Kultúra

George Marshall 60 éve halt meg

Hatvan éve, 1959. október 16-án hunyt el George C. Marshall Nobel-békedíjas amerikai tábornok, külügyminiszterként a második világháború utáni európai újjáépítést lehetővé tevő terv kezdeményezője és névadója.

George Marshall 60 éve halt meg
George C. Marshall Nobel-békedíjas amerikai tábornok, politikus
Fotó: npg.si.edu

George Catlett Marshall 1880. december 31-én született a Pennsylvania állambeli Uniontownban, a 17. században érkezett telepesek leszármazottjaként. Katonai tanulmányait a lexingtoni katonai főiskolán folytatta. Végzése után a Fülöp-szigeteken szolgált, amellyel az Egyesült Államok éppen hadban állt, majd odahaza szolgált különböző beosztásokban. Már ekkor megmutatkoztak azok a tulajdonságai, amelyek később magas tisztségekbe emelték: a szigorú önfegyelem, a tudásvágy és a vezetési képesség, önbizalmat sugárzott, és bár heves természetű volt, hidegnek és zárkózottnak mutatkozott.

Gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1907-ben elvégezte a gyalogsági katonai iskolát, 1908-ban a vezérkari akadémiát, az első világháború kitörésekor már a vezérkarban szolgált. Az Egyesült Államok hadba lépése után, 1917-ben az első amerikai hadosztállyal érkezett Európába, hadműveleti főnökként 1918-ban részt vett a Meuse-Argonne offenzíva terveinek kidolgozásában. 1919-től öt évig Pershing tábornok szárnysegédje volt, majd Kínában szolgált, 1927-től 1933-ig a georgiai gyalogsági akadémián oktatott. Jelentős hatást gyakorolt az amerikai katonai doktrínára és számos olyan tisztre, akik a második világháborúban magas beosztást töltöttek be.

1939. szeptember 1-jén, a második világháború kitörésének napján nevezte ki Franklin D. Roosevelt elnök az amerikai hadsereg vezérkari főnökévé. A következő hat évben ő irányította az új hadosztályok felállítását, a csapatok kiképzését, a haditermelés és az ellátás megszervezését, a parancsnoki kar megújítását. Hivatalba lépésekor az amerikai hadsereg létszáma 200 ezer fő volt, a háború végére több mint 8 millió kiválóan kiképzett és felszerelt katona, a világ legnagyobb hadserege állt fegyverben. A tiszteket nem szolgálati idejük, hanem alkalmasságuk alapján léptette elő, igyekezett összehangolni a szárazföldi és a haditengerészeti erők tevékenységét és az együttműködést a szövetséges brit hadsereg vezérkarával. Elődeivel ellentétben nagy súlyt helyezett a légierőre, de komoly vitái támadtak haditengerészettel a tekintetben, hogy Németország, vagy Japán legyőzése a fontosabb-e, kritikusai őt teszik felelőssé a harcok elhúzódásáért a csendes-óceáni hadszíntéren.

Az amerikaiak - a britekkel ellentétben - Franciaország felől akartak döntő csapást mérni Németországra, amire 1944. június 6-án került sor. Marshall mélységesen csalódott volt, hogy nem ő vezetheti a normandiai partraszállást, Roosevelt csak nehezen tudta meggyőzni arról, hogy nagyobb szükség van rá vezérkari főnökként. Churchill brit miniszterelnök később azt mondta: Marshall volt „a győzelem megszervezője”. Csak részben kárpótolta az ötödik tábornoki csillag, amelyet 1944 decemberében első amerikai tábornokként kapott meg, megelőzve Eisenhowert és MacArthurt.

A háború befejeztével, 1945. november 18-án lemondott a vezérkari főnöki tisztségről, de csak katonai pályafutása ért véget. Járatos lévén a diplomáciában is (részt vett a casablancai, a teheráni, a jaltai és a potsdami konferencián is), Harry S. Truman elnök különmegbízottjaként Kínában próbált közvetíteni a polgárháborús felek között. Bár küldetése kudarcba fulladt, 1947 januárjában az elnök külügyminiszterré nevezte ki.

1947. június 5-én a Harvard Egyetemen elmondott beszédében javasolta az Európai Újjáépítési Program elindítását. A később róla elnevezett tervet nem ő dolgozta ki, de tekintélyének köszönhetően később róla nevezték el. A cél a háborúban lerombolt európai gazdaságok pénzügyi megsegítése, az amerikai áruk piacának kiépítése és a szovjet befolyás visszaszorítása volt. A javaslat nem tett különbséget az európai országok között, de a párizsi tárgyalásokról a Szovjetunió kivonult, és a befolyási övezetébe tartozó országok (köztük Magyarország is) visszautasították a felkínált amerikai segélyt. A tervet elfogadó 17 nyugat- és dél-európai állam 1948 és 1951 között mintegy 13 milliárd akkori dollárt (ez ma 100 milliárdnál is több) kapott, ennek 90 százaléka volt segély, 10 százaléka kölcsön. Ennek köszönhetően sikerült a háborús károkat felszámolniuk, öt év alatt elérték a békeidők termelési szintjét, és elindulhattak a jóléti állam megteremtése felé.

Marshallnak külügyminiszterként fontos szerepe volt Görögország és Törökország megsegítésében, Izrael elismerésében és a NATO létrehozását előkészítő tárgyalásokban. Egészségügyi okokra hivatkozva 1949 elején lemondott a külügyminiszteri székről, és az amerikai vöröskereszt irányítását vette át. A koreai háború idején, 1950 őszén Truman elnök védelmi miniszternek nevezte ki, de 1951-ben a „kommunistafaló” McCarthy szenátor őt ostorozó és árulónak nevező beszéde után végleg visszavonult a politikától. Már csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, de 1953-ban ő vezette az amerikai küldöttséget II. Erzsébet brit királynő koronázásán. 1959. október 16-án halt meg Washingtonban.

A Time magazin 1948-ban az év emberének választotta, 1953-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki, amiért nagymértékben hozzájárult Európa gazdasági helyreállításához, elősegítette a világbékét és a népek közötti egyetértést; ő az egyetlen hivatásos amerikai katonatiszt, aki megkapta az elismerést.

Sírja a virginiai Arlington nemzeti katonai temetőjében található, emlékét alapítvány és múzeum-archívum őrzi Lexingtonban. Tiszteletére 1997-ben kitüntetést alapítottak az Egyesült Államokban, közterületek és intézmények mellett nevét viseli a NASA legrégebbi űrközpontja is az alabamai Huntsville-ben.