindszenty a nagykövetségen tartózkodva híd volt a két rendszer között, és létével bizonyította, hogy van egy másik Magyarország is.

A Menedékben című kiadványt bemutató konferencia második, szakmai részében a kötet egyik szerkesztője, Somorjai Ádám bencés szerzetes ismertette a levéltári kutatás folyamatát, kitérve arra is, hogy a National Archives hatdoboznyi, a vizsgált korszakban keletkezett diplomáciai irata között van egy zöld füzet, amelyben a követség ügyeletes tisztjének a világtól elzárt Mindszentyvel kapcsolatos teendői vannak felsorolva. Somorjai Mindszenty boldoggá avatási eljárásában is feladatot kapott, majd többek között a már kutathatóvá vált Casaroli-hagyaték feldolgozásáról is beszélt. (Augustino Casaroli bíboros közvetített többek között akkoriban a magyar állam, a Vatikán és Mindszenty között.) Ólmosi Zoltán történész–levéltáros az MSZMP vezérkarának magatartását, a Mindszenty-kérdés pártállami kezelésének néhány fontos részletét ismertette: Kádár 1971-ben, az országból való távozása idején is bűnösnek tartotta a bíborost az ellene felhozott vádpontokban.

Glant Tibor történész Edward Alexander, 1965 és 1969 közötti budapesti kultúrattasé jelentései és életútinterjúja alapján megjegyezte: a bíboros „nehéz vendég” volt, például a kinevezett amerikai nagykövetet – mivel ellenezte a kapcsolatok legmagasabb szintre emelését –, nem engedte be szokásos követségi vasárnapi miséjére sem. Egy másik kultúrattasé, a Budapesten 1970 és 1973 között szolgáló William Seth Sephard visszaemlékezéseiből Glant Tibor azt emelte ki, hogy ezeket az esti, hivatali idő utáni sétákat folyamatosan fotózták is ketten-hárman a szomszédos épületekből, a képekből a főpap egészségi állapotára következtethettek. A dokumentumok fordítója, Deák András Miklós diplomata Patrick James Flood szavait tolmácsolta, aki 1967-től vezette Budapesten a konzuli osztályt. Ő készítette el, foglalta írásba azt a bizonyos zöld füzetet, amelyben arra is voltak utasítások, hogy a bíboros mit olvashat, ki látogathatja és hogyan lehet elérni gyóntatóját. És természetesen azt is, milyen formában kell feljegyezni a sétákon elhangzottakat.

Menedékben

Fotó: MH